János 16 FHB Father's Heart Bible™

16 ¹Mindezt azért mondtam el nektek, hogy el ne tántorodjatok. ²Kizárnak titeket a zsinagógákból, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. ³Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. ⁴De azért mondtam el ezt nektek, hogy amikor eljön az órájuk, emlékezzetek rá: megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam el ezt nektek, mert veletek voltam.

⁵Most pedig elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és senki sem kérdezi közületek: „Hová mégy?” ⁶Sőt, mivel ezeket mondtam nektek, szomorúság töltötte be a szíveteket. ⁷Az igazat mondom nektek: javatokra válik, hogy elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Pártfogó, a Szentlélek, nem jön el hozzátok, de ha elmegyek, elküldöm őt hozzátok. ⁸És amikor eljön, leleplezi a világ előtt a bűnt, az igazságot és az ítéletet: ⁹a bűnt, mert nem hisznek bennem; ¹⁰az igazságot, mert az Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; ¹¹az ítéletet pedig, mert e világ fejedelme már megítéltetett.

¹²Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elhordozni. ¹³De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Mert nem önmagától szól, hanem azt mondja, amit hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. ¹⁴Ő engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. ¹⁵Minden, ami az Atyámé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.

¹⁶„Egy kis idő, és többé nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.”

Szomorúságotok örömre fordul

¹⁷Tanítványai közül ezért némelyek így szóltak egymáshoz: „Mit jelent az, amit mond nekünk: »Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem«, és az, hogy »Mert az Atyához megyek«?” ¹⁸Így beszéltek tehát: „Mit jelent ez: »egy kis idő«? Nem tudjuk, miről beszél.”

¹⁹Jézus tudta, hogy meg akarják kérdezni, ezért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás között, hogy ezt mondtam: »Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem«?

²⁰Bizony, bizony mondom nektek: sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül. Ti szomorkodni fogtok, de szomorúságotok örömre fordul. ²¹Az asszony, amikor szül, szomorúságban van, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, többé nem emlékszik a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. ²²Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.

²³Azon a napon nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony mondom nektek: amit csak kértek az Atyámtól az én nevemben, megadja nektek. ²⁴Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben: kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.

²⁵Ezeket képes beszédben mondtam nektek, de eljön az óra, amikor már nem képes beszédben szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyámról. ²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem azt mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyámat értetek, ²⁷mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én Atyánktól jöttem. ^a a v27 Jézus azt mondja a tanítványoknak, hogy maga az Atya szereti őket — nem távolról, és nem is Jézuson mint vonakodó közvetítőn keresztül. A Jézus iránti szeretetük és az a hitük, hogy ő az Atyától jött, magának az Atyának a szeretetébe helyezte őket. ²⁸Én az Atyámtól jöttem, és eljöttem a világba; most elhagyom a világot, és visszamegyek az Atyámhoz.”

²⁹Erre így szóltak a tanítványai: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem képes beszédben szólsz. ³⁰Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Atyánktól jöttél.”

³¹Jézus így válaszolt nekik: „Most hiszitek?

³²„Íme, eljön az óra – sőt már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok; de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atyám velem van. ³³Azért mondtam el ezt nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, mert én legyőztem a világot.”