Papok és írástudók a halálát tervezik

Júdás megalkuszik az árban. A páskavacsora asztalánál Jézus kenyeret és poharat ad, barátai pedig azon vitatkoznak, ki a nagyobb. Haláltusában imádkozik Atyjához, míg verejtéke vércseppekként hull, csókkal elárulják, Péter háromszor megtagadja, aztán összetalálkozik a tekintetük.

22. fejezet.

Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyet páskának neveznek. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, hogyan ölhetnék meg, mert féltek a néptől.

Akkor a Sátán bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt. Júdás elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség tisztjeivel, hogyan adhatná a kezükbe Jézust. Azok megörültek, és megállapodtak vele, hogy pénzt adnak neki. Júdás beleegyezett, és kedvező alkalmat keresett, hogy a kezükbe adja őt, amikor nincs ott a sokaság.

Az utolsó páska előkészítése

Elérkezett a kovásztalan kenyér napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt.

Jézus elküldte Pétert és Jánost ezekkel a szavakkal: „Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.”

Ők megkérdezték tőle: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”

Ő ezt mondta nekik: „Amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki vizeskorsót visz. Menjetek utána abba a házba, amelybe bemegy,

és mondjátok meg a ház gazdájának: »A Mester ezt üzeni neked: Hol van a vendégszoba, ahol megehetem a páskavacsorát a tanítványaimmal?« Ő pedig mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el.”

Elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.

Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és vele az apostolok.

Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. Mert mondom nektek, hogy nem eszem meg többé, amíg be nem teljesedik Atyánk országában.” Azután vette a poharat, hálát adott, és így szólt: „Vegyétek, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek, hogy mostantól nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön Atyánk országa.”

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vette a poharat is a vacsora után, és ezt mondta: „Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik. De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. Az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!”

Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi.

Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közülük.

Ő pedig ezt mondta nekik: „A népek királyai uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alatt tartják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb: aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én mégis olyan vagyok köztetek, mint aki szolgál.

„Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem a megpróbáltatásaimban, és én országot adok nektek, ahogyan az én Atyám adott nekem, hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az országomban, és trónokon ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”

„Simon, Simon, figyelj: a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért te, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet.”

Péter ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is.”

Jézus így felelt: „Mondom neked, Péter: ma nem szólal meg a kakas, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.”

Azután ezt kérdezte tőlük: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, szükséget szenvedtetek-e valamiben?” Ők így feleltek: „Semmiben.”

Ő pedig ezt mondta nekik: „De most, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a bűnösök közé sorolták.« Mert ami rólam szól, az beteljesedik.”

Erre így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Elég.”

A Fiú átadja magát az Atyának

Azután kiment, és szokása szerint elment az Olajfák hegyére; követték a tanítványai is.

Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Ő pedig eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott,

e szavakkal: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”

Ekkor megjelent neki egy angyal a mennyből, és erősítette őt. ^a Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

Amikor az imádkozás után felkelt, a tanítványaihoz ment, és alva találta őket a szomorúságtól,

és ezt mondta nekik: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Csókkal árulják el

Még beszélt, amikor egy sokaság közeledett, amelynek élén az a Júdás járt, aki a tizenkettő közül való volt. Odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja,

Jézus azonban ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, ezt mondták: „Uram, odavágjunk a karddal?” És egyikük oda is vágott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok abba!” És megérintette a fület, és meggyógyította a szolgát. Azután így szólt Jézus a főpapokhoz, a templomőrség tisztjeihez és a vénekhez, akik kijöttek ellene: „Úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint egy rabló ellen? Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.”

Péter megtagadja Jézust

Azután elfogták, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Egy szolgálólány pedig meglátta, hogy a tűz fényénél ül, rátekintett, és ezt mondta: „Ez is vele volt.”

Ő azonban letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.”

Kevéssel ezután más valaki látta meg, és így szólt: „Te is közülük való vagy.” Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem vagyok az!”

Mintegy egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is galileai.”

Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” És azonnal, amíg még beszélt, megszólalt a kakas. Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Azután kiment, és keservesen sírt.

Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték. Betakarták a szemét, és ezt kérdezgették: „Prófétáld meg, ki ütött meg!” És sok egyéb szóval is gyalázták, szidalmazták őt.

Jézus a nagytanács előtt

Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanácsuk elé vezették őt. Ott ezt mondták:

„Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek el,

ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

De mostantól fogva az Emberfia Atyánk hatalmának jobbján fog ülni.”

Erre mindnyájan ezt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”

Ekkor így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”