Az Atya elküldi a Fiát

Az egész birodalomra kiterjedő népszámlálás idején születik, egy várost, amely nem az övék, és jászolba fektetik; elsőként pásztorok hallanak róla. Később Simeon a karjába veszi, és figyelmezteti Máriát, hogy az ő lelkét is tőr járja át; tizenkét évesen pedig ottmarad, és a templomot Atyja házának nevezi.

2. fejezet.

Azokban a napokban Augustus császár rendeletet adott ki, hogy írják össze az egész lakott földet. ^a Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Mindenki elment, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják Máriával, a jegyesével, aki gyermeket várt.

Miközben ott voltak, eljött az idő, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a szálláson.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és éjszaka őrködtek a nyájuk mellett. Atyánk angyala megállt előttük, és körülragyogta őket Atyánk dicsősége, ők pedig nagyon megrémültek. Az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömnek jó hírét hozom nektek, amely az egész népé lesz: ma született nektek az Üdvözítő Dávid városában, az Úr Krisztus. Ez lesz nektek a jel: találtok egy bepólyált kisgyermeket, aki a jászolban fekszik.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik Atyánkat dicsérték, és ezt mondták:

„Dicsőség a magasságban Atyánknak, és a földön békesség azoknak, akikben ő gyönyörködik!” ^b

Amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg azt, ami történt, amit Atyánk tudtunkra adott.” Elsiettek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták mindazt, amit erről a gyermekről hallottak. Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a szavakat megőrizte, és szívében forgatta. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és dicsérve Atyánkat mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan megmondták nekik.

Bemutatás az Atyának

Amikor eltelt a nyolc nap, hogy körülmetéljék, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még anyja méhében megfogant.

Amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Atyánknak,

(ahogyan meg van írva Atyánk törvényében: „Minden elsőszülött fiúgyermeket Atyánknak szenteltnek neveznek”), és hogy áldozatot mutassanak be, ahogyan Atyánk törvényében meg van mondva: egy pár gerlét vagy két galambfiókát.

Élt Jeruzsálemben egy ember, akinek Simeon volt a neve. Ez az ember igaz és kegyes volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja Atyánk Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a szülők bevitték a gyermek Jézust, hogy eleget tegyenek vele kapcsolatban a törvény előírásának, Simeon a karjába vette, áldotta Atyánkat, és így szólt: „Mindenható Atyám, most bocsátod el szolgádat békességgel a te szavad szerint, mert meglátta szemem a te szabadításodat, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára: világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek, Izráelnek.”

Apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondtak. Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, a gyermek anyjának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, a te lelkedet is éles kard járja majd át, hogy nyilvánvalóvá legyenek sok szív gondolatai.”

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon idős volt; hajadonsága után hét évig élt férjével, majd özvegyen élt nyolcvannégy éves koráig. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odalépett, hálát adott Atyánknak, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Miután mindent elvégeztek Atyánk törvénye szerint, visszatértek Galileába, a maguk városába, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Atyánk kegyelme volt rajta.

A gyermek Jézus Atyja házában

Szülei pedig évről évre felmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szokás szerint felmentek az ünnepre. Amikor az ünnep véget ért, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de szülei nem tudták ezt. Azt gondolták, hogy az útitársak között van, ezért egynapi utat tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítók között ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindenki, aki hallgatta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig ezt mondta neki: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Nézd, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”

Ő pedig ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” ^c

Ők azonban nem értették meg azt, amit mondott nekik. Akkor velük ment, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig mindezeket a szavakat megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, testben, Atyánk és az emberek előtti kedvességben.