Atyánk ítéletet mond Moábra, és gyászolja
Móábot, amely sokáig háborítatlan volt, és megült, mint a bor a seprőjén, kiöntik, és összetörik, mint egy korsót, amelyre senkinek sincs szüksége; büszkesége és istene, Kemós együtt törik össze. Az ítélet sírva hangzik el, Atyánk szíve fuvolaként jajong, és helyreállítással zárul.
48 1Moábról. Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk: Jaj Nébónak, mert elpusztult! Kirjátaim megszégyenült, és elfoglalták; a vár megszégyenült és összeomlott. 2Nincs többé Moáb dicsősége. Hesbónban veszedelmet terveztek ellene: „Jöjjetek, irtsuk ki, ne legyen többé nemzet!” Te is, Madmén, elnémulsz; a kard üldöz téged. a a v2 A Hesbón városnév hasonlóan hangzik, mint a „terveztek” szó – szándékos szójáték: a hely éppen annak a cselszövésnek a színterévé válik, amelyről a nevét kapta. 3Egy hang! Kiáltás Hóronaim felől: „Pusztulás és nagy romlás!” 4Összetört Moáb; kicsinyei kiáltásra fakadtak. 5Mert a Lúhit-hágón sírva mennek fel, keservesen; mert a hóronaimi lejtőn hallották a pusztulás gyötrelmes kiáltását. 6Meneküljetek! Mentsétek az életeteket, és legyetek olyanok, mint a boróka a pusztában! 7Mivel a tetteidben és a kincseidben bíztál, téged is elfognak; és Kemós fogságba megy papjaival és vezéreivel együtt. b b v7 Kemós volt Moáb nemzeti istene; a jövendölés kijelenti, hogy még Moáb istenét is fogságba hurcolják, és nem tudja megmenteni a saját népét. 8A pusztító minden város ellen eljön, és egyetlen város sem menekül meg; elpusztul a völgy, és elvész a fennsík, ahogy Atyánk megmondta. 9Adjatok szárnyat Moábnak, mert el kell repülnie; városai pusztasággá lesznek, és nem lakik bennük senki. 10Átkozott, aki hanyagul végzi Atyánk munkáját, és átkozott, aki visszatartja kardját a vértől. 11Moáb gondtalanul élt ifjúságától fogva, nyugodtan ült a seprőjén; nem öntötték edényből edénybe, és nem ment fogságba. Ezért megmaradt benne az íze, és az illata sem változott meg. 12Ezért jönnek majd napok – így szól Atyánk –, amikor fejtőket küldök rá, akik kifejtik; kiürítik az edényeit, és összetörik a korsóit. 13Akkor megszégyenül Moáb Kemós miatt, ahogyan Izráel háza megszégyenült Bétel miatt, amelyben bízott. 14Hogyan mondhatjátok: „Hősök vagyunk, harcra termett vitézek”? 15Elpusztult Moáb; városait megrohanták, és legjava ifjai lemészárlásra jutottak – így szól a Király, akinek a mennyei seregek Atyja a neve. 16Közel van már Moáb veszedelme, és romlása sebesen közeleg. 17Gyászoljátok őt mindannyian, akik körülötte vagytok, mind, akik ismeritek a nevét; mondjátok: „Hogy összetört a hatalmas jogar, a dicsőséges bot!” 18Szállj le a dicsőségedből, és ülj a kiszáradt földre, Díbón lakója! Mert Moáb pusztítója feljött ellened; romba döntötte erődeidet. 19Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakója! Kérdezd meg a menekülő férfit és a menekvő asszonyt; mondd: „Mi történt?” 20Megszégyenült Moáb, mert összetört. Jajgassatok és kiáltsatok! Hirdessétek az Arnónnál, hogy elpusztult Moáb. 21Ítélet szállt a fennsíkra – Hólónra, Jahcára és Méfáatra, 22Díbónra, Nébóra és Bét-Diblátaimra, 23Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra, 24Kerijótra, Bocrára és Moáb földjének minden városára, távoliakra és közeliekre. 25Letört Moáb szarva, és összezúzódott a karja – így szól Atyánk. 26Részegítsétek le, mert dacolt Atyánkkal; Moáb a saját okádékában fetreng majd, és ő is nevetség tárgyává lesz. 27Vajon nem volt-e Izráel nevetség tárgya neked? Talán tolvajok között fogták el, hogy valahányszor beszéltél róla, a fejedet csóváltad? 28Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a sziklák között, Moáb lakói! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a szakadék szélén rak fészket. 29Hallottunk Moáb gőgjéről – nagyon gőgös –, fennhéjázásáról, kevélységéről, gőgjéről és szívének dölyféről. 30Ismerem a dölyfét – így szól Atyánk –; hamis a kérkedése, hamisak a tettei. 31Ezért jajgatok Moáb miatt; egész Moábért kiáltok; Kír-Heresz férfiaiért sóhajtozom. 32Jobban siratlak téged, mint Jazért, Szibma szőlőtője! Indáid átnyúltak a tengeren, egészen Jazér tengeréig értek; nyári gyümölcsödre és szüretedre rátört a pusztító. 33Eltűnt az öröm és a vigasság Moáb gyümölcstermő földjéről; megszüntettem a bort a sajtókban; senki sem tapos ujjongással. A kiáltás nem örömkiáltás többé. 34Hesbón kiáltásától Elálé városáig, egészen Jahacig hangoztatják jajgatásukat, Cóártól Hóronaimig és Eglat-Selisijáig; mert még Nimrím vizei is pusztasággá lettek. 35Megszüntetem Moábban – így szól Atyánk – azt, aki áldozatot mutat be az áldozóhalmon, és tömjént füstöl istenének. 36Ezért zokog a szívem Moábért, mint a fuvola; szívem úgy zokog, mint a fuvola, Kír-Heresz férfiaiért; ezért veszett el a vagyon, amelyet szereztek. 37Mert minden fej kopasz, és minden szakáll levágva; minden kézen vágások, és a derékon gyászruha. 38Moáb minden háztetején és terein csak gyászének hangzik, mert összetörtem Moábot, mint egy edényt, amelyre senki sem vágyik – így szól Atyánk. 39Hogy összetört! Hogy jajgatnak! Hogy fordított hátat Moáb szégyenében! Így lett Moáb csúfság és rettegés tárgya mindazok előtt, akik körülötte vannak. 40Mert ezt mondja Atyánk: Nézd, valaki lecsap, mint a sas, és kiterjeszti szárnyait Moáb fölé. 41Elfoglalták a városokat, és bevették az erődöket. Azon a napon Moáb vitézeinek szíve olyan lesz, mint a vajúdó asszony szíve. 42Elpusztul Moáb, és nem lesz többé nép, mert dacolt Atyánkkal. 43Rettegés, verem és csapda vár rád, Moáb lakója! – így szól Atyánk. 44Aki a rettegés elől menekül, a verembe esik, és aki kimászik a veremből, csapdába kerül; mert elhozom Moábra számadásuk esztendejét – így szól Atyánk. 45Hesbón árnyékában állnak meg a menekültek kimerülten; mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón házából. Felemésztette Moáb homlokát, a zajongás fiainak koponyáját. 46Jaj neked, Moáb! Elveszett Kemós népe, mert fiaidat fogságba vitték, és leányaidat száműzetésbe. 47De jóra fordítom Moáb sorsát az utolsó napokban – így szól Atyánk. Itt ér véget a Moáb feletti ítélet.
