1Mózes 47 FHB Father's Heart Bible™

47 ¹József elment, és jelentette a fáraónak: „Apám és a testvéreim megérkeztek Kánaánból a juhaikkal, a marháikkal és minden vagyonukkal együtt. Most Gósen földjén vannak.” ²A testvérei közül kiválasztott öt férfit, és bemutatta őket a fáraónak. ³A fáraó megkérdezte József testvéreit: „Mi a foglalkozásotok?” Ők ezt felelték a fáraónak: „Szolgáid juhpásztorok, mi is és atyáink is.”

⁴Majd ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk, hogy jövevényként éljünk ezen a földön, mert szolgáid nyájainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaánban. Engedd meg hát, hogy szolgáid Gósen földjén telepedjenek le!”

⁵A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Apád és a testvéreid megérkeztek hozzád. ⁶Egyiptom földje előtted van. Telepítsd le apádat és a testvéreidet az ország legjobb részén! Lakjanak Gósen földjén! Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, bízd rájuk a jószágaimat!”

⁷Azután József bevezette apját, Jákóbot, és bemutatta a fáraónak. Jákób pedig megáldotta a fáraót. ⁸A fáraó megkérdezte Jákóbtól: „Hány éves vagy?”

⁹Jákób ezt felelte a fáraónak: „Vándorlásom éveinek száma százharminc. Kevés és nehéz esztendő volt, nem érték el atyáim vándorlásának éveit.” ¹⁰Jákób azután megáldotta a fáraót, és eltávozott a színe elől.

¹¹József pedig letelepítette apját és a testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom földjének legjobb részén, Ramszesz vidékén, ahogyan a fáraó megparancsolta. ¹²József ellátta élelemmel apját, a testvéreit és apja egész háza népét, gyermekeik száma szerint.

Az éhínség elmélyül

¹³Az egész országban nem maradt élelem, mert nagyon súlyos volt az éhínség, és Egyiptom földje meg Kánaán földje elsorvadt az éhínség miatt. ¹⁴József összegyűjtött minden ezüstöt, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén a megvásárolt gabonáért befolyt, és bevitte az ezüstöt a fáraó palotájába. ¹⁵Amikor elfogyott az ezüst Egyiptom földjén és Kánaán földjén, az összes egyiptomi Józsefhez ment, és ezt mondta: „Adj nekünk élelmet! Miért haljunk meg a szemed láttára? Hiszen elfogyott az ezüst.”

¹⁶József ezt felelte: „Adjátok ide a jószágaitokat! Élelmet adok nektek a jószágaitokért cserébe, ha már elfogyott az ezüstötök.” ¹⁷El is vitték a jószágaikat Józsefhez, ő pedig kenyeret adott nekik a lovakért, a juhokért, a marhákért és a szamarakért. Abban az évben minden jószágukért kenyérrel látta el őket. ¹⁸Amikor eltelt az az év, a második évben ismét odamentek hozzá, és ezt mondták: „Nem titkolhatjuk el urunk elől, hogy az ezüstünk elfogyott, és a jószágaink is urunkéi lettek. Nem maradt urunk számára más, csak a testünk és a földünk. ¹⁹Miért pusztuljunk el a szemed láttára, mi és a földünk? Végy meg minket és a földünket élelemért, és mi a földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg, a föld pedig ne váljon pusztasággá!”

²⁰József tehát megvette a fáraó számára Egyiptom egész földjét, mert az egyiptomiak mind eladták a mezejüket, olyan súlyos volt rajtuk az éhínség. Így a föld a fáraóé lett. ²¹A népet pedig városokba telepítette át Egyiptom egyik végétől a másikig. ²²Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papoknak kiszabott járandóságuk volt a fáraótól, és abból éltek, amit a fáraó adott nekik. Ezért nem adták el a földjüket. ²³József ekkor így szólt a néphez: „Nézzétek, a mai napon megvettelek titeket és a földeteket a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! ²⁴Amikor itt az aratás, adjátok oda az ötödrészt a fáraónak! A négy rész pedig a tiétek, vetőmagnak a mezőre, és élelemnek nektek, házatok népének és gyermekeiteknek.”

²⁵Ők ezt mondták: „Megmentetted az életünket! Csak találjunk kegyelmet urunk szemében, és a fáraó szolgái leszünk.” ²⁶József tehát törvénnyé tette Egyiptomban, és ez mind a mai napig érvényben van, hogy az ötödrész a fáraóé. Csak a papok földje nem lett a fáraóé.

²⁷Izráel Egyiptom földjén lakott, Gósen földjén. Birtokot szereztek ott, szaporodtak, és nagyon megsokasodtak. ²⁸Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban, és így életének éveiből száznegyvenhét esztendő lett. ²⁹Amikor közeledett Izráel halálának ideje, magához hívta a fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, tedd a kezedet a csípőm alá, és tanúsíts irántam hűséges szeretetet és hűséget! Kérlek, ne temess el engem Egyiptomban, ^a a v29 Ha valaki a kezét a másik csípője alá tette, az ősi időkben ünnepélyes esküt jelentett, amely az utódokra is kötelezővé tette az ígéretet. ³⁰hanem hadd pihenjek atyáim mellett! Vigyél ki Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba!” József ezt felelte: „Úgy teszek, ahogyan mondod.”

³¹Jákób ekkor ezt mondta: „Esküdj meg nekem!” És József megesküdött neki. Izráel pedig meghajolt az ágya fejénél.