A láda az Atya házába kerül

Bevinnék a ládát, a felhő kiszorítja a papokat, és Salamon imádkozik egy házért, amelyről maga is elismeri, hogy nem fogadhatja be Atyánkat. Főként egyet kér: ha Izráel vétkezik, vereséget szenved vagy fogságba hurcolják, hallgasd meg és bocsáss meg.

8. fejezet.

Akkor Salamon összegyűjtötte Izráel véneit, a törzsek összes vezetőjét és Izráel fiai nemzetségeinek fejeit Salamon király elé Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Atyánk szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. Izráel férfiai mind összegyűltek Salamon királyhoz az ünnepre Étánim hónapjában, amely a hetedik hónap. Amikor megérkeztek Izráel vénei mind, a papok fölemelték a ládát, és fölvitték Atyánk ládáját, a kijelentés sátrát és a sátorban levő minden szent edényt; a papok és a léviták vitték föl ezeket. Salamon király és Izráel egész gyülekezete, amely köré gyűlt, ott állt a láda előtt, és annyi juhot és marhát áldozott, hogy meg sem lehetett számolni, sem följegyezni. Akkor a papok bevitték Atyánk szövetségládáját a helyére, a templom belső szentélyébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. A kerúbok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és befödték fölülről a ládát és rúdjait. A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a végük ellátszott a szentélyből a belső szoba elé, de kívülről nem látszottak; és ott is maradtak mindmáig. A ládában nem volt más, csak a két kőtábla, amelyet Mózes helyezett oda a Hóreben, ahol Atyánk szövetséget kötött Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről. Amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte Atyánk házát, úgyhogy a papok nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék a felhő miatt, mert Atyánk dicsősége betöltötte a házát.

Akkor Salamon ezt mondta: „Atyánk megmondta, hogy sűrű homályban fog lakni. Bizony fölséges házat építettem neked, örök lakóhelyet, ahol lakhatsz.”

Azután a király megfordult, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete ott állt. Ezt mondta: „Áldott legyen Atyánk, Izráel Istene, aki a saját szájával ígérte meg atyámnak, Dávidnak, és a saját kezével teljesítette, amikor ezt mondta: Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam ki egyetlen várost sem Izráel törzsei közül, hogy házat építsenek ott a nevemnek; de kiválasztottam Dávidot, hogy népem, Izráel fölött uralkodjék.

Atyám, Dávid szívében volt, hogy házat építsen Atyánk, Izráel Istene nevének.

De Atyánk ezt mondta atyámnak, Dávidnak: »Mivel a szívedben volt, hogy házat építs a nevemnek, jól tetted, hogy ez a szívedben volt. De mégsem te építed föl a házat, hanem a fiad, aki a te ágyékodból származik, ő építi föl a házat a nevemnek.«

És Atyánk megtartotta a szavát, amelyet mondott, mert atyám, Dávid helyébe léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte, és fölépítettem a házat Atyánk, Izráel Istene nevének. És helyet készítettem ott a ládának, amelyben Atyánk szövetsége van, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kihozta őket Egyiptomból.”

Salamon imádsága az Atya előtt

Azután Salamon odaállt Atyánk oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, és kitárta kezét az ég felé. Ezt mondta: „Atyánk, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fönt az égben, sem lent a földön. Megtartod a szövetséget és a hűséges szeretetet szolgáid iránt, akik teljes szívvel járnak előtted. Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, atyámnak, Dávidnak; amit a száddal mondtál, azt a kezeddel teljesítetted a mai napon.

Most azért, Atyánk, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az atyámnak ígértél, amikor ezt mondtad: »Sohasem fogy el utódaid közül az, aki előttem Izráel trónján ül, ha fiaid vigyáznak útjukra, és úgy járnak előttem, ahogyan te jártál előttem.« Most tehát, Atyánk, Izráel Istene, teljesedjék be a szavad, amelyet szolgádnak, atyámnak, Dávidnak mondtál.

De vajon lakhat-e Atyánk valóban a földön? Hiszen az ég és az egeknek egei sem fogadhatnak be téged, hát még ez a ház, amelyet építettem! Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Atyám, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amellyel szolgád ma előtted könyörög.

Maradjon nyitva a szemed éjjel-nappal e fölött a ház fölött, a hely fölött, amelyről ezt mondtad: »Ott lesz az én nevem« – hogy meghallgasd szolgád imádságát, amelyet e hely felé mond. Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor e hely felé imádkoznak; hallgasd meg a mennyben, lakóhelyeden, és amikor meghallgatod, bocsáss meg.

Ha valaki vétkezik felebarátja ellen, és esküre kötelezik, hogy megesküdjék, és eljön, hogy megesküdjék oltárod előtt ebben a házban, akkor hallgasd meg a mennyben, és cselekedj: szolgáltass igazságot szolgáid között, ítéld el a bűnöst, és tetteit hárítsd a saját fejére, az igazat pedig mentsd föl, és fizess meg neki igazsága szerint.

