János 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. ²A katonák töviskoronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá. ³Újra meg újra odamentek hozzá, és ezt mondták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” – és arcul ütötték.

⁴Pilátus ismét kiment, és ezt mondta nekik: „Nézzétek, kihozom őt hozzátok, hogy megtudjátok: semmi vétket nem találok benne.” ⁵Kijött tehát Jézus a töviskoronában és a bíborruhában. Pilátus ezt mondta nekik: „Íme, az ember!”

⁶Amikor meglátták őt a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus ezt mondta nekik: „Vigyétek ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok benne bűnt.”

⁷A zsidók így feleltek neki: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.”

⁸Amikor Pilátus meghallotta ezt a szót, még jobban megijedt. ⁹Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy te?” De Jézus nem válaszolt neki. ¹⁰Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem beszélsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek?”

¹¹Jézus így felelt neki: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked. Ezért annak nagyobb a bűne, aki átadott engem neked.”

¹²Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa őt. A zsidók azonban így kiáltoztak: „Ha szabadon bocsátod ezt, nem vagy a császár barátja. Aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.”

¹³Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezetnek neveznek, arámul pedig Gabbatának. ¹⁴A páska előkészületének napja volt, körülbelül dél. Ezt mondta a zsidóknak: „Íme, a ti királyotok!”

¹⁵Azok így kiáltoztak: „Vidd el! Vidd el! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte tőlük: „A királyotokat feszítsem meg?” A főpapok így feleltek: „Nincs királyunk, csak a császár.”

Kiszolgáltatva

¹⁶Akkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust, ¹⁷és ő maga vitte a keresztjét, és kiment az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet arámul Golgotának neveznek. ¹⁸Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, egyiket az egyik, másikat a másik oldalra, Jézust pedig középre. ¹⁹Pilátus feliratot is készített, és a keresztre tette: A názáreti Jézus, a zsidók királya. ²⁰Sok zsidó olvasta ezt a feliratot, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust; arámul, latinul és görögül volt megírva. ²¹A zsidók főpapjai ekkor ezt mondták Pilátusnak: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A zsidók királya vagyok.«”

²²Pilátus így felelt: „Amit megírtam, megírtam.”

²³A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, és négy részre osztották, minden katonának egy részt, és fogták a köntöst is. A köntös varrás nélküli volt, felülről egy darabban szőve. ²⁴Ezért ezt mondták egymásnak: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „Elosztották egymás között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” A katonák tehát ezt tették.

²⁵Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, és Mária Magdaléna.

²⁶Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” ²⁷Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És attól az órától fogva otthonába fogadta őt a tanítvány.

Elvégeztetett

²⁸Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, ezt mondta: „Szomjazom.”

²⁹Ott volt egy ecettel teli edény; szivacsot mártottak az ecetbe, izsópszárra tűzték, és a szájához emelték.

³⁰Amikor Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva kilehelte a lelkét.

³¹Mivel az előkészület napja volt, és nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – az a szombat ugyanis nagy nap volt –, megkérték Pilátust a zsidók, hogy törjék el a lábszárukat, és vegyék le a testeket. ³²Odamentek tehát a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárát. ³³Amikor azonban Jézushoz értek, és látták, hogy már meghalt, nem törték el a lábszárát, ³⁴hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki belőle. ^a a v34 János azt mondja el nekünk, hogy ezt ő maga látta, és bizonyítékként adja elő arra, hogy Jézus valóban meghalt. ³⁵Aki látta, az tett bizonyságot erről – és igaz az ő bizonyságtétele, és tudja, hogy igazat mond –, hogy ti is higgyetek. ³⁶Mert azért történtek ezek, hogy beteljesedjék az Írás: „Egyetlen csontja sem törik el.” ³⁷És ismét másik Írás ezt mondja: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”

József és Nikodémus

³⁸Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a zsidóktól, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte, ő pedig elment, és levette a testét. ³⁹Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirha és aloé keverékét hozta, mintegy hetvenöt fontot. ⁴⁰Fogták tehát Jézus testét, és gyolcsba göngyölték az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. ⁴¹Azon a helyen, ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. ⁴²Mivel a zsidók előkészületének napja volt, és közel volt a sír, oda helyezték Jézust.