1Korinthus 15 FHB Father's Heart Bible™

15 ¹Testvéreim, emlékeztetlek titeket az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, és amelyen álltok. ²Ez az evangélium üdvözít titeket, ha szilárdan ragaszkodtok ahhoz az igéhez, amelyet hirdettem nektek — hacsak nem volt hiábavaló a hitetek.

³Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, ⁴hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, ⁵és hogy megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. ⁶Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban elhunytak. ⁷Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. ⁸Legutoljára pedig megjelent nekem is, mint annak, aki rossz időben született. ⁹Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Atyánk egyházát. ¹⁰De Atyánk kegyelméből vagyok, ami vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, mindannyiuknál többet fáradoztam, de nem én, hanem Atyánk velem való kegyelme. ¹¹Akár én tehát, akár ők: így hirdetjük, és így hittétek el.

Ha Krisztus nem támadt fel

¹²Ha tehát Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halálból, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs feltámadása a halottaknak? ¹³Hiszen ha nincs feltámadása a halottaknak, akkor Krisztus sem támadt fel. ¹⁴Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. ¹⁵Sőt, Atyánk hamis tanúinak is bizonyulunk, mert azt tanúsítottuk Atyánkról, hogy feltámasztotta Krisztust — pedig nem támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel. ¹⁶Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. ¹⁷Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, és még bűneitekben vagytok. ¹⁸Sőt, akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. ¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

²⁰Ámde Krisztus valóban feltámadt a halálból, zsengéjeként azoknak, akik elhunytak. ²¹Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. ²²Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. ²³Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként Krisztus, azután az övéi az ő eljövetelekor. ²⁴Azután jön a vég, amikor átadja a királyi uralmat Atyánknak, miután eltörölt minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. ^a a v24 Amikor minden beteljesedik, a Fiú az egész királyságot visszahelyezi Atyánk kezébe — minden dolog célja maga az Atya. ²⁵Mert addig kell uralkodnia, amíg minden ellenségét a lába alá nem veti. ²⁶Utolsó ellenségként a halál semmisül meg. ²⁷Mert Atyánk mindent a Fiú lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy „minden” alá van vetve neki, nyilvánvaló, hogy abba nem tartozik bele Atyánk, aki mindent alávetett a Fiúnak. ²⁸Amikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Atyánk legyen minden mindenben. ^b b v28 Amikor végül minden helyreáll, a Fiú örömmel elfoglalja helyét Atyánk alatt, hogy Atyánk mindenki számára minden legyen — ez az a cél, amely felé az egész történet halad.

²⁹Különben mit tesznek azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? ^c c v29 Hogy pontosan milyen gyakorlatra utal itt Pál, nem tudjuk; arra hivatkozik, hogy még azok is hittek a feltámadásban, akik ezt tették. ³⁰És mi miért veszélyeztetjük magunkat minden órában? ³¹Naponként meghalok, olyan igaz ez, testvéreim, mint ahogy dicsekszem veletek a mi Urunk Krisztus Jézusban. ³²Ha pusztán emberi okból küzdöttem vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. ³³Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.” ³⁴Józanodjatok ki igazán, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Atyánkat; megszégyenítésetekre mondom ezt.

A test, amelyet az Atya ad

³⁵De mondhatja valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?” ³⁶Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg el nem hal. ³⁷És amikor vetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikel, hanem csak a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét. ³⁸Atyánk pedig olyan testet ad neki, amilyet akar, mégpedig minden egyes magnak a maga testét. ³⁹Nem minden test egyforma: más az emberek teste, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. ⁴⁰Vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. ⁴¹Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége, mert egyik csillag fényességben különbözik a másiktól.

⁴²Így van a halottak feltámadása is: romlandóként vettetik el, romolhatatlanként támad fel. ⁴³Gyalázatban vettetik el, dicsőségben támad fel; erőtlenségben vettetik el, erőben támad fel. ⁴⁴Érzéki testként vettetik el, lelki testként támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is. ⁴⁵Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő lélekké. ^d d v45 Jézus az „utolsó Ádám”: míg az első Ádám halált hozott mindenkire, Jézus életet ad mindazoknak, akik az övéi. ⁴⁶De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután következik a lelki. ⁴⁷Az első ember a föld porából való, a második ember a mennyből való. ⁴⁸Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. ⁴⁹És amint viseltük a földi ember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is.

⁵⁰Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Atyánk országát, és a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

⁵¹Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan elváltozunk. ⁵²Egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra — megszólal a harsona, és a halottak halhatatlanul támadnak fel, mi pedig elváltozunk. ⁵³Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba. ⁵⁴Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesedik, ami meg van írva: „A halált elnyelte a győzelem. ⁵⁵Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?”

⁵⁶A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. ⁵⁷De hála legyen Atyánknak, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! ⁵⁸Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.