A Fiú feltámad

Asszonyok nyitva találják a sírt, és nem hisznek nekik. Két Emmausba tartó ember egy idegennel beszélget, aki megmagyarázza nekik az Írásokat, és csak akkor ismerik fel, amikor megtöri a kenyeret. Megjelenik, halat eszik, hogy bizonyítsa, nem kísértet, aztán megáldja őket, és felviteik Atyjához.

24. fejezet.

A hét első napján, hajnalban, elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírtól elhengerítve találták, de amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanok voltak, egyszer csak két férfi állt melléjük tündöklő ruhában. Megrémültek, és arcukat a földre hajtották. A férfiak ezt kérdezték: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek rá, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, meg kell feszíttetnie, és a harmadik napon fel kell támadnia.”

Ekkor visszaemlékeztek szavaira, és a sírtól visszatérve mindezt elmondták a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna és Mária, Jakab anyja, meg a többi asszony, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak. De ezek a szavak üres fecsegésnek tűntek a szemükben, és nem hittek nekik. Péter pedig felkelt, és a sírhoz futott. Lehajolt, de csak a lepedőket látta, majd hazament, és csodálkozott a történteken.

Az emmausi úton

Még aznap ketten közülük egy Emmaus nevű faluba mentek, amely mintegy hét mérföldre van Jeruzsálemtől, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett, és velük ment. De valami akadályozta a szemüket, hogy felismerjék.

Ekkor megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Megálltak, és arcukon szomorúság látszott.

Az egyikük, név szerint Kleofás, így felelt: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”

„Mi történt?” – kérdezte. Ők ezt felelték: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és szóban hatalmas Atyánk és az egész nép előtt,

és hogy a főpapjaink és a vezetőink halálos ítéletre adták, és megfeszítették. Mi pedig azt reméltük, hogy ő az, aki megváltja Izráelt. De mindennek tetejébe ma már a harmadik nap, hogy ezek történtek. Ráadásul néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket: korán reggel a sírnál voltak, és mivel nem találták a testét, azzal jöttek vissza, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan ki is mentek a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok mondták, de őt nem látták.”

Ekkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák, milyen rest a szívetek, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemenjen dicsőségébe?”

És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szól.

Így közeledtek a faluhoz, ahová tartottak. Ő pedig úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van!” Erre bement, hogy velük maradjon.

Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték. De ő eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában felkeltek, visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük lévőket, akik ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel a kenyér megtöréséről.

Jézus megjelenik övéinek

Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!”

Rémület és félelem fogta el őket, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.

Ő azonban ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok: a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”

És ezt mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát.

Amikor pedig örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van itt valami ennivalótok?”

Erre adtak neki egy darab sült halat, ő pedig elvette, és megette előttük.

Majd ezt mondta nekik: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.”

Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,

és ezt mondta nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, és a harmadik napon fel kell támadnia a halálból, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést a bűnök bocsánatára minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok a tanúi ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám ígéretét. Ti azért maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

Az Atya fogadja a Fiát

Majd kivezette őket Betániáig, és felemelt kézzel megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ők pedig leborultak előtte, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe, és szüntelen a templomban voltak, és áldották Atyánkat.