Jeremiás 46 FHB Father's Heart Bible™

46 ¹Ez Atyánk igéje, amely Jeremiás prófétához szólt a nemzetekről.

Az Atya megalázza Egyiptomot Karkemisnél

²Egyiptomról: Nékó fáraónak, Egyiptom királyának serege ellen, amely az Eufrátesz mellett, Karkemisnél volt, és amelyet Nebukadneccar, Babilón királya megvert Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik évében.

³„Készítsétek elő a pajzsokat, a nagyokat és a kicsiket, és induljatok a harcba! ⁴Fogjátok be a lovakat, szálljatok fel, lovasok! Foglaljátok el állásaitokat, sisakkal a fejeteken; fényesítsétek a lándzsákat, öltsétek fel a páncélt! ⁵Miért látom ezt? Rettegnek, hátrálnak; harcosaik vereséget szenvednek. Fejvesztve menekülnek, vissza se néznek – rettegés mindenütt! – így szól Atyánk. ⁶»A gyors nem tud elfutni, a harcos sem tud megmenekülni. Északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elesnek. ⁷Ki ez, aki úgy árad, mint a Nílus, mint a folyók, amelyeknek vize hullámzik?«”

⁸Egyiptom úgy árad, mint a Nílus, mint a folyók, amelyeknek vize hullámzik. Ezt mondja: „Felemelkedem, elborítom a földet; elpusztítom a városokat és lakóikat.” ⁹Rohamra, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljanak ki a harcosok – Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak, a lúdiak, akik az íjat markolják és feszítik. ¹⁰Az a nap a mennyei seregek Atyjáé, az igazságszolgáltatás napja, hogy igazságot szolgáltasson ellenségein. A kard pusztít, míg jól nem lakik, míg meg nem részegül a vérüktől; mert a mennyei seregek Atyja áldozatot tart az északi földön, az Eufrátesz folyó mellett. ^a a v10 A csata úgy jelenik meg, mint áldozat, amelyet az Atya bemutat — a megölt ellenségek az áldozat. ¹¹Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába halmozod az orvosságokat, nincs gyógyulás számodra. ¹²A nemzetek meghallották gyalázatodat, és jajkiáltásod betölti a földet; mert harcos harcosba botlik, és mindketten együtt esnek el.

¹³Ezt az igét mondta Atyánk Jeremiás prófétának arról, hogy Nebukadneccar, Babilón királya eljön, hogy lesújtson Egyiptom földjére:

¹⁴Hirdessétek Egyiptomban, adjátok hírül Migdólban; adjátok hírül Memfiszben és Tahpanhészben. Mondjátok: „Álljatok fel, és legyetek készen, mert a kard pusztít körülöttetek mindenütt.”

¹⁵Miért sodródtak el hőseid? Nem tudtak megállni, mert Atyánk taszította le őket. ¹⁶Sokakat megbotlatott; bizony, egymásra hullottak. Ezt mondták: „Keljünk fel! Térjünk vissza népünkhöz, szülőföldünkre, a gyilkos kard elől.” ¹⁷Ezt kiáltották ott: „A fáraó, Egyiptom királya csak hangzavar; elszalasztotta a kijelölt időt.” ¹⁸Életemre mondom – így szól a Király, akinek neve a mennyei seregek Atyja –, eljön valaki, mint a hegyek között a Tábor, mint a tenger mellett a Karmel. ^b b v18 A Tábor és a Karmel Izráel két legjelentősebb, el nem téveszthető hegycsúcsa volt — a hasonlat toronymagas, feltartóztathatatlan hódítót jelenít meg. ¹⁹Készítsd el a bugyraidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki oly biztonságban ülsz! Mert Memfisz pusztasággá lesz, rommá, ahol senki sem lakik.

²⁰„Egyiptom szép üsző, de csípős bögöly közeleg ellene északról. ²¹Zsoldosai is, akik körében vannak, olyanok, mint a hizlalt borjak; ők is megfordulnak és együtt menekülnek, nem tudnak megállni, mert eljött rájuk veszedelmük napja, számadásuk ideje. ²²Egyiptom úgy sziszegve menekül, mint a kígyó, amikor az ellenség haddal vonul ellene; fejszékkel támadnak rá, mint a favágók. ²³Kivágják erdejét – így szól Atyánk –, bármily sűrű is, mert többen vannak a sáskáknál; nem lehet megszámlálni őket. ²⁴Megszégyenül Egyiptom leánya, egy északi nép kezébe kerül.”

²⁵„A mennyei seregek Atyja, Izráel Atyja, ezt mondja: »Megbüntetem Ámont, Théba istenét, a fáraót, Egyiptomot, isteneit és királyait – a fáraót és mindazokat, akik benne bíznak.« ²⁶Azok kezébe adom őket, akik az életükre törnek – Nebukadneccarnak, Babilón királyának és szolgáinak a kezébe. Azután Egyiptom úgy lesz lakott, mint régen – így szól Atyánk.

²⁷„Te pedig ne félj, szolgám, Jákób; ne rettegj, Izráel! Mert megszabadítalak a távolból, és gyermekeidet a fogságuk földjéről. Jákób visszatér, nyugodtan és háborítatlanul él, és senki sem rémíti meg. ²⁸Ne félj, szolgám, Jákób – így szól Atyád –, mert én veled vagyok! Bár véget vetek minden nemzetnek, amelyek közé szétszórtalak, neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, de nem hagylak egészen büntetlenül.”