Lukács 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy rendezett beszámolót állítsanak össze azokról az eseményekről, amelyek közöttünk beteljesedtek, ²úgy, ahogyan ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének, ³elhatároztam én is, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírom neked, nagyra becsült Teofil, ⁴hogy megtudd azoknak a dolgoknak a megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.

Az Atya fiút ígér Zakariásnak

⁵Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap, Abijá papi osztályából. Felesége, Erzsébet, Áron leszármazottja volt. ^a a v5 A papok huszonnégy osztályba voltak beosztva, amelyek felváltva szolgáltak a templomban; Abijá osztálya volt a nyolcadik. ⁶Mindketten igazak voltak Atyánk előtt, és feddhetetlenül jártak Atyánk minden parancsolata és rendelkezése szerint. ⁷De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten nagyon idősek voltak.

⁸Egyszer, amikor osztálya soron következő rendje szerint papi szolgálatot végzett Atyánk előtt, ⁹a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy bemenjen Atyánk szentélyébe, és bemutassa a füstölőáldozatot. ¹⁰A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. ^b b v10 A füstölőáldozatot minden reggel és este a szentélyben mutatták be, miközben a nép kint gyülekezett, hogy ezekben az órákban imádkozzék.

¹¹Ekkor megjelent neki Atyánk angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár jobb oldalán. ¹²Zakariás megrettent, amikor meglátta, és félelem fogta el. ¹³Az angyal pedig ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a könyörgésed! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. ¹⁴Örömöd és boldogságod lesz, és sokan örülnek majd a születésének. ¹⁵Mert nagy lesz ő Atyánk előtt; bort és részegítő italt nem ihat soha, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel. ¹⁶És Izráel fiai közül sokakat megtérít Atyjukhoz. ¹⁷És Atyánk előtt jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekekhez fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak bölcsességére, hogy felkészült népet állítson Atyánk elé.”

¹⁸Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én öreg vagyok, feleségem is igen idős már.”

¹⁹Az angyal így válaszolt neki: „Én Gábriel vagyok, aki Atyánk színe előtt állok. Azért küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél a szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.”

²¹A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy miért időzik olyan sokáig a szentélyben. ²²Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a szentélyben. Csak integetett nekik, és néma maradt. ²³Amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. ²⁴E napok után felesége, Erzsébet, teherbe esett, és öt hónapon át rejtőzködve élt, és ezt mondta: ²⁵„Így cselekedett velem Atyánk azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Az Atya elküldi Gábrielt Máriához

²⁶A hatodik hónapban pedig elküldte Atyánk Gábriel angyalt Galilea egyik városába, amelynek Názáret a neve, ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való, József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt. ²⁸Az angyal bement hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott! Veled van Atyánk.”

²⁹Mária pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és azon tűnődött, hogy mit jelenthet ez a köszöntés. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Atyánknál! ³¹Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. ³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd, és neki adja Atyánk az ő atyjának, Dávidnak a trónját, ³³és uralkodik Jákób házán örökké, és királyságának nem lesz vége.”

³⁴Mária pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetséges ez, hiszen szűz vagyok?”

³⁵Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szentet is Atyánk Fiának nevezik majd. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit meddőnek mondtak. ³⁷Mert Atyánknál semmi sem lehetetlen.”

³⁸Mária pedig ezt mondta: „Íme, Atyánk szolgálóleánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal.

Mária meglátogatja Erzsébetet

³⁹Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába, ⁴⁰bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel, ⁴²és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³De hogyan is történhet velem az, hogy az én Uram anyja jön el hozzám? ⁴⁴Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. ⁴⁵És boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit Atyánk mondott neki.”

Mária dicsőítő éneke

⁴⁶Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem Atyánkat, ⁴⁷és ujjong a lelkem Atyánkban, az én Megtartómban, ⁴⁸mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára. Mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, ⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve. ⁵⁰És irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik. ⁵¹Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat; ⁵²Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; ⁵³Éhezőket látott el javakkal, és gazdagokat küldött el üres kézzel. ⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izráelt, megemlékezve irgalmáról, ⁵⁵amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökké.”

⁵⁶Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébettel, azután hazatért.

Megszületik János

⁵⁷Erzsébetnek pedig eljött a szülés ideje, és fiút szült. ⁵⁸Meghallották szomszédai és rokonai, hogy Atyánk nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele. ⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni, ⁶⁰anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem Jánosnak nevezzük.”

⁶¹Mire azt mondták neki: „De senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának.” ⁶²Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni a gyermeket.

⁶³Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴És egyszerre megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, megszólalt, és áldotta Atyánkat. ⁶⁵Félelem szállta meg valamennyi szomszédjukat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek mindezekről. ⁶⁶Akik meghallották, mind szívükbe vésték, és ezt kérdezték: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert Atyánk keze volt vele.

Zakariás prófétál

⁶⁷Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: ⁶⁸„Áldott a mi Atyánk, Izráel Atyja, mert meglátogatta és megváltotta népét, ⁶⁹és erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házában, ⁷⁰ahogyan kijelentette szent prófétáinak szája által régtől fogva, ⁷¹hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; ⁷²hogy irgalmat cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, ⁷³arról az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy megadja nekünk, ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, ⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. ⁷⁶Te pedig, gyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait, ⁷⁷hogy az üdvösség ismeretére tanítsd népét bűneik bocsánata által, ⁷⁸Atyánk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, ^c c v78 A »magasságból felkelő nap« Jézus egyik neve — a hajnali fény, amelyet Atyánk küld a sötétségben élőknek, hogy hazavezessen minket. ⁷⁹hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.”

⁸⁰A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amelyen nyilvánosan megjelent Izráel előtt.