1Korinthus 14 FHB Father's Heart Bible™

14 ¹Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de különösen azt, hogy prófétáljatok. ²Aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Atyánkhoz, hiszen senki sem érti őt; a Lélek által titkokat mond. ³Aki pedig prófétál, emberekhez szól, az ő épülésükre, bátorításukra és vigasztalásukra. ⁴Aki nyelveken szól, önmagát építi; aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. ⁵Szeretném, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok. Aki prófétál, nagyobb annál, aki nyelveken szól, hacsak meg nem magyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.

⁶Most pedig, testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok kijelentéssel, ismerettel, próféciával vagy tanítással? ⁷Hiszen az élettelen hangszerek is, a fuvola vagy a hárfa, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni, mit játszanak rajtuk? ⁸És ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki készül fel a harcra? ⁹Így vagytok ti is: ha a nyelvetek nem mond érthető szót, hogyan lehet megérteni, amit mondotok? Hiszen csak a levegőbe fogtok beszélni. ¹⁰Oly sokféle nyelv van a világon, kétségtelenül, és egyik sem értelmetlen. ¹¹Ha tehát nem ismerem a hang jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és aki beszél, idegen lesz nekem. ¹²Így vagytok ti is: mivel buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, arra törekedjetek, hogy kitűnjetek a gyülekezet építésében. ¹³Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy magyarázni is tudja. ¹⁴Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem imádkozik ugyan, de az értelmem gyümölcstelen.

¹⁵Hogyan legyen tehát? Imádkozom a lelkemmel, de imádkozom az értelmemmel is; dicséretet éneklek a lelkemmel, de dicséretet éneklek az értelmemmel is. ¹⁶Mert ha csak lélekben mondasz áldást, az ott ülő avatatlan hogyan mond „áment” a te hálaadásodra, hiszen nem tudja, mit beszélsz? ¹⁷Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül. ¹⁸Hálát adok Atyánknak, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken. ¹⁹De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni az értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mint tízezer szót nyelveken.

²⁰Testvéreim, ne gondolkodjatok úgy, mint a gyermekek. A rosszban legyetek kisdedek, a gondolkodásban viszont érettek.

²¹A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával szólok ehhez a néphez, de még így sem hallgatnak rám” – így szól Atyánk.

²²A nyelveken szólás tehát jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek jel. ²³Ha tehát összegyűl az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, majd bemennek oda avatatlanok vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy megőrültetek? ²⁴De ha mindnyájan prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, ²⁵szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Atyánkat, és hirdeti, hogy Atyánk valóban közöttetek van.

Istentisztelet illő rendben

²⁶Mi következik tehát ebből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kijelentése, nyelveken szólása vagy magyarázata. Minden épülésre legyen. ²⁷Ha valaki nyelveken szól, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után, egyvalaki pedig magyarázza meg. ²⁸Ha pedig nincs jelen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához és Atyánkhoz szóljon. ²⁹A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg figyelmesen, amit mondanak. ³⁰De ha egy másik ott ülőnek támad kijelentése, az első hallgasson el. ³¹Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon, ³²és a próféták lelke aláveti magát a prófétáknak. ³³Mert Atyánk nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene, ahogyan a szentek minden gyülekezetében. ³⁴Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. ^a a v34 Egyes kéziratok a 34-35. verset a 40. vers után helyezik. ³⁵Ha pedig tanulni akarnak valamit, otthon kérdezzék meg a saját férjüket, mert szégyen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie. ³⁶Vajon tőletek indult ki Atyánk igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? ³⁷Ha valaki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, ismerje fel, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa. ³⁸Ha pedig valaki ezt figyelmen kívül hagyja, őt is figyelmen kívül hagyják.

³⁹Ezért tehát, testvéreim, buzgón kívánjátok a prófétálást, és a nyelveken szólást se tiltsátok. ⁴⁰De minden illendően és rendben történjék.