Jeremiás 44 FHB Father's Heart Bible™

44 ¹Ez az ige szólt Jeremiáshoz mindazokról a zsidókról, akik Egyiptom földjén éltek, Migdólban, Tahpanhészban, Memfiszben és Patrószban:

²Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk: Láttátok mindazt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda minden városára hoztam. Ma már romokban hevernek, és senki sem lakik bennük, ³a gonoszság miatt, amelyet elkövettek, hogy engem ingereljenek: áldozatokat mutattak be, és más isteneknek szolgáltak, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok nem ismertetek. ⁴Mégis elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, újra meg újra, ezt üzenve: „Ne tegyétek ezt az utálatos dolgot, amelyet gyűlölök!” ⁵De nem hallgattak rám, és nem tértek meg gonoszságukból, abból, hogy más isteneknek tömjéneztek. ⁶Ezért kiáradt haragom és bosszúságom, és lángra lobbant Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin; pusztasággá és romhalmazzá lettek, amint ma is azok.

⁷Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk: Miért okoztok ekkora kárt magatoknak, kiirtva magatok közül Júdából a férfit és az asszonyt, a gyermeket és a csecsemőt, úgyhogy semmi maradékotok sem marad?

⁸„Ingereltek engem kezetek munkájával, más isteneknek mutattok be áldozatokat Egyiptomban, ahová lakni jöttetek – kiirtjátok magatokat, és átokká meg gyalázattá lesztek a föld minden népe között. ⁹Elfeledtétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és azok feleségeinek gonoszságait, a magatokét és feleségeitekét, amelyeket Júda földjén és Jeruzsálem utcáin követtetek el? ¹⁰Mind a mai napig nem alázták meg magukat, nem féltek, és nem jártak törvényem és rendelkezéseim szerint, amelyeket elétek és atyáitok elé adtam.”

¹¹Ezért ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk: Íme, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kiirtsam egész Júdát. ¹²„Elveszem Júda maradékát, amely elhatározta, hogy Egyiptomba megy lakni: mindnyájan elpusztulnak, ott esnek el fegyver és éhínség által, a legkisebbtől a legnagyobbig, fegyver és éhínség által halnak meg, és átokká, borzadállyá, gyalázattá meg gúny tárgyává lesznek. ¹³Megbüntetem az Egyiptomban élőket, ahogyan megbüntettem Jeruzsálemet – fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel. ¹⁴Júda maradékából, amely Egyiptomba jött lakni, senki sem menekül meg, és senki sem marad életben, hogy visszatérjen Júdába, ahová úgy vágynak visszatérni, hogy ismét ott éljenek – csak néhány menekült tér vissza.”

¹⁵Ekkor mindazok a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek áldoznak, és az ott álló asszonyok mind – nagy sokaság –, meg az Egyiptom földjén, Patrószban élő egész nép így felelt Jeremiásnak: ¹⁶„Azt az igét, amelyet Atyánk nevében mondtál nekünk, nem hallgatjuk meg. ¹⁷Sőt, biztosan megtesszük mindazt, amit megfogadtunk: áldozatokat mutatunk be az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, ahogyan tettük mi, atyáink, királyaink és vezéreink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor bőven volt kenyerünk, jól ment sorunk, és nem láttunk veszedelmet. ^a a v17 Az ég királynője népszerű ókori közel-keleti termékenységistennő volt, valószínűleg Astarté vagy Istár, akit Júdában széles körben tiszteltek. ¹⁸De amióta abbahagytuk, hogy tömjénezzünk és italáldozatot öntsünk az ég királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, és fegyver meg éhínség emészt bennünket.”

¹⁹Az asszonyok pedig hozzátették: „Amikor áldozatokat mutattunk be az ég királynőjének, és italáldozatot öntöttünk neki, vajon a férjeink tudta nélkül készítettünk-e képmását formázó süteményeket, és öntöttünk-e italáldozatot?”

²⁰Ekkor Jeremiás így szólt az egész néphez, a férfiakhoz és az asszonyokhoz, akik így feleltek neki: ²¹„Azokról az áldozatokról, amelyeket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok – ti, atyáitok, királyaitok, vezéreitek és az ország népe –, vajon nem emlékezett meg Atyánk? Nem jutott-e eszébe? ²²Atyánk nem tűrhette tovább gonosz tetteiteket és utálatos dolgaitokat, ezért lett országotok rommá, borzadállyá és átokká, lakatlanná, amint ma is az. ²³Mivel áldozatokat mutattatok be, vétkeztetek Atyánk ellen, és nem hallgattatok szavára, nem jártatok törvénye, rendelkezései és intelmei szerint, ezért ért utol benneteket ez a veszedelem, amint ma is látjátok.”

²⁴Jeremiás így szólt az egész néphez és az összes asszonyhoz: „Halljátok Atyánk igéjét, egész Júda, amely Egyiptom földjén él!

²⁵Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Istene: „Ti és feleségeitek szátokkal kimondtátok, és kezetekkel megtettétek, amit mondtatok: »Bizony teljesítjük fogadalmainkat, amelyeket tettünk: tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki.« Nos, teljesítsétek hát fogadalmaitokat! Hajtsátok végre!”

²⁶„Halljátok Atyánk igéjét, egész Júda, amely Egyiptom földjén él: Íme, megesküdtem nagy nevemre – mondja ő –, hogy Egyiptom egész földjén többé egyetlen júdai ember sem szólítja segítségül nevemet, ezt mondva: »Él az én Uram, az Atya!« ²⁷Íme, rossz szándékkal figyelem őket, nem jóval. Júda minden embere, aki Egyiptomban él, fegyver és éhínség által pusztul el, míg senki sem marad. ²⁸Csak kevesen, akik megmenekülnek a fegyvertől, térnek vissza Egyiptomból Júdába; akkor Júda egész maradéka, amely Egyiptomba ment, hogy ott éljen, megtudja, kinek a szava áll meg – az enyém-e vagy az övék.”

²⁹Ez lesz számotokra a jel – így szól Atyánk –, hogy megbüntetlek benneteket ezen a helyen, és megtudjátok, hogy szavaim, amelyeket ellenetek mondtam, biztosan beteljesednek – a vesztetekre.” ³⁰Ezt mondja Atyánk: Íme, Hofra fáraót, Egyiptom királyát ellenségei kezébe adom, akik az életére törnek, ahogyan Cidkijá királyt, Júda királyát Nebukadneccar, Babilon királya kezébe adtam, aki az ellensége volt, és az életére tört.