5Mózes 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Ezeket a szavakat mondta Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl, a pusztában, a síkságon, Szúffal szemben, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között. ²Tizenegy napi járóföld a Hórebtől a Széír-hegy útján Kádés-Barneáig. ³A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap első napján elmondta Mózes Izráelnek mindazt, amit Atyánk megparancsolt neki a számukra, ⁴miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, és Ógot, Básán királyát, aki Astárótban és Edreiben lakott. ⁵A Jordánon túl, Móáb földjén magyarázni kezdte Mózes ezt a törvényt, és így szólt:

⁶Atyánk szólt hozzánk a Hóreben, és ezt mondta: „Elég soká maradtatok ennél a hegynél.

⁷Forduljatok meg, és induljatok az emóriak hegyvidékére és minden szomszédjukhoz: a síkságra, a hegyvidékre, az alföldre, a Délvidékre, a tengerpartra, a kánaániak földjére, a Libanonra, egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig. ⁸Nézzétek, elétek adtam a földet! Menjetek, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és utánuk az ő utódaiknak.”

Megosztott teher

⁹Abban az időben ezt mondtam nektek: „Nem tudlak egyedül hordozni titeket. ¹⁰Atyátok megsokasított titeket, és ma annyian vagytok, mint az ég csillagai. ¹¹Atyánk sokasítson meg titeket ezerszeresen, és áldjon meg benneteket, ahogyan megígérte nektek! ¹²Hogyan hordozhatnám egyedül a ti terheteket, gondotokat és viszálykodásotokat? ¹³Válasszatok törzseitek számára bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”

¹⁴Ti pedig ezt feleltétek nekem: „Jó az, amit mondtál, hogy megtegyük.” ¹⁵Fogtam tehát törzseitek vezetőit, a bölcs és tapasztalt férfiakat, és vezetőitekké tettem őket: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké, és elöljárókká törzseitek fölé. ¹⁶Abban az időben ezt parancsoltam bíráitoknak: „Hallgassátok meg a pereket testvéreitek között, és igazságosan ítéljetek mindenki és a testvére vagy a nála tartózkodó jövevény között. ¹⁷Az ítéletben ne legyetek személyválogatók: hallgassátok meg a kicsit és a nagyot egyaránt! Senkitől se féljetek, mert az ítélet Atyánké. Ami ügy pedig túl nehéz nektek, hozzátok elém, és én meghallgatom!” ¹⁸Abban az időben megparancsoltam nektek mindazt, amit tennetek kell.

Tizenkét férfi a földre

¹⁹Elindultunk a Hórebtől, és végigmentünk azon az egész nagy és félelmetes pusztán, amelyet láttatok, az emóriak hegyvidéke felé, ahogyan Atyánk megparancsolta nekünk, és eljutottunk Kádés-Barneáig. ²⁰Ekkor ezt mondtam nektek: Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet Atyánk ad nekünk. ²¹Nézzétek, Atyátok elétek adta a földet! Menjetek fel, vegyétek birtokba, ahogyan megígérte nektek Atyánk! Ne féljetek, és ne csüggedjetek!

²²Ekkor mindannyian odajöttetek hozzám, és ezt mondtátok: „Küldjünk magunk előtt embereket, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt az útról, amelyen fel kell mennünk, és a városokról, amelyekhez eljutunk.”

²³Jónak láttam ezt a tervet, ezért kiválasztottam közületek tizenkét férfit, törzsenként egyet. ²⁴Ők megfordultak, felmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték azt. ²⁵Vettek a föld gyümölcséből a kezükbe, lehozták hozzánk, és jelentést tettek: „Jó az a föld, amelyet Atyánk ad nekünk.”

Izráel ellenszegülése

²⁶Ti azonban nem akartatok felmenni, és fellázadtatok Atyátok parancsa ellen. ²⁷Zúgolódtatok a sátraitokban, és ezt mondtátok: „Mivel gyűlöl minket Isten, azért hozott ki Egyiptom földjéről, hogy az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson minket. ^a a v27 Itt a nép szívének éppen az ellenkezőjével vádolja Atyánkat — a régi hazugsággal, hogy az Atya nem szereti a gyermekeit, holott valójában végig hordozta őket. ²⁸Hová menjünk fel? Testvéreink megrémítették a szívünket, amikor ezt mondták: »Nálunk nagyobb és magasabb nép az; hatalmas városok, falaik az égig érnek; sőt még Anák fiait is láttuk ott.«” ^b b v28 Az anákok toronymagas harcosok nemzetsége voltak, akiktől egész Kánaán rettegett.

²⁹Ekkor ezt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük! ³⁰Atyátok, aki előttetek megy, maga harcol majd értetek, ahogyan értetek tette Egyiptomban is a szemetek láttára, ³¹és a pusztában is, ahol láttátok, hogyan hordozott titeket Atyátok, ahogyan az apa hordozza a fiát, az egész úton, amelyet megtettetek, míg el nem jutottatok erre a helyre.”

³²De mindezek ellenére sem hittetek Atyátoknak, ³³aki előttetek járt az úton, hogy helyet keressen táborotoknak — éjjel tűzben, nappal felhőben —, megmutatva nektek az utat, amelyen járnotok kell.

³⁴Atyánk pedig meghallotta szavaitokat, megharagudott, és megesküdött:

³⁵„Senki sem látja meg ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom, ³⁶csak Káléb, Jefunne fia. Ő meglátja, és neki adom azt a földet, amelyen járt, meg a fiainak, mert teljesen követte Atyánkat.”

³⁷„Miattatok reám is megharagudott Atyánk, és ezt mondta: »Te sem jutsz be oda.«” ³⁸Józsué, Nún fia, aki előtted áll, bemegy oda. Erősítsd őt, mert ő juttatja Izráelt az örökségéhez. ³⁹De a kicsinyeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és a fiaitok, akik ma még nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között — ők bemennek oda. Nekik adom, és ők veszik birtokba. ⁴⁰„Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a puszta felé a Vörös-tenger útján!”

⁴¹Ekkor ezt feleltétek nekem: „Vétkeztünk Atyánk ellen. Felmegyünk és harcolunk, ahogyan Atyánk megparancsolta nekünk.” És mindegyiktek felkötötte a fegyverét, azt gondolva, hogy könnyű felmenni a hegyvidékre.

⁴²Atyánk ezt mondta nekem: „Mondd meg nekik: »Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok köztetek — különben vereséget szenvedtek ellenségeitektől!«”

⁴³Szóltam nektek, de nem hallgattatok rám. Fellázadtatok Atyánk parancsa ellen, elbizakodottan felmentetek a hegyvidékre. ⁴⁴De az emóriak, akik azon a hegyvidéken laktak, kijöttek ellenetek, üldöztek titeket, ahogyan a méhek teszik, és szétvertek benneteket Széírben egészen Hormáig. ⁴⁵Ekkor visszatértetek, és sírtatok Atyánk előtt, de Atyánk nem hallgatta meg a hangotokat, és nem figyelt rátok. ⁴⁶Ezért sok ideig maradtatok Kádésban — annyi ideig, ameddig ott maradtatok.