A pohár Benjámin zsákjában

József elrejti poharát Benjámin zsákjában, és rájuk zárja a csapdát. Júda, aki egyszer eladta egyik testvérét, azt mondja, Atyánk leleplezte őket, és könyörög, hogy őt tegyék rabszolgává a másik helyett, ne kelljen végignéznie, ahogy apja belehal a bánatba. Ugyanaz a próba, másként megválaszolva.

44. fejezet.

Majd ezt parancsolta a háza intézőjének: „Töltsd meg a férfiak zsákjait eleséggel, amennyit csak elbírnak, és mindegyikük pénzét tedd a zsákja szájába. A poharamat, az ezüstpoharat pedig tedd a legfiatalabb zsákjának szájába, a gabonájáért adott pénzzel együtt.” Az pedig úgy tett, ahogyan József mondta. Amint megvirradt, útnak bocsátották a férfiakat a szamaraikkal együtt. Alig hagyták el a várost, még nem jutottak messzire, amikor József ezt mondta az intézőjének: „Eredj a férfiak után, és ha utoléred őket, kérdezd meg tőlük: »Miért fizettetek rosszal a jóért? Hát nem ebből iszik az uram, és nem ebből szokott jósolni? Gonoszul cselekedtetek, amikor így tettetek!«” Amikor az intéző utolérte őket, elmondta nekik ezeket a szavakat.

Ők így feleltek: „Miért beszél így az uram? Ilyet sosem tennének a szolgáid! Nézd, azt a pénzt, amelyet a zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk neked Kánaán földjéről. Hogyan lopnánk hát ezüstöt vagy aranyat urad házából? Haljon meg az a szolgád, akinél megtalálják, mi többiek pedig az uram rabszolgái leszünk.”

Az ezt mondta: „Jó, legyen úgy, ahogyan mondjátok! Akinél megtalálják, az a rabszolgám lesz, ti többiek pedig ártatlanok vagytok.”

Ekkor mindegyikük sietve leeresztette a zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját. Az intéző kutatni kezdett: a legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbnál végezte. A pohár Benjámin zsákjában került elő. Ekkor megszaggatták a ruhájukat, mindegyikük megrakta a szamarát, és visszatértek a városba.

Amikor Júda és a testvérei József házához értek, József még ott volt, és ők a földre borultak előtte. József ezt mondta nekik: „Mit tettetek? Nem tudjátok, hogy egy olyan ember, mint én, bizonyosan tud jósolni?”

Júda így felelt: „Mit mondhatnánk az uramnak? Mit szólhatnánk? Hogyan igazolhatnánk magunkat? Atyánk feltárta a szolgáid vétkét. Nézd, az uram rabszolgái vagyunk, mi is, meg az is, akinek a kezében a poharat megtalálták.” ^a

De ő ezt mondta: „Tőlem távol legyen, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinek a kezében a poharat megtalálták. Ti többiek pedig menjetek fel békével apátokhoz!”

Ekkor Júda odalépett hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót a szolgád az én uramhoz! Ne haragudj a szolgádra, hiszen te olyan vagy, mint maga a fáraó.

Az uram megkérdezte a szolgáit: »Van-e apátok vagy testvéretek?« Mi ezt feleltük az uramnak: »Van egy öreg apánk, és van egy fiúgyermeke, aki öreg korában született. Ennek a testvére meghalt, egyedül ő maradt meg az anyja gyermekei közül, és az apja szereti őt.« Te pedig ezt mondtad a szolgáidnak: »Hozzátok le hozzám, hadd lássam a saját szememmel!« Mi ezt mondtuk az uramnak: »A fiú nem hagyhatja el az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja.« Te pedig ezt mondtad a szolgáidnak: »Ha a legkisebb testvéretek nem jön le veletek, nem kerültök többé a színem elé.« Amikor felmentünk apámhoz, a te szolgádhoz, elmondtuk neki, amit mondtál. Amikor pedig apánk ezt mondta: »Menjetek el újra, és vegyetek nekünk egy kevés eleséget«, mi ezt feleltük: »Nem mehetünk le. Csak akkor megyünk le, ha velünk jön a legkisebb testvérünk. Mert nem kerülhetünk annak a férfinak a színe elé, ha a legkisebb testvérünk nincs velünk.« A te szolgád, az én apám pedig ezt mondta nekünk: »Tudjátok, hogy a feleségem két fiút szült nekem. Az egyik elment tőlem, és azt mondtam: ‚Biztosan vadállat tépte szét'; azóta sem láttam. Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor bánatomban a sírba juttatjátok ősz fejemet. Ha tehát megérkezem a szolgádhoz, az apámhoz, és a fiú nincs velünk – hiszen az ő élete a fiú életéhez van kötve –, akkor amikor látja, hogy a fiú nincs velünk, meghal, és a szolgáid bánattal juttatják a sírba a te szolgádat, a mi apánkat.« Mert a te szolgád így vállalt kezességet a fiúért az apámnál: »Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem a vétket az apám előtt.« Most azért, kérlek, hadd maradjon a te szolgád a fiú helyett az uram rabszolgájaként, a fiú pedig menjen vissza a testvéreivel! ^b Hogyan is mehetnék vissza apámhoz a fiú nélkül? Nem tudnám elviselni, hogy lássam a veszedelmet, amely az apámat érné.”