Atyánk ládája a filiszteusok kezébe kerül
Izráel elveszít egy csatát, ezért fegyverként hozzák el Atyánk ládáját. A filiszteusok mégis győznek: harmincezer halott, a láda zsákmány lesz, Éli fiai elesnek, Éli pedig a hír hallatán hanyatt esik. Egy haldokló asszony Ikábódnak nevezi fiát: eltávozott a dicsőség Izráelből.
4 1Sámuel szava eljutott egész Izráelhez. Izráel kivonult, hogy harcoljon a filiszteusok ellen, és tábort vert Ebenézernél; a filiszteusok pedig Aféknál vertek tábort.
2A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben; a harc kiterjedt, és Izráel vereséget szenvedett a filiszteusoktól, akik mintegy négyezer embert terítettek le a csatamezőn. 3Amikor a hadinép visszatért a táborba, Izráel vénei ezt kérdezték: „Miért engedte Atyánk, hogy ma vereséget szenvedjünk a filiszteusoktól? Hozzuk el Atyánk szövetségládáját Silóból, hogy közénk jöjjön, és megszabadítson ellenségeinktől.”
4Ezért a nép elküldött Silóba, és elhozták a mennyei seregek Atyjának szövetségládáját, aki a kerúbok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt Atyánk szövetségládájánál. 5Amikor Atyánk szövetségládája a táborba érkezett, egész Izráel olyan hangosan kiáltott, hogy megrendült a föld. 6A filiszteusok meghallották a kiáltást, és ezt kérdezték: „Mi ez a nagy kiáltás a héberek táborában?” Akkor megtudták, hogy Atyánk ládája érkezett meg a táborba. 7A filiszteusok megijedtek, mert ezt mondták: „Isten jött a táborba!” Majd így szóltak: „Végünk van – ilyen még soha nem történt. 8Végünk van! Ki szabadít meg minket ezeknek a hatalmas isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik mindenféle csapással sújtották az egyiptomiakat a pusztában. 9Legyetek erősek, filiszteusok! Legyetek férfiak, különben a hébereket fogjátok szolgálni, ahogyan ők szolgáltak titeket. Legyetek férfiak – harcoljatok! 10A filiszteusok harcoltak; Izráel vereséget szenvedett, és mindenki a maga sátrába menekült. Igen nagy volt a vérontás: harmincezer izráeli gyalogos esett el.” 11Atyánk ládája fogságba esett, és meghalt Éli két fia, Hofni és Fineás.
Éli elesik, és eltávozik a dicsőség
12Egy benjámini ember futott a harcmezőről Silóba azon a napon, megszaggatott ruhában, fején porral. a a v12 A ruha megszaggatása és a fejre szórt por a mély gyász és bánat ősi jelei voltak. 13Amikor megérkezett, Éli éppen a székén ült az út mellett, és figyelt, mert a szíve rettegett Atyánk ládájáért. A férfi bement a városba, elmondta a hírt, és felkiáltott az egész város. 14Amikor Éli meghallotta a kiáltozást, ezt kérdezte: „Mi ez a nagy zaj?” Ekkor a férfi odasietett, és elmondta Élinek.
15Éli kilencvennyolc éves volt, és a szeme már úgy elhomályosult, hogy nem látott. 16A férfi ezt mondta Élinek: „A csatából jöttem, ma menekültem a harcmezőről.” Éli megkérdezte: „Mi történt, fiam?”
17A hírnök így felelt: „Izráel megfutamodott a filiszteusok előtt, és nagy vereség érte a hadinépet; a két fiad, Hofni és Fineás is meghalt; Atyánk ládája pedig fogságba esett.”
18Amikor Atyánk ládáját említette, Éli hátraesett a székéről a kapu mellett, nyakát szegte, és meghalt, mert öreg és nehéz ember volt. Negyven évig bíráskodott Izráelben.
19A menye, Fineás felesége, várandós volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta, hogy Atyánk ládája fogságba esett, és hogy az apósa meg a férje meghalt, összegörnyedt, és megszült, mert elfogták a fájdalmak. 20Amikor haldoklott, a mellette álló asszonyok ezt mondták neki: „Ne félj, mert fiút szültél!” De ő nem felelt, és ügyet sem vetett rá. 21A fiút Íkábódnak nevezte el, és ezt mondta: „Odavan Izráel dicsősége!” – mert Atyánk ládája fogságba esett, és mert meghalt az apósa és a férje. b b v21 Az Íkábód név jelentése „nincs dicsőség” – az anya kiáltása, hogy Atyánk dicsősége a ládával együtt eltávozott Izráelből. 22Ezt mondta: „Odavan Izráel dicsősége, mert Atyánk ládája fogságba esett.”