József elhozza a fiait
Jákób haldokolva felidézi Mindenható Atyánkat Lúzban, és sajátjának vallja József két Egyiptomban született fiát. Keresztbe teszi a kezét, hogy a fiatalabbat, Efraimot az elsőszülött elé helyezze, és nem hagyja magát kijavítani. Saját élete mintája szándékosan még egyszer megismétlődik.
48 1Ezek után ezt mondták Józsefnek: „Nézd, beteg az apád.” Erre magával vitte két fiát, Manassét és Efraimot. 2Jákóbnak ezt mondták: „Nézd, megjött hozzád a fiad, József.” Izráel ekkor összeszedte az erejét, és felült az ágyán. 3Jákób ezt mondta Józsefnek: „Él-Saddaj – a mi mindenható Atyánk – megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott. 4Ezt mondta nekem: »Termékennyé teszlek, megsokasítalak, és népek gyülekezetévé teszlek; ezt a földet pedig utánad a te utódaidnak adom örök birtokul.« 5Most pedig a két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt ide jöttem hozzád, az enyém. Efraim és Manassé az enyém lesz, akárcsak Rúben és Simeon. 6De a gyermekeid, akiket utánuk nemzel, a tieid; őket a testvéreik nevén nevezik majd az örökségükben. 7Ami engem illet, amikor Paddánból jöttem, Ráhel meghalt mellettem Kánaán földjén, útközben, még egy darabnyira Efrátától; ott temettem el az Efráta felé vezető úton” (azaz Betlehemben).
8Amikor Izráel meglátta József fiait, ezt kérdezte: „Kik ezek?”
9József ezt mondta az apjának: „Ezek a fiaim, akiket itt adott nekem Atyánk.” Izráel ekkor így szólt: „Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!”
10Izráel szeme az öregségtől már homályos volt – nem látott jól. József ezért közel vitte hozzá őket, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. 11Izráel ezt mondta Józsefnek: „Nem is reméltem, hogy még látom az arcodat – most pedig még az utódaidat is megláttatta velem Atyánk.” 12Ekkor József elvette őket apja térde közül, és arccal a földig hajolt. a a v12 A gyermekeknek a térdek közé helyezése az ősi időkben a hivatalos örökbefogadás jelképes mozdulata volt. 13József fogta mindkettőjüket – Efraimot a jobbjával Izráel bal keze felől, Manassét a baljával Izráel jobb keze felől –, és közel vitte hozzá őket. 14Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette – pedig ő volt a fiatalabb –, a bal kezét pedig Manassé fejére, keresztbe téve a kezét – mert Manassé volt az elsőszülött. 15Ekkor megáldotta Józsefet, és ezt mondta: „Atyánk, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák – Atyánk, aki pásztorom volt egész életemben mind a mai napig, b b v15 Jákób pásztorának nevezi Atyánkat – ekkor kapja Atyánk a Szentírásban először ezt a nevet. A Pásztor témája előremutat a 23. zsoltárra, Izráel Pásztorára Ézsaiásnál és Ezékielnél, és teljességét Jézusban éri el, aki önmagát a jó pásztornak nevezi. 16az Angyal, aki megváltott engem minden gonosztól – áldd meg a fiúkat! Éljen tovább bennük a nevem, és atyáim, Ábrahám és Izsák neve; és sokasodjanak nagy sokasággá a föld közepén.” c c v16 A Jákóbot megváltó angyal maga Atyánk – ő az, aki megjelent, tusakodott, és végigjárta vele egész életét.
17Amikor József látta, hogy apja a jobb kezét Efraim fejére tette, rosszallotta, ezért megfogta apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. 18Ezt mondta az apjának: „Nem így, apám, mert ez az elsőszülött – az ő fejére tedd a jobb kezedet!”
19De az apja nem akarta, és ezt mondta: „Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz. De a fiatalabb testvére nagyobb lesz nála, és az ő utódaiból népek sokasága lesz.” 20Azon a napon megáldotta őket, és ezt mondta: „Veletek fog áldást mondani Izráel, így szólva: »Tegyen téged Atyánk olyanná, mint Efraimot és mint Manassét!«” És Efraimot Manassé elé helyezte. 21Izráel ezt mondta Józsefnek: „Nézd, én nemsokára meghalok, de Atyánk veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. 22Neked pedig a testvéreidnél többet adtam: egy hegyoldalt, amelyet az emóriak kezéből vettem el kardommal és íjammal.” d d v22 Ez a „hegyoldal” valószínűleg Sikem vidékére utal, amely Efraim és Manassé törzsének központi területe lett.
