1Mózes 42 FHB Father's Heart Bible™

42 ¹Amikor Jákób meglátta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta a fiainak: „Mit néztek egymásra?” ²Majd így szólt: „Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le, és vegyetek nekünk onnan, hogy éljünk, és ne haljunk meg!” ³József tíz testvére tehát lement, hogy gabonát vegyen Egyiptomból. ⁴Benjámint azonban, József testvérét, nem küldte el velük Jákób, mert félt, hogy baj éri. ⁵Izráel fiai a többiekkel együtt érkeztek, hogy gabonát vegyenek, mert éhínség volt Kánaán földjén. ⁶József volt az ország kormányzója, ő adott el gabonát az ország egész népének. Amikor megérkeztek József testvérei, arccal a földig hajoltak előtte. ⁷Amikor József meglátta a testvéreit, felismerte őket, de idegennek tettette magát, és keményen beszélt velük: „Honnan jöttetek?” „Kánaán földjéről – felelték –, hogy élelmet vegyünk.”

⁸József felismerte a testvéreit, azok viszont nem ismerték fel őt. ⁹Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket felőlük álmodott, és ezt mondta nekik: „Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek az ország védtelen részeit.”

¹⁰De ők ezt mondták neki: „Nem, uram! Szolgáid azért jöttek, hogy élelmet vegyenek. ¹¹Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületes emberek vagyunk, szolgáid soha nem voltak kémek.”

¹²Ő azonban ezt mondta nekik: „Nem! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek az ország védtelen részeit.”

¹³Ők ezt felelték: „Tizenketten vagyunk testvérek, szolgáid, egy ember fiai Kánaán földjén. A legkisebb most az apánknál van, egyikünk pedig nincs többé.”

¹⁴József ezt mondta nekik: „Úgy van, ahogy mondtam nektek: kémek vagytok. ¹⁵Ezzel teszlek próbára titeket: a fáraó életére mondom, nem mentek el innen, amíg el nem jön a legkisebb testvéretek! ¹⁶Küldjétek el egyikőtöket, hogy elhozza a testvéreteket, ti többiek pedig fogságban maradtok. Így majd próbára teszem a szavaitokat, hogy igazat szóltok-e. Ha nem, akkor a fáraó életére mondom, hogy bizony kémek vagytok!” ¹⁷Azután három napra mindnyájukat őrizetbe vetette. ¹⁸A harmadik napon ezt mondta nekik József: „Tegyétek ezt, és életben maradtok, mert én félem Atyánkat. ^a a v18 József megnevezi az Istent, akit fél – Atyánkat –, és így tanúságot tesz igazi hűségéről, még akkor is, amikor álruhában áll a testvérei előtt. Az az Atya, akinek rejtett keze József egész történetének minden lépését vezette, ugyanaz az Atya, akit a testvérei is imádnak. ¹⁹Ha becsületesek vagytok, egyik testvéretek maradjon itt fogságban, a többiek pedig menjetek, és vigyetek gabonát házatok népének éhsége ellen. ²⁰A legkisebb testvéreteket pedig hozzátok el hozzám, hogy beigazolódjanak a szavaitok, és ne haljatok meg!” Ők pedig így tettek.

²¹Ekkor ezt mondták egymásnak: „Bizony vétkesek vagyunk a testvérünk miatt, mert láttuk a lelke gyötrelmét, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Ezért szakadt ránk ez a gyötrelem.” ²²Rúben így felelt nekik: „Nem megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De ti nem hallgattatok rám. Most hát számon kérik a vérét.” ²³Nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. ²⁴Ő pedig elfordult tőlük, és sírt. Majd visszafordult, beszélt velük, elvette tőlük Simeont, és a szemük láttára megkötöztette.

²⁵Azután József megparancsolta, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, mindegyikük ezüstjét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek velük. ²⁶Ők pedig felrakták a gabonájukat a szamaraikra, és elindultak onnan. ²⁷Amikor az egyikük a szálláshelyen kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon a szamarának, meglátta az ezüstjét a zsák szájában. ²⁸Ezt mondta a testvéreinek: „Visszakerült az ezüstöm – nézzétek, itt van a zsákomban!” Erre elszorult a szívük, és remegve mondták egymásnak: „Mit tett velünk Atyánk?” ^b b v28 A testvérek itt ébrednek rá először az Atya munkálkodó kezére – félelmükben is felismerik, hogy ez több a véletlennél. Az Atya türelmesen vezeti haza őket József rejtett irgalmán keresztül. ²⁹Amikor megérkeztek apjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt: ³⁰„Az a férfi, aki az ország ura, keményen beszélt velünk, és úgy bánt velünk, mintha az ország kémei volnánk. ³¹De mi ezt mondtuk neki: »Becsületes emberek vagyunk, soha nem voltunk kémek. ³²Tizenketten vagyunk testvérek, egy apának a fiai. Egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig most az apánknál van Kánaán földjén.« ³³Az a férfi, az ország ura, ezt mondta nekünk: »Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok: hagyjátok itt nálam egyik testvéreteket, vigyetek gabonát házatok népének éhsége ellen, és menjetek el. ³⁴Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor megtudom, hogy nem kémek, hanem becsületes emberek vagytok. Visszaadom a testvéreteket, és szabadon kereskedhettek az országban.«”

³⁵Amikor kiürítették a zsákjaikat, mindegyikük megtalálta a maga ezüstcsomóját a zsákjában. Amikor meglátták az ezüstcsomókat, ők is és az apjuk is megrémültek. ³⁶Apjuk, Jákób ezt mondta nekik: „Megfosztotok a gyermekeimtől! József nincs többé, Simeon sincs többé, most pedig Benjámint akarjátok elvinni. Minden engem sújt!”

³⁷Rúben ezt mondta az apjának: „Megölheted a két fiamat, ha nem hozom vissza hozzád. Bízd a kezemre, és én visszahozom hozzád!”

³⁸De ő ezt felelte: „Nem megy le veletek a fiam, mert a testvére meghalt, és ő maradt egyedül. Ha baj érné az úton, amelyre indultok, akkor bánatban vinnétek le ősz fejemet a sírba.”