Gondoskodó szó Bárúknak
Rövid, személyes szó Bárúknak, aki kimerült az írásban, és nem talál nyugalmat. Nem mondják neki, hogy a bánata csekély. Azt mondják neki, hogy Atyánk kitépi, amit ültetett, ezért Bárúk ne keressen nagy dolgokat; az élete az, amit megtarthat.
45 1Ez az az ige, amelyet Jeremiás próféta mondott Bárúknak, Nérijá fiának, amikor ezeket a szavakat leírta egy tekercsre Jeremiás diktálása után, Júda királyának, Jójákimnak, Jósiás fiának negyedik évében: 2Ezt mondja Atyánk, Izráel Atyja, neked, Bárúk:
3Ezt mondtad: „Nyomorult vagyok! Mert Atyánk bánattal tetézte fájdalmamat; belefáradtam a sóhajtozásba, és nem találok nyugalmat.”
4Mondd meg neki: Ezt mondja Atyánk: Amit felépítettem, azt most lerombolom, amit elültettem, azt gyökerestül kitépem – az egész földön. 5Te pedig nagy dolgokat keresel magadnak? Ne keress! Veszedelmet hozok minden élőlényre – így szól Atyánk –, de ahová csak mész, zsákmányul adom neked az életedet. a a v5 Az „életedet zsákmányul” harctéri szólás volt: az eljövendő pusztulásban Bárúk semmi mással nem menekül meg, csak az életével – és éppen ez volt az az ajándék, amelynek megőrzését Atyánk megígérte.
