2Mózes 21 FHB Father's Heart Bible™

21 ¹„Ezek azok a rendelkezések, amelyeket eléjük kell tárnod:

²„Ha héber szolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedikben pedig szabadon elmehet, anélkül, hogy bármit fizetne.

³„Ha egyedül jött, egyedül menjen el; ha házas volt, vele együtt menjen el a felesége is. ⁴Ha ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy lányokat szült neki, akkor az asszony és a gyermekei az uráé maradnak, ő pedig egyedül menjen el. ⁵De ha a szolga határozottan ezt mondja: »Szeretem az uramat, a feleségemet és a gyermekeimet, nem akarok szabadon elmenni«, ⁶akkor vigye el az ura Atyánk elé, majd az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át a fülét egy árral; így szolgálja őt egész életében. ^a a v6 A szolga fülét az ajtófélfánál fúrták át, maradandó, látható jeléül annak, hogy szabad elhatározásából élete végéig ura háza népéhez akart tartozni.

⁷„Ha valaki eladja a lányát szolgálónak, az ne mehessen el szabadon úgy, ahogyan a férfi szolgák elmennek. ⁸Ha nem nyeri meg urának tetszését, aki magának választotta őt, akkor engedje, hogy kiváltsák. Nem adhatja el idegen népnek, mert hűtlenül bánt vele. ⁹Ha a fiának szánja, akkor úgy bánjon vele, mint a saját lányával. ¹⁰Ha másik feleséget vesz maga mellé, akkor se csökkentse az első élelmét, ruházatát és házastársi jogait. ¹¹Ha ezt a három dolgot nem biztosítja neki, akkor az asszony menjen el szabadon, anélkül, hogy pénzt kellene fizetnie.

Életet életért

¹²„Aki úgy megüt egy embert, hogy az belehal, az halállal lakoljon. ¹³De ha nem leselkedett rá, hanem én engedtem, hogy megtörténjék, akkor kijelölök neked egy helyet, ahová elmenekülhet. ¹⁴De ha valaki álnokul tör a felebarátja ellen, hogy orvul megölje, akkor az oltáromtól is vidd el, hogy meghaljon.

¹⁵„Aki megüti az apját vagy az anyját, az halállal lakoljon.

¹⁶„Aki embert rabol, és eladja, vagy még nála találják, az halállal lakoljon.

¹⁷„Aki átkozza az apját vagy az anyját, az halállal lakoljon.

¹⁸„Ha emberek civakodnak, és az egyik úgy megüti a másikat kővel vagy ököllel, hogy az nem hal meg, de ágynak esik, ¹⁹akkor ha fölkel, és bottal járkál odakint, az, aki megütötte, büntetlen marad; csak a kiesett idejét térítse meg, és gondoskodjék a teljes gyógyulásáról.

²⁰„Ha valaki úgy megüti bottal a szolgáját vagy szolgálóját, hogy az a keze alatt meghal, akkor bosszút kell állni érte. ²¹De ha egy-két napig még életben marad, akkor nem áll érte bosszú, mert a szolga az ő tulajdona.

²²„Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy idő előtt megszül, de egyéb baj nem történik, akkor a vétkest bírsággal sújtsák, amennyit az asszony férje követel, és fizessen annyit, amennyit a bírák megállapítanak. ²³De ha egyéb baj is történik, akkor életet kell adnod életért, ²⁴szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, ^b b v24 Ez a törvény korlátot szabott a bosszúnak: nem többet, mint amekkora a sérelem volt. Jézus később új értelmet adott neki, amikor arra tanította a követőit, hogy ne álljanak bosszút, hanem szeretettel győzzék le a gonoszt (Máté 5:38-39). ²⁵égést égésért, sebet sebért, zúzódást zúzódásért.

²⁶„Ha valaki úgy üti meg a szolgája vagy szolgálója szemét, hogy elpusztítja, akkor engedje szabadon a szemért cserébe. ²⁷Ha a szolgája vagy szolgálója fogát üti ki, akkor engedje őt szabadon a fogért cserébe.

²⁸„Ha egy ökör halálra döf egy férfit vagy egy nőt, akkor meg kell kövezni az ökröt, és a húsát nem szabad megenni; a gazdája azonban nem felelős érte. ²⁹De ha az ökör már korábban is szokott döfni, és a gazdáját figyelmeztették, ő mégsem zárta be, és az ökör megöl egy férfit vagy egy nőt, akkor az ökröt meg kell kövezni, és a gazdájának is meg kell halnia. ³⁰Ha váltságdíjat szabnak ki rá, akkor fizessen annyit, amennyit követelnek az életéért. ³¹Ha fiút vagy lányt döf meg, akkor is ugyanez a szabály érvényes rá. ³²Ha az ökör szolgát vagy szolgálót döf meg, akkor a gazda fizessen az uruknak mintegy tizenkét uncia ezüstöt, az ökröt pedig meg kell kövezni.

³³„Ha valaki kinyit vagy kiás egy vermet, és nem fedi be, és beleesik egy ökör vagy egy szamár, ³⁴akkor a verem gazdája térítse meg a kárt: fizessen pénzt az állat gazdájának, az elpusztult állat pedig legyen az övé.

³⁵„Ha az egyik ember ökre úgy megsebzi a másikét, hogy az elpusztul, akkor adják el az élő ökröt, osszák el az árát, és az elpusztult állaton is osztozzanak. ³⁶De ha tudott dolog volt, hogy az ökör már korábban is szokott döfni, és a gazdája mégsem tartotta elzárva, akkor fizessen ökröt ökörért, az elpusztult állat pedig legyen az övé.”