Jeremiás 49 FHB Father's Heart Bible™

49 ¹Ammón fiairól: ezt mondja Atyánk: Hát nincs Izráelnek fia, nincs örököse? Miért vette hát birtokba Milkóm Gádot, és miért telepedett le népe annak városaiban? ²Azért eljön az idő – így szól Atyánk –, amikor harci riadót fúvatok Rabbá, az ammóniak városa ellen; elhagyatott romhalmazzá lesz, falvait pedig felperzseli a tűz. Akkor Izráel kiűzi azokat, akik őt kiűzték – ezt mondja Atyánk. ³„Jajgass, Hesbón, mert elpusztult Aj! Kiáltsatok, Rabbá leányai! Öltsetek gyászruhát, és gyászoljatok; járkáljatok fel-alá a falak között, mert Milkóm fogságba megy, papjaival és vezéreivel együtt. ⁴Miért dicsekszel völgyeiddel, termékeny völgyeddel, te hűtlen leány – te, aki kincseidben bíztál, és ezt mondtad: »Ki merne rám támadni?«” ⁵Rettegést hozok rád – így szól a Seregek Atyja – minden szomszédod felől. Elűznek benneteket, mindenkit egyenest maga elé, és nem lesz, aki összegyűjtse a menekülőket. ⁶De azután jóra fordítom Ammón fiainak sorsát – így szól Atyánk.

Atyánk megalázza Edóm gőgjét

⁷Edómról: ezt mondja a Seregek Atyja: Nincs már bölcsesség Témánban? Odalett a tanács az értelmesekből? Megromlott a bölcsességük? ⁸„Meneküljetek, forduljatok vissza, rejtőzzetek el a mélyben, Dedán lakói, mert veszedelmet hozok Ézsaura, amikor megbüntetem. ⁹Ha szüretelők jönnének hozzád, nem hagynának néhány böngésznivalót? Ha tolvajok törnének be éjjel, nem csak annyit lopnának, amennyi kell nekik? ¹⁰De én kifosztottam Ézsaut, feltártam rejtekhelyeit, nem tud elbújni. Elpusztult az utódja, testvérei és szomszédai, és nincs többé. ¹¹Hagyd itt árváidat, én életben tartom őket, özvegyeid pedig bízzanak bennem!”

¹²Ezt mondja Atyánk: Lám, akiknek nem ítélték, hogy igyanak a pohárból, mégis inniuk kell – te pedig büntetlenül maradnál? Nem maradsz büntetlenül, hanem innod kell! ¹³Mert önmagamra esküdtem – így szól Atyánk –, hogy Bocra borzadállyá, gyalázattá, rommá és átokká lesz, és minden városa örökké rom marad. ¹⁴Hírt hallottam Atyánktól: követet küldtek a nemzetekhez ezzel az üzenettel: »Gyűljetek össze, és vonuljatok ellene! Keljetek harcra!« ¹⁵Mert kicsivé teszlek a nemzetek között, megvetetté az emberek közt. ¹⁶A rettegés, amelyet keltesz, és szíved gőgje csapott be téged, aki a sziklahasadékokban laksz, aki a domb tetejét foglalod el. Ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak – így szól Atyánk. ¹⁷Borzadállyá lesz Edóm; aki csak elmegy mellette, megborzad, és gúnyolódik minden sebén. ¹⁸Ahogy feldúlták Sodomát és Gomorát szomszédos városaival együtt – ezt mondja Atyánk –, úgy ott sem lakik majd senki, nem tartózkodik benne ember. ¹⁹„Ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a dús, zöld legelőre, úgy kergetem el hirtelen Edómot a földjéről. Ki az a választott, akit fölébe rendelek? Mert ki hasonló hozzám, és ki vonhat engem kérdőre? Melyik pásztor állhat meg ellenem? ²⁰Azért halljátok meg a tervet, amelyet Atyánk kigondolt Edóm ellen, és szándékait, amelyeket Témán lakói ellen eltökélt: Elhurcolják még a nyáj kicsinyeit is; bizony megborzad miattuk a legelőjük. ²¹Elestük zajától megrendül a föld; kiáltásuk hangja elhallatszik a Vörös-tengerig. ²²Nézd! Sas száll fel, és lecsap, kiterjeszti szárnyait Bocra fölött. Azon a napon Edóm vitézeinek szíve olyan lesz, mint a vajúdó asszony szíve.”

Atyánk ítéletet hoz Damaszkuszra

²³„Damaszkuszról. Megszégyenült Hamát és Arpád, mert rossz hírt hallottak, csüggednek a félelemtől, nyugtalanok, mint a háborgó tenger. ²⁴Elerőtlenedett Damaszkusz, megfordult, hogy elfusson, rémület vett erőt rajta. Gyötrelem és fájdalom fogta el, mint a vajúdó asszonyt. ²⁵Miért nem hagyták el a dicséret városát, a várost, amelyben gyönyörködöm? ²⁶Bizony elesnek ifjai a terein; minden harcosa elnémul azon a napon – így szól a Seregek Atyja. ²⁷Tüzet gyújtok Damaszkusz falain, és megemészti Benhadad palotáit.”

Atyánk megítéli Kédárt és Hácórt

²⁸Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket levert Nebukadneccar, Babilon királya. Ezt mondja Atyánk: Keljetek fel, vonuljatok Kédár ellen! Pusztítsátok el a kelet fiait! ²⁹Sátraikat és nyájaikat elveszik, sátorponyváikat és minden holmijukat. Tevéiket elhajtják, és így kiáltanak feléjük: »Rettegés mindenfelől!« ³⁰Meneküljetek gyorsan! Rejtőzzetek el a mélyben, Hácór lakói – így szól Atyánk –, mert Nebukadneccar, Babilon királya tervet szőtt ellenetek, tervet gondolt ki ellenetek. ³¹Keljetek fel, vonuljatok a gondtalan nemzet ellen, amely biztonságban él – így szól Atyánk –, olyan nemzet ellen, amelynek nincs kapuja, sem zára, és egymagában lakik. ³²Tevéik prédává lesznek, nagy csordáik pedig zsákmánnyá. Szélnek szórom mindazokat, akik körülnyírják a hajukat, és minden oldalról veszedelmet hozok rájuk – így szól Atyánk. ^a a v32 A haj szélének körülnyírása egyes arab sivatagi törzsek jellegzetes szokása volt. ³³Hácór sakálok tanyája lesz, pusztaság mindörökre. Nem lakik ott senki, nem tartózkodik benne ember.

Atyánk szétszórja, majd helyreállítja Élámot

³⁴Atyánk igéje, amely Jeremiás prófétához szólt Élámról, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén:

³⁵Ezt mondja a Seregek Atyja: Íme, összetöröm Élám íját, erejük forrását. ³⁶Elhozom Élám ellen a négy szelet az ég négy tája felől; szétszórom őket mindezekbe a szelekbe, és nem lesz olyan nemzet, ahová el ne jutnának Élám száműzöttei. ³⁷Összezúzom Élámot ellenségei előtt, azok előtt, akik az életére törnek. Veszedelmet hozok rájuk, izzó haragomat – így szól Atyánk –; karddal üldözöm őket, míg véget nem vetek nekik. ³⁸Felállítom trónomat Élámban, és elpusztítom királyát és vezéreit – így szól Atyánk. ³⁹De az eljövendő napokban jóra fordítom Élám sorsát – így szól Atyánk.