1Mózes 45 FHB Father's Heart Bible™

45 ¹József nem tudott tovább uralkodni magán a körülötte állók előtt, ezért felkiáltott: „Küldjetek ki mindenkit mellőlem!” Nem maradt vele senki, amikor József megismertette magát a testvéreivel. ²Olyan hangosan sírt, hogy meghallották az egyiptomiak, és meghallotta a fáraó háza népe is. ³József ezt mondta a testvéreinek: „Én vagyok József! Él még az apám?” De a testvérei nem tudtak válaszolni neki, mert megrémültek a jelenlététől.

⁴József így szólt a testvéreihez: „Gyertek közelebb hozzám!” Közelebb mentek. Ekkor ezt mondta: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.

⁵Most pedig ne bánkódjatok, és ne haragudjatok magatokra amiatt, hogy eladtatok ide, mert Atyánk küldött engem előttetek, hogy életet mentsen. ⁶Mert immár két éve éhínség van az országban, és még öt év van hátra, amelyben nem lesz sem szántás, sem aratás. ⁷Atyánk küldött engem előttetek, hogy maradékot őrizzen meg nektek a földön, és életben tartson titeket, mint megmenekültek nagy seregét. ⁸Így tehát nem ti küldtetek ide, hanem Atyánk; ő tett engem a fáraó atyjává, egész háza népének urává és Egyiptom egész földjének uralkodójává. ^a a v8 József a rabszolgaságát Atyánk gondviselésének nevezi — a testvérek gonoszsága és az Atya megváltó terve ugyanabban az eseményben fut együtt.

⁹Siessetek, menjetek fel apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Atyánk egész Egyiptom urává tett engem. Gyere le hozzám, ne késlekedj! ¹⁰Gósen földjén fogsz lakni, közel hozzám — te, a gyermekeid, a gyermekeid gyermekei, a juhaid, a marháid és mindened, amid van. ¹¹Ott gondoskodom rólad — mert még öt év éhínség van hátra —, hogy ne juss nyomorúságra te, a házad népe és mindened, amid van. ¹²A saját szemetek látja, és testvérem, Benjámin szeme is látja, hogy az én szám beszél hozzátok. ¹³Mondjátok el apámnak minden egyiptomi dicsőségemet, és mindazt, amit láttatok. Siessetek, és hozzátok le ide apámat! ¹⁴Azután testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt, és Benjámin is sírt az ő nyakán.” ¹⁵Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt fölöttük. Ezután a testvérei beszélgettek vele.

¹⁶Elterjedt a hír a fáraó házában: „Megjöttek József testvérei.” Tetszett ez a fáraónak és a szolgáinak. ¹⁷A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Mondd meg a testvéreidnek: Ezt tegyétek — rakjátok meg az állataitokat, induljatok, és menjetek vissza Kánaán földjére, ¹⁸vegyétek apátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám! Nektek adom Egyiptom földjének legjavát, és az ország kövérjét ehetitek. ¹⁹Azt is parancsba adom: Mondd meg nekik: »Ezt tegyétek — vigyetek magatokkal szekereket Egyiptomból a gyermekeiteknek és a feleségeiteknek, hozzátok el apátokat, és jöjjetek. ²⁰Ne bánkódjatok a holmitok miatt, mert egész Egyiptom földjének a legjava a tiétek.«”

²¹Izráel fiai így is tettek. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és adott nekik élelmet is az útra. ²²Mindegyiküknek adott egy-egy váltás ruhát, Benjáminnak pedig háromszáz ezüstpénzt és öt váltás ruhát adott. ²³Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptom javaival, és tíz nőstény szamarat, megrakva gabonával, kenyérrel és élelemmel az útjára. ²⁴Azután elbocsátotta a testvéreit, és amikor elindultak, ezt mondta nekik: „Ne civakodjatok az úton!”

²⁵Elindultak tehát Egyiptomból, és megérkeztek apjukhoz, Jákóbhoz, Kánaán földjére. ²⁶Hírül adták neki: „József még él, és ő uralkodik egész Egyiptom földjén!” De Jákób szíve megdermedt, mert nem hitt nekik. ²⁷De amikor elmondták neki minden szavát, amit József üzent nekik, és meglátta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy elvigyék őt, életre kelt apjuknak, Jákóbnak a lelke. ²⁸Izráel ezt mondta: „Elég! József, a fiam még él. Elmegyek, és meglátom őt, mielőtt meghalok.”