Dániel 4 FHB Father's Heart Bible™

4 ¹Nebukadneccar király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, amely az egész földön lakik: Békességetek bőséges legyen!

²Örömmel hirdetem azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten tett velem. ³Milyen nagyok az ő jelei, és milyen hatalmasak a csodái! Az ő országa örökkévaló ország, és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad.

⁴Én, Nebukadneccar, gondtalanul éltem a házamban, és virultam a palotámban. ⁵Álmot láttam, amely megrémített, és a gondolatok a fekvőhelyemen meg a fejem látomásai rettegéssel töltöttek el. ⁶Ezért megparancsoltam, hogy vezessék elém Babilon összes bölcsét, hogy megmondják nekem az álom jelentését. ⁷Be is jöttek a mágusok, a varázslók, a babiloniak és a csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de nem tudták megfejteni nekem. ⁸Végül elém jött Dániel, akit istenem nevéről Baltazárnak neveztek el, és akiben a szent istenek lelke van, és elmondtam neki az álmot. ⁹Baltazár, mágusok feje! Tudom, hogy a szent istenek lelke van benned, és nincs olyan titok, amely zavarba hozna téged. Mondd el álmom látomásait, amelyeket láttam, és azok jelentését! ¹⁰A fejem látomásai a fekvőhelyemen ezek voltak: Egy fát láttam a föld közepén, igen magasat. ¹¹A fa megnőtt és megerősödött, teteje az égig ért, és látható volt az egész föld széléig. ¹²Levelei szépek voltak, gyümölcse bőséges, és táplálék volt rajta mindenki számára. A mezei vadak árnyékot találtak alatta, az ég madarai az ágain laktak, és róla táplálkozott minden élő.

¹³Fekvőhelyemen látott látomásaimban láttam egy őrállót, egy szentet, amint leszállt a mennyből. ^a a v13 Az „őrálló” Isten egyik szent angyala, akit itt azért küldtek, hogy végrehajtsa a király fölött hozott ítéletet – mennyei követ, nem maga Isten.

¹⁴Így kiáltott: Vágjátok ki a fát, vagdaljátok le az ágait, tépjétek le a leveleit, szórjátok szét a gyümölcsét! Meneküljenek alóla az állatok, és az ágairól a madarak! ¹⁵De a gyökerének tönkjét hagyjátok a földben, vas- és bronzbilincsbe verve, a mező füvében! Áztassa őt az ég harmata, és a mezei vadakkal legyen része a föld füvében. ¹⁶Vegyék el emberi értelmét, és adjanak neki állati értelmet, és hét időszak múljék el fölötte. ¹⁷Ez az ítélet az őrállók rendelése szerint való, a döntés a szentek szava szerint, hogy megtudják az élők: a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorú embert állítja föléje.

¹⁸Ezt az álmot láttam én, Nebukadneccar király. Te pedig mondd meg a jelentését, Baltazár, mert királyságom bölcsei nem tudják megmagyarázni, de te meg tudod, mert a szent istenek lelke van benned.

Dániel kimondja a kemény igazságot

¹⁹Ekkor Dániel, akit Baltazárnak hívtak, egy időre megdöbbent, és megrémítették a gondolatai. A király így szólt: „Baltazár, ne rémítsen meg téged sem az álom, sem a jelentése!” Baltazár így felelt: „Uram, bárcsak gyűlölőidre szállna ez az álom, és a jelentése ellenségeidre!”

²⁰A fa, amelyet láttál, megerősödött, teteje az égig ért, és látható volt az egész földön, ²¹szép levelei és bőséges gyümölcse volt, táplálék mindenki számára; a mezei vadak alatta éltek, és az ég madarai az ágain fészkeltek. ²²Te vagy az, ó, király, mert naggyá és erőssé lettél. Nagyságod megnőtt, az égig ért, és uralmad a föld széléig terjed.

²³A király pedig látott egy őrállót, egy szentet leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de a gyökerének tönkjét hagyjátok a földben, vas- és bronzbilincsbe verve a mező füvében! Áztassa őt az ég harmata, és a mezei vadakkal legyen része, amíg hét időszak el nem múlik fölötte. ²⁴Ez a magyarázata, ó, királyom: a Felséges rendelése érte el uramat, a királyt, ²⁵elűznek az emberek közül, és a mezei vadak között fogsz élni. Füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmata áztat, amíg hét időszak el nem múlik fölötted, és meg nem tudod, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja, akinek akarja. ²⁶Az a parancs pedig, hogy a fa tönkjét és gyökereit hagyják meg, azt jelenti, hogy királyságod ismét a tiéd lesz, mihelyt megtudod, hogy a menny uralkodik. ²⁷Ezért, ó, király, fogadd el a tanácsomat: szakíts bűneiddel igazságos tettekkel, és gonoszságoddal úgy, hogy irgalmas leszel a szegényekhez, és akkor talán tovább tart a jóléted.

A gőg megaláztatása

²⁸Mindez beteljesedett Nebukadneccar királyon. ²⁹Tizenkét hónap múlva a babiloni királyi palota tetején sétált.

³⁰A király így szólt: „Hát nem ez a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhelynek hatalmam erejével, fenségem dicsőségére?”

³¹Még a király szájában volt a szó, amikor egy hang hangzott le a mennyből: „Neked szól, Nebukadneccar király: elvétetett tőled a királyság! ³²Elűznek az emberek közül, a mezei vadak között fogsz élni, és füvet eszel, mint az ökör. Hét időszak múlik el fölötted, amíg meg nem tudod, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja, akinek akarja.”

³³Még abban az órában beteljesedett a szó Nebukadneccaron: elűzték az emberek közül, füvet evett, mint a marhák, testét áztatta az ég harmata, míg a haja olyan hosszúra nőtt, mint a sasok tolla, és a körmei, mint a madarak karmai.

Nebukadneccar megaláztatása és helyreállítása

³⁴Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, fölemeltem szememet az égre, és visszatért az értelmem. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, akinek uralma örök uralom, és akinek királysága nemzedékről nemzedékre megmarad.

³⁵A föld minden lakóját semminek tekinti, akarata szerint cselekszik a menny seregében és a föld lakói között; senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: „Mit cselekedtél?”

³⁶Akkor visszatért az értelmem, és királyságom dicsőségére visszatért a fenségem és a ragyogásom. Tanácsadóim és főembereim fölkerestek, visszahelyeztek a királyságomba, és még nagyobb hatalmat kaptam. ³⁷Most tehát én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a menny Királyát, mert minden tette igaz, és útjai igazságosak, és meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak.