2Sámuel 20 FHB Father's Heart Bible™

20 ¹Volt ott egy elvetemült ember, név szerint Seba, a benjámini Bikri fia. Megfújta a kürtöt, és így kiáltott: „Nincs részünk Dávidban, nincs örökségünk Isai fiában! Menjen mindenki a sátrába, Izráel!”

²Ekkor Izráel valamennyi embere elhagyta Dávidot, és Sebát, Bikri fiát követte. Júda emberei azonban kitartottak királyuk mellett a Jordántól Jeruzsálemig.

³Amikor Dávid hazaért jeruzsálemi palotájába, fogta a tíz másodfeleséget, akiket otthon hagyott, hogy vigyázzanak a palotára, és őrizet alá helyezte őket. Gondoskodott róluk, de nem hált velük. Elzárva maradtak halálukig, és özvegységben éltek.

⁴A király ezt mondta Amászának: „Hívd össze nekem Júda embereit három napon belül, és magad is légy itt!”

⁵Amászá el is ment, hogy összehívja Júdát, de tovább késlekedett annál az időnél, amelyet a király kiszabott neki. ⁶Dávid ekkor ezt mondta Abisajnak: „Most Seba, Bikri fia nagyobb bajt hoz ránk, mint Absolon. Fogd urad embereit, és üldözd őt, különben megerősített városokba jut, és elmenekül előlünk!”

⁷Kivonultak tehát utána Jóáb emberei, a kerétiek, a pelétiek és a vitézek mind, és elindultak Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát. ⁸Amikor a Gibeónban levő nagy kőhöz értek, Amászá eléjük jött. Jóábon harci köntös volt, rajta öv, az övön pedig hüvelyébe tett kard a derekán. Ahogy előrelépett, a kard kiesett. ⁹Jóáb ezt kérdezte Amászától: „Jól vagy, testvérem?” Közben jobb kezével megfogta Amászá szakállát, hogy megcsókolja. ¹⁰Amászá nem figyelt a kardra, amely Jóáb kezében volt. Jóáb hasba szúrta, úgyhogy a belei a földre omlottak. Nem kellett másodszor sújtania, Amászá meghalt. Azután Jóáb és testvére, Abisaj üldözőbe vette Sebát, Bikri fiát. ¹¹Jóáb egyik embere megállt Amászá mellett, és ezt mondta: „Aki Jóábbal tart, és aki Dávid pártján van, kövesse Jóábot!” ¹²Amászá ott fetrengett a vérében az út közepén. Amikor az az ember látta, hogy az egész csapat megáll ott, elvonszolta Amászát az útról a mezőre, és ráterített egy ruhát, mert mindenki megállt, aki arra ment. ¹³Miután elvitték az útról, mindenki követte Jóábot, hogy üldözze Sebát, Bikri fiát. ¹⁴Seba végigment Izráel valamennyi törzsén Ábél-Bét-Maakáig. A bikriek is mind összegyűltek, és követték őt. ¹⁵Amikor odaértek, körülzárták őt Ábél-Bét-Maakában. Ostromsáncot emeltek a város ellen, amely a külső védőfalnak támaszkodott, Jóáb egész serege pedig döngette a várfalat, hogy ledöntse.

¹⁶Ekkor egy bölcs asszony kiáltott ki a városból: „Halljátok! Halljátok! Mondjátok meg Jóábnak: »Gyere ide, hadd beszéljek veled!«” ¹⁷Amikor közelebb ért, az asszony megkérdezte: „Te vagy Jóáb?” „Én vagyok” – felelte. Az asszony ekkor így szólt: „Hallgasd meg szolgálóleányod szavait!” „Hallgatlak” – mondta Jóáb.

¹⁸Az asszony ezt mondta: „Régen azt szokták mondani: »Csak kérj tanácsot Ábélban«, és ezzel el is dőlt a dolog. ¹⁹Én Izráel békés és hűséges népéhez tartozom. Te pedig egy várost akarsz elpusztítani, amely anya Izráelben. Miért akarod elnyelni Atyánk örökségét?” ^a a v19 Az „anyaváros” olyan jelentős térségi központ volt, amelytől a kisebb városok útmutatást és oltalmat kaptak, és amelyre rászorultak.

²⁰Jóáb így felelt: „Távol, távol legyen tőlem, hogy elnyeljek vagy elpusztítsak bármit! ²¹Nem úgy van ez! De egy ember, Seba, Bikri fia, az Efraim hegyvidékéről fellázadt a király, Dávid ellen. Adjátok ki őt egyedül, és én visszavonulok a várostól!” Az asszony ezt mondta Jóábnak: „A fejét mindjárt kidobják neked a várfalon át.”

²²Az asszony bölcs tervével az egész néphez fordult. Levágták Sebának, Bikri fiának a fejét, és kidobták Jóábnak. Ő pedig megfújta a kürtöt, és szétszéledtek a város alól, ki-ki a maga otthonába. Jóáb pedig visszatért a királyhoz Jeruzsálembe.

²³Jóáb állt Izráel egész serege élén, Benájá, Jójádá fia pedig a kerétiek és a pelétiek élén. ²⁴Adórám a kényszermunkások felügyelője volt, Jósáfát, Ahilúd fia pedig a főtanácsos. ²⁵Seja volt a kancellár, Cádók és Ebjátár pedig a papok, ²⁶a jáíri Írá pedig szintén Dávid papja volt.