János 17 FHB Father's Heart Bible™

17 ¹Miután ezt elmondta, Jézus feltekintett az égre, és így szólt: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg a Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ^a a v1 A János 17 Jézus leghosszabb feljegyzett imádsága az Atyához – a kereszt előtti éjszakán mondta el, kitárva a szívét annak, akit Atyának, szent Atyának és igazságos Atyának szólít. ²mivel hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál. ³Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Atyát, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál. ⁵Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.

⁶Kijelentettem a nevedet azoknak, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, nekem adtad őket, és megtartották a te igédet. ⁷Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van, ⁸mert átadtam nekik azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, ők pedig elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. ⁹Én értük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. ¹⁰És ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és megdicsőíttetem bennük. ¹¹Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. ¹²Amíg velük voltam, megtartottam őket a te neved által, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és egy sem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. ^b b v12 „A kárhozat fia” Júdás Iskáriótes megnevezése, azé, aki elárulta Jézust. ¹³Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. ¹⁴Én nekik adtam a te igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. ¹⁶Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁷Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. ¹⁸Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba. ¹⁹És értük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazság által.

²⁰De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd bennem, ²¹hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, ahogyan te énbennem vagy, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk: ²³én őbennük, és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. ²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. ²⁶És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”