Már nyomtatásban is

János 18 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

A Kidronon át a kertbe

A kertben az elfogására érkezők hátratántorodnak, amikor Jézus megnevezi magát, ő pedig azt kéri, hogy tanítványait engedjék el. Péter kardot ránt; Jézus kiissza a poharat, amelyet Atyja adott neki, Péter pedig háromszor megtagadja őt a parázstűznél. Az ő országa nem innen való.

18. fejezet.

Miután ezeket elmondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-völgyön túlra, ahol egy kert volt; ő és tanítványai bementek oda. Ezt a helyet ismerte Júdás, az áruló is, mert Jézus gyakran összegyűlt ott a tanítványaival. Júdás tehát odajött egy csapat katonával és a főpapoktól meg a farizeusoktól küldött szolgákkal, akik lámpásokat, fáklyákat és fegyvereket hoztak.

Jézus pedig, mivel tudta mindazt, ami rá vár, kiment, és ezt kérdezte tőlük: „Kit kerestek?”

Ezt felelték neki: „A názáreti Jézust.” Jézus így szólt: „ÉN VAGYOK.” Ott állt velük Júdás is, az árulója. a a v5 Jézus kimondja az isteni nevet, amelyet Atyánk adott Mózesnek az égő csipkebokornál. A katonák reakciója a következő versben – hogy hátratántorodtak és a földre estek – azt mutatja, hogy pontosan megértették, minek mondta magát.

Amikor Jézus ezt mondta nekik: „ÉN VAGYOK”, meghátráltak és a földre estek.

Ekkor újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Ők pedig ezt mondták: „A názáreti Jézust.”

Jézus így felelt: „Megmondtam nektek, hogy ÉN VAGYOK. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!” Így teljesedett be Jézus saját szava: „Azok közül, akiket nekem adtál, egyet sem veszítettem el.”

Simon Péter pedig kirántotta a kardját, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét – a szolgát Malkusnak hívták.

Jézus erre ezt mondta Péternek: „Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon ne igyam ki a poharat, amelyet Atyám adott nekem?”

Ekkor a katonák, a parancsnokuk és a zsidók szolgái elfogták Jézust, és megkötözték.

Először Annáshoz vitték, mert ő volt az apósa Kajafásnak, aki abban az évben a főpap volt. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.

Péter az udvarba követi

Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bement Jézussal együtt a főpap udvarába, Péter azonban kívül állt az ajtónál. Ekkor a másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kiment, szólt az ajtót őrző szolgálólánynak, és bevitte Pétert. Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: „Ugye, te is ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” Ő pedig ezt mondta: „Nem vagyok.”

A szolgák és a szolgálattevők, mivel fáztak, parazsat raktak, és ott álltak melegedve; Péter is ott állt velük, és melegedett.

Kihallgatás az éjszakában

A főpap pedig a tanítványairól és a tanításáról kérdezte Jézust.

Jézus így felelt neki: „Én nyíltan szóltam a világhoz; mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek. Titokban semmit sem mondtam. Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallották, mit mondtam nekik; ők tudják, mit mondtam.”

Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?”

Jézus így válaszolt neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be, mi volt a rossz; ha pedig jól, miért ütsz engem?”

Annás ezután megkötözve elküldte őt Kajafáshoz, a főpaphoz.

Péter újra megtagadja

Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Ekkor ezt mondták neki: „Ugye, te is a tanítványai közül való vagy?” Ő azonban tagadta: „Nem vagyok.”

A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, ezt kérdezte: „Nem téged láttalak vele a kertben?”

Péter ismét tagadta, és azonnal megszólalt a kakas.

Pilátus kezébe adják

Jézust ekkor Kajafástól a helytartó palotájába vezették. Kora reggel volt. Ők maguk nem mentek be, hogy ne legyenek tisztátalanná, hanem megehessék a páskavacsorát. Pilátus tehát kiment hozzájuk, és ezt mondta: „Milyen váddal illetitek ezt az embert?”

Ezt felelték neki: „Ha nem tenne rosszat ez az ember, nem adtuk volna át neked.”

Pilátus erre ezt mondta: „Vegyétek át ti, és ítéljétek el a saját törvényetek szerint!” A zsidók így szóltak: „Nekünk senkit sem szabad kivégeznünk.”

Így teljesedett be Jézus szava, amelyet arról mondott, milyen halállal fog meghalni.

Pilátus ekkor újra bement a palotába, magához hívatta Jézust, és ezt kérdezte: „Te vagy a zsidók királya?”

Jézus így felelt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”

Pilátus ezt válaszolta: „Hát zsidó vagyok én? A saját néped és a főpapok adtak át nekem. Mit tettél?”

Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna, a szolgáim harcolnának, hogy ne adjanak a zsidók kezébe. De az én országom nem innen való.”

Pilátus erre ezt mondta neki: „Tehát mégis király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.”

Pilátus ezt kérdezte: „Mi az igazság?” Majd újra kiment a zsidókhoz, és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket nem találok benne.

De szokás nálatok, hogy páskakor szabadon bocsátok nektek egy foglyot. Akarjátok-e tehát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?”

Ekkor újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabbást!” Ez a Barabbás pedig rabló volt.