Atyánk a nevén szólítja Sámuelt

Még nem aludt ki a mécses, amikor egy fiú a sötétben háromszor hallja, hogy Atyja a nevén szólítja, mire Éli megérti, ki hívja. Az ige, amelyet Atyánk ad neki, ítélet Éli házára, és fél elmondani. Éli kényszeríti, hogy kimondja.

3. fejezet.

A gyermek Sámuel Éli felügyelete alatt szolgált Atyánknak. Azokban a napokban ritkán szólt Atyánk szava, és nem volt gyakori a látomás. Egy napon Éli a szokott helyén feküdt. A szeme már annyira meggyengült, hogy nem látott. Atyánk mécsese még nem aludt ki, és Sámuel Atyánk templomában feküdt, ahol a ládája volt. Akkor Atyánk szólította Sámuelt, Sámuel pedig így felelt: „Itt vagyok.”

Odafutott Élihez, és ezt mondta: „Itt vagyok, hívtál engem.” De Éli így szólt: „Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le!” Ő pedig elment, és lefeküdt.

Atyánk ismét szólította: „Sámuel!” Sámuel fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: „Itt vagyok, hívtál engem.” „Nem hívtalak, fiam” – mondta Éli – „menj vissza, feküdj le!”

Sámuel még nem ismerte Atyánkat, mert Atyánk szava még nem nyilatkozott meg neki. Atyánk pedig harmadszor is szólította Sámuelt. Ő fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: „Itt vagyok, hívtál engem.” Ekkor Éli megértette, hogy Atyánk szólítja a gyermeket.

Éli ezt mondta Sámuelnek: „Menj, feküdj le, és ha szólít, mondd: »Szólj, Atyám, mert hallja a te szolgád!«” Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.

Akkor Atyánk eljött, megállt ott, és az előbbihez hasonlóan szólította: „Sámuel! Sámuel!” Sámuel így felelt: „Szólj, mert hallja a te szolgád!”

Akkor Atyánk ezt mondta Sámuelnek: „Nézd, olyat teszek Izráelben, hogy belecsendül mindenkinek a két füle, aki csak hallja. Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit a háza népéről mondtam, elejétől a végéig. Megmondtam neki, hogy örökre megítélem a házát a bűnért, amelyről tudott: fiai káromoltak engem, ő pedig nem fékezte meg őket. Ezért megesküdtem Éli házának: Éli házának bűnéért soha nem szerez engesztelést sem áldozat, sem ajándék.”

Sámuel reggelig feküdt, azután kinyitotta Atyánk házának ajtajait. De félt elmondani Élinek a látomást. Éli azonban hívta, és ezt mondta: „Fiam, Sámuel!” Sámuel így felelt: „Itt vagyok.”

„Mit mondott neked?” – kérdezte Éli. – „Ne titkold el előlem! Úgy büntessen meg Atyánk, ahogy csak akar, ha eltitkolsz előlem bármit abból, amit mondott neked!”

Sámuel elmondott neki mindent, semmit sem titkolt el előle. Éli pedig ezt mondta: „Ő Atyánk, tegye azt, amit jónak lát!”

Sámuel felnőtt, és Atyánk vele volt, és egyetlen szavát sem hagyta a földre hullani. Egész Izráel megtudta Dántól Beérsebáig, hogy Sámuel Atyánk megbízható prófétája lett. ^a Atyánk továbbra is megjelent Silóban, mert Silóban nyilatkoztatta ki magát Sámuelnek az igéje által.