2Sámuel 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹Hír jutott el Jóábhoz: „Nézd, a király sír és gyászol Absolon miatt.” ²Azon a napon a győzelem gyásszá lett az egész nép számára, mert azon a napon meghallották: „A király gyászolja a fiát.”

³A nép azon a napon lopva osont be a városba, mint akik szégyenkezve sompolyognak el, miután megfutamodtak a harcban. ⁴A király eltakarta az arcát, és hangosan kiáltotta: „Fiam, Absolon! Absolon, fiam, fiam!”

⁵Jóáb bement a királyhoz, és ezt mondta: „Ma megszégyenítetted minden szolgádat, akik ma megmentették az életedet, fiaid és leányaid életét, feleségeid és másodfeleségeid életét, ⁶mert szereted azokat, akik gyűlölnek téged, és gyűlölöd azokat, akik szeretnek téged. Ma megmutattad, hogy a vezérek és a szolgák semmit sem jelentenek neked. Most már tudom, hogy ha Absolon élne, mi pedig mind meghaltunk volna, az tetszene neked. ⁷Most kelj fel, menj ki, és szólj kedvesen a szolgáidhoz! Atyánkra esküszöm, hogy ha nem mész ki, egyetlen ember sem marad veled ma éjjel — és ez rosszabb lesz neked, mint minden baj, amely ifjúságod óta ért.”

Dávid visszatér a népéhez

⁸A király felkelt, és leült a kapuban. Amikor a népnek megmondták: „Nézzétek, a király a kapuban ül”, mindnyájan elébe járultak. Izráel pedig elmenekült, mindenki a maga otthonába. ⁹Izráel minden törzsében vitatkozott a nép: „A király megszabadított minket ellenségeinktől, és kimentett a filiszteusok kezéből, most pedig elmenekült az országból Absolon miatt. ¹⁰Absolon pedig, akit felkentünk, hogy uralkodjék rajtunk, meghalt a harcban. Miért nem szóltok hát semmit arról, hogy visszahozzuk a királyt?”

¹¹Dávid király ezt üzente Cádók és Ebjátár papoknak: „Mondjátok meg Júda véneinek: Miért akartok utolsóként visszavinni a királyt a házába, amikor egész Izráel beszéde eljutott a királyhoz, az otthonába? ¹²Testvéreim vagytok, saját húsom és vérem. Miért lennétek hát utolsók a király visszahozásában? ¹³Amászának pedig mondjátok meg: Nem az én húsom és vérem vagy-e? Úgy bánjon velem Atyánk most és ezután is, ha nem leszel örökre a seregem vezére Jóáb helyett!” ¹⁴Dávid megnyerte Júda minden emberét, mint egy embert, és ezt üzenték a királynak: „Térj vissza te és minden szolgád!”

¹⁵A király visszatért, és megérkezett a Jordánhoz. Júda pedig Gilgálba jött, hogy a király elé menjen, és átvigye a királyt a Jordánon.

Dávid kegyelmez Simeinek

¹⁶Simei, a bahúrimi benjámini Géra fia, sietve lement Júda embereivel Dávid király elé. ¹⁷Vele volt ezer benjámini, és Cíbá, Saul házának szolgája is, tizenöt fiával és húsz szolgájával. Ők a király előtt siettek a Jordánhoz, ¹⁸és átkeltek a gázlón, hogy átvigyék a király háznépét, és azt tegyék, ami neki tetszik. Géra fia, Simei pedig leborult a király előtt, amikor az át akart kelni a Jordánon, ¹⁹és ezt mondta: „Kérlek, uram, ne ródd fel ezt nekem, és ne emlékezz arra, hogy szolgád rosszat tett azon a napon, amikor az én uram, a király elhagyta Jeruzsálemet! Kérlek, uram, királyom, ne vedd a szívedre! ²⁰Szolgád tudja, hogy vétkeztem. Ezért jöttem ma elsőként József egész házából, hogy az én uram, a király elé jöjjek.” ^a a v20 A „József háza” Izráel északi törzseit jelenti, amelyek József fiaitól, Efraimtól és Manassétól származnak.

²¹Ekkor Abisaj, Cerújá fia, megszólalt: „Nem kell-e halállal lakolnia Simeinek, amiért átkozta Atyánk felkentjét?”

