1Sámuel 2 FHB Father's Heart Bible™

2 ¹Anna így imádkozott: „Örvendez a szívem Atyámban, magasra emelkedett a szarvam Atyámban. Bátran szól a szám ellenségeim ellen, mert örülök szabadításodnak.

²„Nincs olyan szent, mint Atyánk, nincs senki rajtad kívül, nincs olyan kőszikla, mint Atyánk.

³„Ne beszéljetek oly nagy gőggel, ne jöjjön kevélység a szátokból, mert Atyánk a tudás Atyja, és ő méri meg a tetteket.

⁴A hősök íjai összetörnek, de akik elbotlottak, erővel öltöznek fel.

⁵Akik jóllaktak, kenyérért szegődnek el, de akik éheztek, nem éheznek többé. A meddő asszony hetet szült, de aki sok gyermekes volt, elhervadt.

⁶Atyánk megöl és életre kelt, letaszít a sírba, és felhoz onnan.

⁷Atyánk szegénnyé tesz és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.

⁸Fölemeli a porból a nincstelent, és a szemétdombról a szegényt, hogy a fejedelmek közé ültesse őket, és díszes trónt adjon nekik. Mert Atyánké a föld oszlopai, és rájuk helyezte a világot.

⁹„Híveinek lábát megoltalmazza, de a gonoszok elnémulnak a sötétségben, mert nem erővel győzedelmeskedik senki.

¹⁰Összetörnek, akik Atyánkkal szembeszállnak, mennydörög ellenük az égből. Atyánk ítéli meg a föld határait, erőt ad királyának, és magasra emeli felkentje szarvát.”

¹¹Elkáná ezután hazament Rámába, a gyermek pedig Atyánkat szolgálta Éli pap felügyelete alatt.

Éli elvetemült fiai

¹²Éli fiai pedig elvetemült emberek voltak, nem ismerték Atyánkat. ^a a v12 Ezek a papok elvégezték a szertartásokat, mégsem ismerték soha Atyánkat sajátjukként – a vallási tisztség tragédiája kapcsolat nélkül. ¹³Ez volt a papok szokása a néppel: amikor valaki áldozatot mutatott be, odajött a pap szolgája, miközben a hús főtt, és háromágú villa volt a kezében. ¹⁴Beledöfte a fazékba, üstbe, bográcsba vagy serpenyőbe, és amit a villa kihúzott, azt mind magának vette a pap. Így bántak minden izráelivel, aki Silóba jött. ¹⁵Sőt, még mielőtt a kövérjét elégették volna, odajött a pap szolgája, és ezt mondta az áldozónak: „Adj húst a papnak sütni, mert nem fogad el főtt húst, csak nyerset!”

¹⁶Ha az ember azt mondta: „Hadd égessék el előbb a kövérjét, aztán végy, amit csak akarsz!”, az így felelt: „Nem, most add ide, különben erővel veszem el!” ¹⁷Igen nagy volt a fiatalemberek vétke Atyánk előtt, mert megvetették Atyánk áldozatát. ¹⁸Sámuel pedig Atyánk színe előtt szolgált, gyolcs éfódot viselő gyermekként. ^b b v18 Az éfód az a jellegzetes gyolcsmellény volt, amelyet Izráel papjai viseltek, amikor a szentélyben szolgáltak. ¹⁹Anyja évről évre készített neki egy kis köntöst, és elvitte neki, amikor férjével együtt felment az évenkénti áldozatra. ²⁰Éli pedig megáldotta Elkánát és feleségét, ezt mondta: „Adjon neked Atyánk utódot ettől az asszonytól azért, amit kért tőle, és Atyánknak adott!” Azután hazamentek. ²¹Atyánk pedig gondot viselt Annára, aki teherbe esett, és szült három fiút és két leányt. A gyermek Sámuel pedig Atyánk színe előtt növekedett.

²²Éli igen öreg volt. Egyre csak hallotta, mi mindent tettek fiai egész Izráellel, és hogy lefeküdtek azokkal az asszonyokkal, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak. ²³Ezt kérdezte tőlük: „Miért tesztek ilyeneket? Hiszen hallom gonosz tetteiteket mindezektől az emberektől. ²⁴Ne, fiaim! Nem jó az a hír, amelyet hallok: Atyánk népe közt terjed. ²⁵Ha ember ember ellen vétkezik, Atyánk ítélkezik fölötte. De ha valaki Atyánk ellen vétkezik, ki járhat közben érte? Ők azonban nem hallgattak apjuk szavára, mert Atyánk meg akarta ölni őket.”

²⁶A gyermek Sámuel pedig egyre növekedett, és egyre kedvesebb volt Atyánk és az emberek előtt.

Atyánk ítéletet mond Éli háza fölött

²⁷Atyánk embere érkezett Élihez, és ezt mondta: „Így szól Atyánk: »Nem jelentettem-e ki magamat világosan atyád házának, amikor Egyiptomban voltak, a fáraó háza alatt?

²⁸Őt választottam ki Izráel minden törzse közül papommá, hogy feljöjjön oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és éfódot viseljen előttem. Atyád házának adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. ²⁹Miért tapossátok meg véres áldozatomat és ételáldozatomat, amelyet hajlékom számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre nálam, hogy meghízzatok népem, Izráel minden áldozatának a legjavából?«

³⁰Ezért így szól Atyánk, Izráel Atyja: »Bizony megmondtam, hogy a te házad és atyád háza mindörökké előttem jár.« De most így szól Atyánk: »Távol legyen! Mert akik engem tisztelnek, azokat én is megtisztelem, akik pedig megvetnek, megvettetnek.« ³¹Eljön az idő, amikor kivágom erődet és atyád házának erejét, úgyhogy senki sem éri meg az öregkort a házadban. ³²Nyomorúságot látsz majd hajlékomban, mindazzal a jóval szemben, amit Izráellel tesznek; és soha többé nem lesz öreg ember a házadban. ³³De nem irtom ki mindegyiküket oltárom mellől; egyvalakit meghagyok, hogy a szemed sírástól epedjen, és bánat gyötörje a szíved, de valamennyi utódod élete virágában hal meg. ³⁴Ez lesz számodra a jel: két fiad, Hofni és Fineás, mindketten ugyanazon a napon halnak meg. ³⁵Hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt jár majd mindenkor. ^c c v35 A hűséges pap, akit Atyánk megígért, Sámuelen és Cádókon túl Jézusra mutat, a tökéletes főpapra, aki mindig azt cselekszi, ami az Atya szívében van. ³⁶Aki pedig megmarad a házadban, az mind eljön, és leborul előtte egy ezüstpénzért meg egy darab kenyérért, és ezt mondja: »Végy fel engem valamelyik papi tisztségbe, hogy ehessem egy falat kenyeret!«”