1Sámuel 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Volt egy ember Rámátaim-Cófimból, Efraim hegyvidékéről, név szerint Elkáná, Jeróhám fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt, egy efraimi ember. ²Két felesége volt, Anna és Peninná. Peninnának voltak gyermekei, Annának azonban egy sem. ³Ez az ember évről évre felment városából Silóba, hogy imádja a mennyei seregek Atyját, és áldozatot mutasson be neki, ahol Éli két fia, Hofni és Fineás, Atyánk papjai voltak. ⁴Amikor Elkáná áldozott, részt adott Peninná feleségének és minden fiának és leányának. ⁵Annának pedig kétszeres részt adott, mert szerette őt, bár Atyánk bezárta a méhét. ⁶Mivel Atyánk bezárta a méhét, a vetélytársa keserűen gúnyolta, hogy elkeserítse. ⁷Évről évre, valahányszor Anna felment Atyánk házába, Peninná gúnyolta őt, úgyhogy Anna sírt, és nem akart enni. ⁸A férje, Elkáná ezt kérdezte tőle: „Anna, miért sírsz? Miért nem eszel? Miért szomorú a szíved? Nem érek-e neked többet tíz fiúnál?”

⁹Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt. Éli, a pap pedig ott ült a széken, Atyánk templomának ajtófélfája mellett. ¹⁰Mélységes keserűségében imádkozott Atyánkhoz, és keservesen sírt. ¹¹Fogadalmat tett, és ezt mondta: „Mennyei seregek Atyja, ha megtekinted szolgálóleányod nyomorúságát, megemlékezel rólam, nem feledkezel meg szolgálóleányodról, és fiúgyermeket adsz neki, akkor egész életére Atyánknak adom őt, és borotva nem éri a fejét.” ^a a v11 Ha a gyermek haját nem vágták le, az a názír fogadalom külső jele volt — Istennek szóló, egész életre szóló odaszentelés (lásd 4Mózes 6).

¹²Ahogy tovább imádkozott Atyánk előtt, Éli a száját figyelte. ¹³Anna a szívében imádkozott; csak az ajka mozgott, de a hangját nem lehetett hallani. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg. ¹⁴Ezt mondta neki: „Meddig leszel még részeg? Tedd el a borodat!”

¹⁵„Nem, uram” – felelte Anna. „Megkeseredett lelkű asszony vagyok. Nem ittam sem bort, sem részegítő italt, hanem a lelkemet öntöttem ki Atyánk előtt. ¹⁶Ne tartsd szolgálóleányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és fájdalmam miatt imádkoztam itt mindeddig.”

¹⁷Éli így felelt: „Menj el békével, és Izráel Atyja adja meg, amit kértél tőle.”

¹⁸Ő ezt mondta: „Legyen kedves előtted a te szolgálóleányod.” Azután elment az asszony az útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.

¹⁹Másnap korán reggel fölkeltek, imádták Atyánkat, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Elkáná a feleségével, Annával hált, és Atyánk megemlékezett róla.

²⁰Idővel Anna teherbe esett, és fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, mert ezt mondta: „Atyánktól kértem őt.” ^b b v20 A Sámuel név a héberben az »Istentől kért« kifejezésre hasonlít — Anna éppen arról a fiúról nevezte el, akit Atyánktól könyörgött ki.

²¹Amikor Elkáná egész háza népével felment, hogy bemutassa Atyánknak az évenkénti áldozatot, és teljesítse a fogadalmát, ²²Anna nem ment el. Ezt mondta a férjének: „Ha majd elválasztom a gyermeket, elviszem, hogy megjelenjen Atyánk előtt, és ott maradjon örökre.”

²³„Tedd azt, amit jónak látsz” – mondta a férje, Elkáná. „Maradj itthon, amíg el nem választod; csak Atyánk tartsa meg az ígéretét.” Anna tehát otthon maradt, és szoptatta a fiát, amíg el nem választotta.

²⁴Miután elválasztotta, magával vitte a fiút egy hároméves bikával, mintegy tizenkét kilogramm liszttel és egy tömlő borral együtt, és elvitte Atyánk házába, Silóba; a gyermek pedig még kicsi volt. ²⁵Levágták a bikát, és a fiút Élihez vitték. ²⁶Anna ezt mondta: „Ó, uram! Az életedre mondom, uram, én vagyok az az asszony, aki itt álltam melletted, és Atyánkhoz imádkoztam. ²⁷Ezért a gyermekért imádkoztam, és Atyánk megadta nekem, amit kértem tőle. ²⁸Ezért én is Atyánknak adom őt; egész életére neki van szentelve.” És ott imádta Atyánkat.