Dániel 3 FHB Father's Heart Bible™

3 ¹Nebukadneccar király csináltatott egy aranyszobrot, amely mintegy huszonhét méter magas és közel három méter széles volt, és felállíttatta Babilon tartományában, a Dúra-síkságon. ²Nebukadneccar király összehívatta a szatrapákat, a helytartókat, a kormányzókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, az elöljárókat és a tartományok minden tisztségviselőjét, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet felállíttatott. ³Ekkor összegyűltek a szatrapák, a helytartók, a kormányzók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, az elöljárók és a tartományok minden tisztségviselője a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, és megálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadneccar felállíttatott.

⁴A hírnök pedig hangosan kihirdette: „Népek, nemzetek és nyelvek, ezt a parancsot kapjátok: ⁵Amikor meghalljátok a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és mindenféle hangszer szavát, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! ⁶Aki pedig nem borul le és nem imádja, azt azon nyomban az izzó, tüzes kemencébe vetik.”

⁷Amint tehát meghallották a népek a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant és mindenféle hangszer szavát, leborult minden nép, nemzet és nyelv, és imádták az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott.

⁸Abban az időben néhány csillagjós állt elő, és rágalmazva vádolta a zsidókat. ⁹Ezt mondták Nebukadneccar királynak: „Király, örökké élj! ¹⁰Te, ó király, ezt a rendeletet adtad: mindenki, aki meghallja a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és mindenféle hangszer szavát, boruljon le, és imádja az aranyszobrot, ¹¹aki pedig nem borul le és nem imádja, azt az izzó, tüzes kemencébe vetik. ¹²Van néhány zsidó, akiket Babilon tartományának élére állítottál — Sadrak, Mésak és Abédnegó —, ezek a férfiak nem törődnek veled, ó király. Nem szolgálják isteneidet, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet felállíttattál.”

¹³Nebukadneccar ekkor haragra gerjedve megparancsolta, hogy hozzák elő Sadrakot, Mésakot és Abédnegót; oda is vezették a férfiakat a király elé. ¹⁴Nebukadneccar így szólt hozzájuk: „Sadrak, Mésak és Abédnegó, igaz-e, hogy nem szolgáljátok isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet felállíttattam? ¹⁵Nos, ha készen álltok rá — amikor megszólal a kürt, a síp, a citera, a hárfa, a lant, a duda és mindenféle hangszer szava —, boruljatok le, és imádjátok a szobrot, amelyet csináltattam; akkor jól van. De ha nem imádjátok, azon nyomban az izzó, tüzes kemencébe vetnek benneteket. És van-e olyan isten, aki kiszabadíthat titeket a kezemből?”

¹⁶Sadrak, Mésak és Abédnegó így felelt a királynak: „Nebukadneccar, erre nem szükséges felelnünk neked. ¹⁷Ha a mi Atyánk, akit szolgálunk, ki tud szabadítani minket, akkor ki is szabadít az izzó, tüzes kemencéből és a te kezedből, ó király. ¹⁸De ha nem tenné is, tudd meg, ó király: isteneidet akkor sem szolgáljuk, és az aranyszobrot, amelyet felállíttattál, nem imádjuk.”

¹⁹Ekkor Nebukadneccar haragra gerjedt, és arckifejezése megváltozott Sadrakkal, Mésakkal és Abédnegóval szemben. Megparancsolta, hogy a kemencét hétszer jobban fűtsék be, mint ahogyan szokták. ²⁰Legerősebb katonái közül pedig néhánynak megparancsolta, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és vessék őket az izzó, tüzes kemencébe. ²¹Ezeket a férfiakat tehát köpenyükben, nadrágjukban, süvegükben és egyéb ruháikban megkötözték, és az izzó, tüzes kemencébe vetették. ²²Mivel a király parancsa szigorú volt, a kemencét pedig rendkívüli módon befűtötték, a tűz lángja megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót fölvitték. ²³Ez a három férfi pedig — Sadrak, Mésak és Abédnegó — megkötözve beleesett az izzó, tüzes kemencébe.

²⁴Ekkor Nebukadneccar király elámult, és sietve felkelt. Megkérdezte tanácsadóit: „Nem három megkötözött férfit vetettünk a tűzbe?” Azok így feleltek a királynak: „Így igaz, ó király.”

²⁵Ő pedig így szólt: „Nézzétek, négy férfit látok szabadon járkálni a tűz közepén, és semmi bajuk; a negyedik pedig olyan, mint az istenek fia.” ^a a v25 A király egy negyedik alakot látott a lángok között — a mi Atyánk szabadító jelenlétét, aki nem hagyta egyedül szolgáit a tűzben.

²⁶Nebukadneccar ekkor az izzó, tüzes kemence ajtajához ment, és így szólt: „Sadrak, Mésak és Abédnegó, a felséges Isten szolgái, jöjjetek ki, gyertek ide!” Erre Sadrak, Mésak és Abédnegó kijött a tűzből.

²⁷Összegyűltek a szatrapák, a helytartók, a kormányzók és a király tanácsosai, és látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt ezeknek a férfiaknak a testén: egy hajuk szála sem perzselődött meg, ruhájuk sem károsodott, sőt még a tűz szaga sem érzett rajtuk.

²⁸Nebukadneccar így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene! Elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit, akik bíztak benne. Megszegték a király parancsát, és inkább az életüket is odaadták volna, mintsem hogy a saját Istenükön kívül bármely más istent szolgáljanak vagy imádjanak. ²⁹Ezért elrendelem: bármely nép, nemzet vagy nyelv, amely valami rosszat mond Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene ellen, azt darabokra vágják, házát pedig romhalmazzá teszik, mert nincs más isten, aki így tud szabadítani.”

³⁰Ezután a király felmagasztalta Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon tartományában.