1Mózes 50 FHB Father's Heart Bible™

50 ¹József ráborult apja arcára, sírt fölötte, és megcsókolta. ²Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. ³Negyven napra volt szükség, mert ennyi a balzsamozás szokásos ideje. Az egyiptomiak hetven napig siratták.

⁴Amikor elmúltak a gyász napjai, József így szólt a fáraó udvarához: „Ha kegyelmet találtam nálatok, kérlek, szóljatok a fáraónak: ⁵Apám megeskette: »Haldoklom; temess el abba a sírba, amelyet magamnak ástam Kánaán földjén.« Kérlek, hadd menjek el most, hogy eltemessem apámat, azután visszatérek.”

⁶A fáraó ezt mondta: „Menj el, és temesd el apádat, ahogyan megesketett.”

⁷József elment, hogy eltemesse apját. Vele mentek a fáraó szolgái mind, udvarának vénei és Egyiptom földjének valamennyi véne, ⁸és József egész háza népe, testvérei és apja háza népe. Csak gyermekeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén. ⁹Harci kocsik és lovasok is mentek vele. Igen nagy sereg volt. ¹⁰Elérkeztek Átád szérűjéhez, a Jordánon túl, és ott nagy, igen mély gyásszal siratták. József hét napig gyászolta az apját. ¹¹Amikor az ország lakói, a kánaániak meglátták a gyászt Átád szérűjénél, ezt mondták: „Keserves gyásza ez az egyiptomiaknak.” Ezért nevezték el azt a helyet Ábél-Micrájimnak; a Jordánon túl van. ^a a v11 Az Ábél-Micrájim jelentése »Egyiptom gyásza« – a kánaániak a nagy siralomról nevezték el a helyet, amelynek ott tanúi voltak. ¹²Fiai úgy tettek vele, ahogyan megparancsolta nekik. ¹³Fiai elvitték Kánaán földjére, és eltemették a makpélai mező barlangjában, amelyet Ábrahám temetkezőhelyül vett meg a hettita Efróntól, Mamréval szemben. ¹⁴Miután eltemette apját, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal, akik felmentek vele, hogy eltemessék apját.

A testvérek régi félelme

¹⁵Amikor József testvérei látták, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: „Mi lesz, ha József meggyűlöl minket, és visszafizeti mindazt a rosszat, amit tettünk vele?” ¹⁶Ezért üzenetet küldtek Józsefnek: „Apád ezt parancsolta, mielőtt meghalt: ¹⁷Mondjátok meg Józsefnek: »Kérlek, bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét – rosszat tettek veled.« Most pedig kérlek, bocsásd meg apád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt, amikor ezt mondták neki. ¹⁸Testvérei maguk is odajöttek, leborultak előtte, és ezt mondták: „Nézd, szolgáid vagyunk.” ¹⁹József pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Vajon Atyánk helyében vagyok-e én? ²⁰Ti rosszat terveztetek ellenem, de Atyánk jóra fordította, hogy sok ember életét megmentse, ahogyan ma is történik. ²¹Most tehát ne féljetek! Gondoskodni fogok rólatok és gyermekeitekről.” Így megvigasztalta őket, szívükhöz szólt.

József utolsó évei

²²József Egyiptomban maradt, ő és apja háza népe. József száztíz évig élt. ²³József meglátta Efraim gyermekeit a harmadik nemzedékig. Manassé fiának, Mákírnak a gyermekei is József térdén születtek. ^b b v23 Az újszülött gyermeknek egy ősatya térdére helyezése az örökbefogadás és az odatartozás ősi jele volt – József így hivatalosan a sajátjának fogadta ezeket a gyermekeket. ²⁴József ezt mondta testvéreinek: „Haldoklom, de Atyánk bizonyosan eljön, hogy segítsen rajtatok, és felvigyen titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” ^c c v24 József haldokló szavai előre tekintenek a kivonulásra – Atyánk nem hagyja gyermekeit rabszolgaságban; eljön, hogy hazavigye őket. ²⁵Azután József megeskette Izráel fiait: „Atyánk bizonyosan eljön, hogy segítsen rajtatok; vigyétek fel innen a csontjaimat.” ²⁶József száztíz éves korában halt meg. Bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.