János 8 FHB Father's Heart Bible™

8 ¹Jézus pedig az Olajfák hegyére ment.

²Hajnalban ismét elment a templomba; az egész nép hozzá sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. ³Az írástudók és a farizeusok pedig odavittek egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, középre állították, ⁴és ezt mondták neki: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben kapták. ⁵Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Te hát mit mondasz?” ⁶Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk. Jézus azonban lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre.

⁷Amikor tovább faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki közületek bűntelen, az dobja rá az első követ!”

⁸Azután újra lehajolt, és írt a földre.

⁹Amikor ezt meghallották, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és Jézus egyedül maradt az ott álló asszonnyal.

¹⁰Jézus felegyenesedett, és ezt mondta neki: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?”

¹¹Az asszony így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, és mostantól ne vétkezz többé!”

Én vagyok a világ világossága

¹²Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

¹³A farizeusok erre ezt mondták neki: „Te önmagadról teszel bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz.”

¹⁴Jézus így válaszolt: „Ha önmagamról teszek is bizonyságot, igaz az én bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. ¹⁵Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek meg senkit. ¹⁶De ha ítélek is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül ítélek, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. ¹⁷A ti törvényetekben pedig meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. ¹⁸Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.”

¹⁹Erre megkérdezték tőle: „Hol van a te Atyád?” Jézus így felelt: „Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

²⁰Ezeket a szavakat a kincstárnál mondta, miközben a templomban tanított, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

²¹Majd ismét ezt mondta nekik: „Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok a bűnötökben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.”

Lentről és fentről

²²A zsidók erre ezt mondták: „Talán megöli magát, hogy ezt mondja: »Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek«?”

²³Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti lentről valók vagytok, én fentről való vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. ²⁴Azért mondtam nektek, hogy meghaltok a bűneitekben, mert ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK, meghaltok a bűneitekben.” ^a a v24 Jézus az isteni névre tart igényt. Az „ÉN VAGYOK” az, ahogyan Atyánk megnevezte magát Mózesnek az égő csipkebokornál (2Mózes 3,14). A sokaság a fejezet későbbi részében megértette ezt az állítást, és káromlásért meg akarta kövezni (59. vers).

²⁵Erre megkérdezték tőle: „Ki vagy te tulajdonképpen?” Jézus ezt mondta nekik: „Az, aminek kezdettől fogva mondom magamat.

²⁶Sok mindent kellene rólatok mondanom és megítélnem, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.”

²⁷Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.

²⁸Jézus ezért ezt mondta nekik: „Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok majd meg, hogy ÉN VAGYOK, és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. ²⁹És aki elküldött engem, velem van, nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, ami neki kedves.”

Maradjatok meg az igémben

³⁰Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

³¹Jézus ekkor ezt mondta azoknak a zsidóknak, akik hittek benne: „Ha megmaradtok az én igémben, valóban tanítványaim vagytok, ³²megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

³³Ők így feleltek neki: „Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk senkinek a rabszolgái. Hogyan mondhatod, hogy »szabadokká lesztek«?”

³⁴Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn rabszolgája. ³⁵A rabszolga pedig nem marad a házban örökké, a fiú azonban örökké megmarad. ³⁶Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. ³⁷Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis meg akartok ölni engem, mert az én igémnek nincs helye bennetek. ³⁸Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”

³⁹Ők így feleltek: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. ⁴⁰De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki az igazságot mondtam nektek, amelyet az Atyámtól hallottam. Ábrahám ezt nem tette. ⁴¹Ti a ti atyátok cselekedeteit teszitek.” Erre ezt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van: maga az Isten.”

⁴²Jézus ezt mondta nekik: „Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jöttem. Nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. ⁴³Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem bírjátok hallgatni az én igémet. ⁴⁴Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. ^b b v44 Jézus néven nevezi az Éden alapvető hazugságát. A kígyó, amely azt mondta Évának, hogy Atyánk megvonja tőle a jót – a kígyó, amely magát az Atyát utasította el –, az eredendő hazug, minden olyan hazugság atyja, amely Atyánkat távolinak festi le. Akik elutasítják a Fiút, ezzel az atyával osztoznak, nem Ábrahámmal és nem Istennel. ⁴⁵Nekem pedig azért nem hisztek, mert az igazságot mondom. ⁴⁶Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? ⁴⁷Aki Atyánktól való, hallgatja Atyánk szavait. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Atyánktól valók vagytok.”

⁴⁸A zsidók erre ezt mondták neki: „Vajon nem jól mondjuk-e, hogy samáriai vagy, és ördög van benned?”

⁴⁹Jézus így válaszolt: „Bennem nincs ördög, hanem tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. ⁵⁰Én azonban nem keresem a magam dicsőségét: Atyánk keresi azt, és ő ítél. ⁵¹Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.”

⁵²A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te meg ezt mondod: »Ha valaki megtartja az én igémet, nem ízlel halált soha.« ⁵³Talán nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?”

⁵⁴Jézus így válaszolt: „Ha én önmagamat dicsőíteném, a dicsőségem semmi volna. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: »Ő a mi Istenünk.« ⁵⁵De ti nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug volnék. De én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. ⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült.”

⁵⁷A zsidók erre ezt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

⁵⁸Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK.” ^c c v58 Az „ÉN VAGYOK” Isten Mózesnek adott nevére utal (2Mózes 3,14) – ez az istenségre tartott igény, ezért nyúltak kövek után.

⁵⁹Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.