Lukács 23 FHB Father's Heart Bible™

23 ¹Ekkor az egész gyülekezet felkelt, és Pilátus elé vitték. ²Vádolni kezdték: „Rajtakaptuk ezt az embert, hogy félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a Krisztus, a király.”

³Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így felelt: „Te mondod.”

⁴Ekkor Pilátus ezt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.”

⁵De azok erősködtek: „Fellázítja a népet, tanít egész Júdeában, Galileától egészen idáig.”

⁶Amikor Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e. ⁷Megtudta, hogy Heródes hatalma alá tartozik, ezért elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.

⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, igen megörült, mert már régóta szerette volna látni, hiszen hallott felőle, és remélte, hogy valami jelt tesz majd a szeme láttára. ⁹Hosszasan kérdezgette, de Jézus semmit sem válaszolt neki. ¹⁰A főpapok és az írástudók ott álltak, és hevesen vádolták. ¹¹Heródes a katonáival együtt megvetette és kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz. ¹²Azon a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött, azelőtt ugyanis ellenségei voltak egymásnak.

¹³Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, ¹⁴és ezt mondta nekik: „Idehoztátok ezt az embert, mint aki fellázítja a népet. Íme, kihallgattam előttetek, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. ¹⁵De még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Nézzétek, semmi halált érdemlőt nem tett. ¹⁶Megfenyítem tehát, és szabadon engedem.” ^a a v16 A legkorábbi kéziratok itt nem tartalmaznak 17. verset; a későbbi másolatok hozzáteszik: „Mert köteles volt az ünnepen egy foglyot szabadon engedni nekik.” ¹⁸De azok mindnyájan így kiáltottak fel: „Veszítsd el ezt, és Barabbást engedd szabadon nekünk!” ¹⁹Ezt a várost megrázó lázadás és gyilkosság miatt vetették börtönbe.

²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta engedni Jézust, ²¹de azok egyre kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!”

²²Harmadszor is ezt mondta nekik: „De miért? Mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlőt nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és szabadon engedem.” ²³De azok hangos kiáltozással egyre követelték, hogy feszítsék meg, és felülkerekedett a hangjuk. ²⁴Pilátus ezért úgy döntött, hogy teljesíti a követelésüket. ²⁵Szabadon engedte azt, akit kértek, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta az akaratuknak.

Keresztre feszítik a Fiút

²⁶Miközben elvezették, megragadtak egy cirénei Simon nevű embert, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus mögött. ²⁷Nagy sokaság követte a népből, köztük asszonyok, akik jajgattak és sírtak miatta.

²⁸De Jézus feléjük fordult, és ezt mondta: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! ²⁹Mert jönnek majd napok, amikor ezt mondják: »Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.« ³⁰Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a halmoknak: »Takarjatok be minket!« ³¹Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?” ^b b v31 Közmondás: ha Róma ezt teszi az ártatlannal (a zöldellő fával), mennyivel rosszabb vár a bűnösre (a száraz fára), amikor eljön az ítélet.

³²Vele együtt két másikat, két gonosztevőt is elvezettek, hogy kivégezzék őket. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyának neveznek, ott keresztre feszítették őt és a gonosztevőket, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

³⁴Jézus ekkor így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Azután megosztoztak a ruháin, és sorsot vetettek rájuk. ^c c v34 Ezek a szavak néhány korai kéziratból hiányoznak. Itt mégis szerepelnek, ahogyan a legtöbb mai Bibliában.

³⁵A nép ott állt, és nézte. A vezetők pedig így gúnyolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten Krisztusa, a Választott!”

³⁶A katonák is kigúnyolták, odamentek hozzá, és ecetet kínáltak neki, ³⁷és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”

³⁸Fölötte egy felirat is volt: „Ez a zsidók királya.”

³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így szidalmazta: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!”

⁴⁰De a másik megfeddte: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! ⁴¹Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó jutalmát kapjuk, de ez semmi rosszat nem tett.” ⁴²Majd ezt mondta: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a királyságodba!”

⁴³Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.”

A Fiú kileheli lelkét

⁴⁴Már dél körül járt az idő, és sötétség borult az egész földre délután három óráig, ⁴⁵mert elhomályosult a nap fénye; a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

⁴⁶Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet!” És ezt mondva kilehelte lelkét.

⁴⁷Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Atyánkat, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” ⁴⁸Az egész sokaság, amely összegyűlt erre a látványra, látva, mi történt, a mellét verve hazatért. ⁴⁹Mindazok pedig, akik ismerték, és az asszonyok, akik Galileából követték, távol állva nézték mindezt.

A Fiút sírba helyezik

⁵⁰Volt egy József nevű ember, a tanács tagja, derék és igaz ember, ⁵¹aki nem értett egyet a döntésükkel és a tettükkel. A júdeai Arimátiából származott, és várta Atyánk országát. ⁵²Ez az ember elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁵³Levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, ahová még senkit sem fektettek. ⁵⁴A felkészülés napja volt, és már virradt a szombat. ⁵⁵Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, követték, megnézték a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a testét. ⁵⁶Azután visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek, a szombaton pedig megpihentek a parancs szerint.