Atyánk kardja lesújt Filiszteára
Atyánk áradata északról tör rá Filiszteára, olyan hirtelen, hogy az apák vissza sem fordulnak gyermekeikért. Gáza és Askelón gyászol. A végén megkérdezik a kardot, meddig tart, amíg megnyugszik, és a válasz: amíg parancsa van, addig nem.
47 1Atyánk igéje, amely Jeremiás prófétához szólt a filiszteusokról, mielőtt a fáraó lesújtott Gázára.
2Ezt mondja Atyánk: „Nézd, vizek áradnak fel észak felől, és megáradó folyammá lesznek. Elárasztják a földet és mindazt, ami rajta van, a várost és lakóit. Kiáltanak az emberek, és jajgat mindenki, aki a földön lakik. 3Méneinek dübörgő patáinak hangjára, harci szekereinek robajára és kerekeinek zúgására nem fordulnak vissza az apák gyermekeikért, kezük erőtlenül lehanyatlik, 4amiatt a nap miatt, amely eljön, hogy elpusztítson minden filiszteust, hogy kiirtson Tíruszból és Szidónból minden életben maradt segítőt. Mert Atyánk elpusztítja a filiszteusokat, a maradékot Kaftór partvidékéről. 5Gáza kopaszra nyírja a fejét gyászában, Askelón elnémul. Völgyük maradéka, meddig vagdalod még magad? 6Jaj, Atyánk kardja! Meddig nem nyugszol meg? Térj vissza hüvelyedbe, légy csendben és nyugalomban! 7De hogyan nyugodhatna, amikor Atyánk parancsot adott neki? Askelón ellen és a tengerpart ellen – oda rendelte.”
