János 20 FHB Father's Heart Bible™

20 ¹A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária a sírhoz ment, és látta, hogy a követ elvették a sírról. ²Ezért elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.”

³Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és a sír felé mentek. ⁴Együtt futott mind a kettő, de a másik tanítvány gyorsabban futott Péternél, és elsőként ért a sírhoz. ⁵Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a lepedők, de nem ment be. ⁶Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy ott vannak a lepedők, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepedőkkel együtt hever, hanem külön összehajtva egy helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz, és látott, és hitt. ⁹Mert még nem értették meg az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

¹⁰A tanítványok ezután visszatértek az otthonukba. ¹¹Mária pedig a síron kívül állt, és sírt. Sírás közben lehajolt, hogy benézzen a sírba,

Az én Atyám és a ti Atyátok

¹²és két fehér ruhás angyalt látott ülni ott, ahol Jézus teste feküdt: egyet fejtől, egyet lábtól. ¹³Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő így felelt: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.”

¹⁴Ezt mondva hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az.

¹⁵Jézus ezt mondta neki: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt hitte, hogy a kertész az, ezért így szólt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, és én elviszem.”

¹⁶Jézus ezt mondta neki: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá arámul: „Rabbuni!” – ami azt jelenti: Mester.

¹⁷Jézus ezt mondta neki: „Ne kapaszkodj belém, mert még nem mentem fel az Atyához. Hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz.«” ^a a v17 Jézus gondosan ezt mondja: „az én Atyám és a ti Atyátok” – soha nem egyszerűen azt, hogy „Atyánk” –, mert az ő Fiúsága örökkévaló, a miénk pedig a helyreállítás ajándéka, amelyet feltámadása által nyit meg előttünk.

¹⁸A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” – és hogy ezeket mondta neki.

Békesség nektek

¹⁹Aznap, a hét első napjának estéjén, amikor ott, ahol a tanítványok voltak, zárva voltak az ajtók a zsidó vezetőktől való félelem miatt, eljött Jézus, megállt közöttük, és ezt mondta: „Békesség nektek!”

²⁰Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.

²¹Jézus ismét ezt mondta nekik: „Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” ²²Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! ²³Ha valakinek megbocsátjátok a bűneit, az bocsánatot nyer; ha valakitől megtagadjátok a bocsánatot, az nem nyer bocsánatot.”

Tamás nem volt velük

²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek neveztek, nem volt velük, amikor eljött Jézus. ²⁵A többi tanítvány egyre ezt mondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem teszem az ujjamat a szegek helyére, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem el soha.”

²⁶Nyolc nap múlva ismét a házban voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár zárva voltak az ajtók, eljött Jézus, megállt közöttük, és ezt mondta: „Békesség nektek!” ²⁷Azután ezt mondta Tamásnak: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy!”

²⁸Tamás így felelt neki: „Uram és Istenem!”

²⁹Jézus ezt mondta neki: „Azért hiszel, mert láttál engem? Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Miért íródott meg ez

³⁰Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, Atyánk Fia, és e hit által életetek legyen az ő nevében.