Amikor néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezett ellened, de azután megtér hozzád, vallást tesz nevedről, és imádkozik, és könyörög hozzád ebben a házban, akkor hallgasd meg a mennyben, bocsásd meg néped, Izráel vétkét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet atyáiknak adtál.

Amikor bezárul az ég, és nem esik eső, mert vétkeztek ellened, de azután e hely felé imádkoznak, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megsanyargattad őket, akkor hallgasd meg a mennyben, és bocsásd meg szolgáidnak, népednek, Izráelnek a vétkét, és tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell; és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül.

Ha éhínség lesz az országban, ha dögvész, aszály, gabonarozsda, sáska vagy szöcske támad; ha ellenség ostromolja őket kapuikban – bármilyen csapás vagy betegség jön, bármilyen imádságot vagy könyörgést mond is bárki egész néped, Izráel közül, mindegyik ismerve a maga szívének gyötrelmét, és kitárja kezét e ház felé, akkor hallgasd meg a mennyben, lakóhelyeden, bocsáss meg, és cselekedj: adj meg mindenkinek az ő útjai szerint, ahogyan ismered a szívét – hiszen egyedül te ismered minden ember szívét –, hogy féljenek téged mindaddig, amíg azon a földön élnek, amelyet atyáinknak adtál.

De még az idegent is, aki nem néped, Izráel közül való, hanem messze földről jön a te nevedért – mert hallani fognak a te nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról –, amikor eljön, és e ház felé imádkozik, hallgasd meg a mennyben, ahol lakol, és tedd meg mindazt, amiért az idegen hozzád kiált, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és féljen téged, ahogyan néped, Izráel, és megtudják, hogy a te nevedről nevezik ezt a házat, amelyet építettem.

Amikor néped harcba vonul ellensége ellen azon az úton, amelyen elküldöd, és imádkozik Atyánkhoz a város felé, amelyet kiválasztottál, és a ház felé, amelyet nevednek építettem, akkor hallgasd meg a mennyben imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.

Amikor vétkeznek ellened – hiszen nincs ember, aki ne vétkeznék –, és megharagszol rájuk, és ellenség kezébe adod őket, amely foglyul ejti és elhurcolja őket az ellenség földjére, legyen az távol vagy közel,

de ha azután szívükre veszik azon a földön, ahol fogságban vannak, és megtérnek, és könyörögnek hozzád fogva tartóik földjén, és ezt mondják: »Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk«, és ha fogva tartóik földjén teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád, és imádkoznak hozzád földjük felé, amelyet atyáiknak adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és a ház felé, amelyet nevednek építettem, akkor hallgasd meg a mennyben, lakóhelyeden, imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot. Bocsásd meg népednek, amely vétkezett ellened, minden hűtlenségét, amellyel vétkezett ellened, és add, hogy irgalmat nyerjenek fogva tartóik előtt, hogy irgalmasak legyenek hozzájuk – hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohóból. Legyen nyitva a szemed szolgád könyörgésére és néped, Izráel könyörgésére, és hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak. Mert te különválasztottad őket a föld minden népétől a magad örökségéül, ahogyan megmondtad szolgád, Mózes által, amikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, ó, Uralkodó Atyánk!”

Salamon megáldja a gyülekezetet

Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést Atyánkhoz, fölkelt Atyánk oltára elől, ahol térdelt, kezét az ég felé kitárva. Megállt, és hangos szóval megáldotta Izráel egész gyülekezetét, és ezt mondta:

„Áldott legyen Atyánk, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek, egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jóból, amelyet szolgája, Mózes által ígért. Legyen velünk Atyánk, ahogyan atyáinkkal volt; ne hagyjon el, és ne vessen el minket, hanem hajlítsa magához szívünket, hogy minden útján járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak parancsolt. És legyenek ezek a szavaim, amelyekkel Atyánk előtt könyörögtem, közel hozzá éjjel és nappal, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izráelnek, amint azt minden nap megkívánja, hogy megtudja a föld minden népe, hogy Atyánk az Isten, és nincsen más.

Legyen hát a szívetek teljesen Atyánké, hogy rendelkezései szerint éljetek, és megtartsátok parancsolatait, ahogyan ma teszitek.”

Az Atyának szentelt ház

Azután a király és vele egész Izráel áldozatokat mutatott be Atyánk előtt. Salamon békeáldozatul huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott Atyánknak. Így szentelte föl a király és Izráel fiai mind Atyánk házát. Azon a napon szentelte föl a király az udvar közepét, amely Atyánk háza előtt volt, mert ott mutatta be az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozatok kövérjét, mivel a rézoltár, amely Atyánk előtt állt, túl kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozatok kövérje.

Akkor Salamon megtartotta az ünnepet, és vele egész Izráel – hatalmas gyülekezet Lebó-Hamáttól Egyiptom patakjáig – Atyánk előtt hét napig, majd még hét napig: összesen tizennégy napig. ^a A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Megáldották a királyt, és hazamentek sátraikba, örvendezve és vidám szívvel mindazért a jóért, amelyet Atyánk tett szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel.