1Mózes 43 FHB Father's Heart Bible™

43 ¹Súlyos éhínség volt az országban. ²Amikor megették az Egyiptomból hozott gabonát, apjuk ezt mondta nekik: „Menjetek vissza, és vegyetek nekünk egy kevés élelmet!”

³Júda azonban így felelt neki: „Az a férfi nyomatékosan figyelmeztetett minket: »Nem láthatjátok az arcomat a testvéretek nélkül.« ⁴Ha elküldöd velünk a testvérünket, lemegyünk, és veszünk neked élelmet. ⁵De ha nem küldöd el, nem megyünk, mert az a férfi azt mondta: »Nem láthatjátok az arcomat a testvéretek nélkül.«”

⁶Izráel ezt mondta: „Miért hoztatok rám bajt azzal, hogy elmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy testvéretek?”

⁷Ők így feleltek: „Az a férfi részletesen kérdezett minket magunkról és a családunkról: »Él-e még az apátok? Van-e még egy testvéretek?« Mi pedig a kérdéseire válaszoltunk. Honnan tudhattuk volna, hogy azt mondja majd: »Hozzátok le a testvéreteket«?”

⁸Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: „Küldd el velem a fiút, és induljunk el, hogy éljünk, és ne haljunk meg: sem mi, sem te, sem a gyermekeink. ⁹Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, akkor örökre viseljem előtted a vétket. ¹⁰Mert ha nem késlekedtünk volna, mostanra bizonyosan már kétszer is megfordultunk volna.”

¹¹Apjuk, Izráel ezt mondta nekik: „Ha már így kell lennie, akkor ezt tegyétek: tegyétek a föld legjava termését a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak a férfinak: egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszereket, mirhát, pisztáciát és mandulát. ¹²Vigyetek kétszer annyi pénzt, és vigyétek vissza azt is, amit a zsákjaitok szájában visszakaptatok: talán tévedés történt. ¹³Vigyétek magatokkal a testvéreteket is, és menjetek vissza ahhoz a férfihoz. ¹⁴El Saddaj – mindenható Atyánk – adjon nektek irgalmat annál a férfinál, hogy visszaengedje a másik testvéreteket és Benjámint. Ami pedig engem illet: ha gyermekeimtől meg kell fosztatnom, hát legyen.”

¹⁵A férfiak fogták az ajándékot, a kétszeres ezüstöt és Benjámint, lementek Egyiptomba, és megálltak József előtt.

¹⁶Amikor József meglátta velük Benjámint, ezt mondta háza sáfárának: „Vezesd be ezeket a férfiakat a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert délben velem fognak enni!” ¹⁷A férfi úgy tett, ahogyan József mondta, és bevezette a férfiakat József házába. ¹⁸A férfiak megijedtek, mert József házába vezették be őket, és ezt mondták: „Az első alkalommal a zsákjainkba visszatett pénz miatt hoztak ide minket, hogy ránk támadjanak, ránk rontsanak, rabszolgává tegyenek, és elvegyék a szamarainkat.” ¹⁹Ezért odaléptek József házának sáfárához, és beszéltek vele a ház ajtajánál, ²⁰és ezt mondták: „Kérünk, uram, mi már az első alkalommal is azért jöttünk le, hogy élelmet vegyünk. ²¹De a szálláshelyen, amikor kinyitottuk a zsákjainkat, mindegyikünk ezüstje ott volt teljes súlyában, a zsákja szájában. Visszahoztuk magunkkal. ²²Hoztunk magunkkal további pénzt is, hogy élelmet vegyünk, de nem tudjuk, ki tette a zsákjainkba az ezüstünket.”

²³Ő ezt felelte: „Békesség nektek, ne féljetek! Atyátok és apátok Istene adott nektek kincset a zsákjaitokba; a ti fizetségetek eljutott hozzám.” Azután kihozta hozzájuk Simeont. ²⁴A férfi bevezette őket József házába, vizet adott nekik, és megmosták a lábukat; a szamaraiknak pedig abrakot adott. ²⁵Ők pedig elkészítették az ajándékot, mire József délben megérkezik, mert hallották, hogy ott fognak enni. ²⁶Amikor József hazaért, bevitték hozzá a házba a kezükben levő ajándékot, és földig hajoltak előtte. ²⁷Ő megkérdezte, hogy vannak, majd ezt mondta: „Jól van-e az öreg apátok, akiről beszéltetek? Él-e még?”

²⁸Ők ezt felelték: „Jól van a te szolgád, a mi apánk, még él.” Majd meghajoltak, és leborultak előtte. ²⁹Amikor föltekintett, meglátta testvérét, Benjámint, anyja fiát, és megkérdezte: „Ez a legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem?” Azután ezt mondta: „Atyánk legyen kegyelmes hozzád, fiam!” ³⁰József sietve kiment, mert megindult a szíve a testvére iránt, és helyet keresett, ahol kisírhatja magát; bement a szobájába, és ott sírt. ³¹Azután megmosta az arcát, és kijött; összeszedte magát, és ezt mondta: „Tálaljátok fel az ételt!”

³²Neki külön tálaltak, testvéreinek külön, és a vele étkező egyiptomiaknak is külön, mert az egyiptomiak nem ehettek együtt kenyeret a héberekkel: utálatos volt az nekik. ³³A testvérek vele szemben ültek: az elsőszülött a maga elsőszülöttségi rangja szerint, a legkisebb pedig a maga fiatalsága szerint; és álmélkodva néztek egymásra a férfiak. ³⁴Ő pedig a maga asztaláról küldött nekik részt, de Benjámin része ötször akkora volt, mint a többieké. Ittak és vigadtak vele együtt.