²²Dávid így felelt: „Mi közöm hozzátok, Cerújá fiai? Miért lennétek ma az ellenségeimmé? Megölhetnek-e ma bárkit is Izráelben? Vajon nem tudom-e, hogy ma én vagyok Izráel királya?” ²³A király ezt mondta Simeinek: „Nem halsz meg.” És a király megesküdött neki.

²⁴Mefibóset, Saul unokája, lement a király elé. Nem ápolta a lábát, nem nyírta a szakállát, és nem mosta ki a ruháját attól a naptól fogva, hogy a király elment, egészen addig, amíg békességben vissza nem tért. ²⁵Amikor Jeruzsálembe ért, hogy a király elé jöjjön, a király megkérdezte: „Miért nem jöttél velem, Mefibóset?”

²⁶Ő így felelt: „Uram, királyom, a szolgám becsapott engem. Szolgád ugyanis ezt mondta: Megnyergelem a szamaramat, ráülök, és a királlyal megyek — mert szolgád sánta. ²⁷De ő megrágalmazta szolgádat az én uramnál, a királynál. Az én uram, a király azonban olyan, mint Atyánk angyala; tedd hát azt, amit jónak látsz! ²⁸Apám egész háza csak halált érdemelt az én uramtól, a királytól, te mégis azok közé ültetted szolgádat, akik az asztalodnál esznek. Milyen jogon kiálthatnék még a királyhoz?”

²⁹A király ezt mondta: „Miért beszélsz még tovább a dolgaidról? Úgy döntöttem: te és Cíbá osztozzatok a földön.”

³⁰Mefibóset ezt felelte a királynak: „Vigye el akár az egészet, hiszen az én uram, a király békességben hazatért!”

³¹A gileádi Barzillaj lejött Rógelimból, és átkelt a királlyal a Jordánon, hogy elkísérje. ³²Barzillaj igen öreg volt, nyolcvanesztendős, és ő látta el a királyt élelemmel, amíg Mahanaimban tartózkodott, mert igen gazdag ember volt. ³³A király ezt mondta Barzillajnak: „Kelj át velem, és én gondoskodom rólad mellettem Jeruzsálemben!”

³⁴Barzillaj így felelt a királynak: „Hány évem van még hátra, hogy felmenjek a királlyal Jeruzsálembe? ³⁵Ma nyolcvanesztendős vagyok. Meg tudom-e különböztetni a jót a rossztól? Megérzi-e szolgád ízét annak, amit eszik vagy iszik? Hallom-e még az éneklő férfiak és nők hangját? Miért legyen szolgád még terhére az én uramnak, a királynak? ³⁶Szolgád csak egy rövid szakaszon kel át a királlyal a Jordánon. Miért viszonozná a király ilyen jutalommal? ³⁷Kérlek, engedd meg, hogy szolgád visszatérjen, és a maga városában haljon meg, apám és anyám sírja közelében! De itt van szolgád, Kimhám; keljen át ő az én urammal, a királlyal, és tedd vele azt, amit jónak látsz!”

³⁸A király ezt mondta: „Kimhám átkel velem, és megteszem vele azt, ami neked tetszik, és mindazt, amit tőlem kívánsz, megteszem érted.”

³⁹Az egész nép átkelt a Jordánon, és a király is átkelt. A király megcsókolta Barzillajt, és megáldotta őt, Barzillaj pedig visszatért otthonába. ⁴⁰A király átkelt Gilgálba, és Kimhám is vele. Júda egész népe és Izráel népének fele elkísérte a királyt.

⁴¹Ekkor Izráel összes embere a királyhoz jött, és ezt kérdezte: „Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, és miért vitték át a királyt meg a háznépét a Jordánon Dávid összes emberével együtt?”

⁴²Júda összes embere ezt felelte Izráel embereinek: „A király közeli rokonunk. Miért haragszotok emiatt? Ettünk-e a király ételéből, vagy adott-e nekünk ajándékot?”

⁴³Izráel emberei így válaszoltak Júda embereinek: „Nekünk tíz részünk van a királyban, és több jogunk van Dávidhoz, mint nektek. Miért vetettetek hát meg minket? Nem mi szóltunk-e elsőként arról, hogy visszahozzuk a királyunkat?” De Júda szavai keményebbek voltak Izráel szavainál.