Elhívva az anyaméhből

A szolga, akit Atyánk már anyja méhében néven szólított, beismeri, hogy hiába fáradozott, ezután pedig nagyobb feladatot kap: legyen világosság a népeknek. Amikor Sion azt mondja, hogy elfelejtették, a válasz egy szoptató anya, aki nem tud felejteni, és két kéz, amelybe az ő neve van bevésve.

49. fejezet.

Hallgassatok rám, szigetek, figyeljetek, távoli népek! Atyánk elhívott engem az anyaméhből, anyám méhében nevemen nevezett engem. ^a Számat éles karddá tette, keze árnyékába rejtett el engem. Csiszolt nyíllá tett engem, tegzébe rejtett el.

Majd ezt mondta nekem: „Te vagy az én szolgám, Izráel, akiben megmutatom dicsőségemet.” ^b

De én ezt mondtam: „Hiába fáradoztam, semmiért és hasztalan emésztettem el erőmet. De ügyem bizonnyal Atyámnál van, és jutalmam Atyámnál.”

Most pedig ezt mondja Atyánk, aki az anyaméhtől fogva szolgájává formált engem, hogy Jákóbot visszatérítsem hozzá, és Izráel összegyűljön nála – mert becses vagyok a szemében, és Atyám lett az erősségem –,

ezt mondja: „Kevés az, hogy szolgám légy, aki fölemeli Jákób törzseit, és visszatéríti Izráel megmentettjeit. A népek világosságává is teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld végső határáig.” ^c Ezt mondja Atyánk, Izráel Megváltója, az ő Szentje annak, akit mélységesen megvetnek, akit utál a nemzet, az uralkodók szolgájának: Királyok látják meg, és fölkelnek, fejedelmek borulnak le Atyádért, aki hűséges, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

Szövetség a népért

Ezt mondja Atyánk: A kegyelem idején meghallgattalak, és a szabadulás napján megsegítettelek. Megőrizlek, és szövetségül adlak a népnek, hogy helyreállítsd az országot, és szétoszd az elpusztult örökségeket, és ezt mondd a foglyoknak: »Jöjjetek ki!«, a sötétségben lévőknek: »Jöjjetek a napvilágra!« Az utak mentén legelnek, és minden kopár halmon lesz a legelőjük.

Nem éheznek, és nem szomjaznak, nem bántja őket perzselő szél vagy nap, mert aki szívből megszánja őket, az vezeti, és forrásvizekhez tereli őket. Minden hegyemet úttá teszem, és országútjaim magasra emelkednek. Íme, ezek messziről jönnek, és íme, ezek észak és nyugat felől, amazok pedig Sziním földjéről. ^d Ujjongjatok, egek, és örülj, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megvigasztalta népét Atyánk, és megszánta nyomorultjait.

De ezt mondta Sion: „Atyánk elhagyott engem, a felséges Atya megfeledkezett rólam.”

„Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony, és nem szánja-e meg méhének fiát? És ha ők megfeledkeznének is, én akkor sem feledkezem meg rólad. ^e Íme, tenyerembe véstelek, falaid szüntelen előttem vannak. Fiaid sietve visszajönnek, akik leromboltak és elpusztítottak, eltávoznak tőled. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül: mindnyájan összegyűlnek, és eljönnek hozzád. Életemre mondom – így szól Atyánk –, hogy mindnyájukat fölveszed ékszerként, és magadra kötöd őket, mint menyasszony. Bizony, romjaid, elhagyott helyeid és elpusztított országod – bizony, most már szűk lesz lakóidnak, és messze lesznek, akik elnyeltek téged. Gyermekeid, akik gyászodban születtek, még ezt mondják majd a füled hallatára: „Szűk nekem ez a hely, adj tágasabbat, hogy lakhassam!” Akkor ezt mondod majd szívedben: „Ki szülte ezeket nekem? Gyermektelen és meddő voltam, száműzött és elvetett – ki nevelte föl ezeket? Egyedül maradtam, honnan vannak hát ezek?”

Ezt mondja a felséges Atya: Íme, fölemelem kezemet a nemzetek felé, és zászlómat fölvonom a népeknek. Ölükben hozzák fiaidat, leányaidat pedig vállukon hordozzák. Királyok lesznek a gondviselőid, és fejedelemasszonyaik a dajkáid. Arccal a földre borulnak előtted, és lábad porát nyalják. Akkor megtudod, hogy én vagyok a te Atyád, és nem szégyenülnek meg, akik rám várnak.”

Elvehető-e a zsákmány a hőstől, és megszabadulhatnak-e a zsarnok foglyai?

De ezt mondja Atyánk: A hős foglyai is elvétetnek, és a zsarnok zsákmánya megszabadul, mert én magam szállok perbe azokkal, akik pereskednek veled, és én szabadítom meg gyermekeidet. Megetetem elnyomóiddal a saját húsukat, és saját vérüktől megrészegülnek, mint édes bortól. Akkor megtudja minden test, hogy én vagyok a Szabadítód – a te Atyád – és a Megváltód, Jákób Erőssége.

Lábjegyzetek

^aÉzsaiás 49:1 — Az ebben a fejezetben megszólaló Szolga Jézus – az Újszövetség közvetlenül őrá vonatkoztatja ezeket a verseket (Lk 2,32; ApCsel 13,47).
^bÉzsaiás 49:3 — A Szolga, az igazi Izráel, Jézusban teljesedik be – Lukács 2:32; ApCsel 13:47.
^cÉzsaiás 49:6 — Simeon karjába vette a gyermek Jézust, és „a népek világosságának” nevezte őt (Lukács 2,32), Pál pedig ugyanezt az igét a pogányok közötti küldetésére alkalmazta (ApCsel 13,47).
^dÉzsaiás 49:12 — Sziním egy távoli föld, valószínűleg Szevéné (a mai Asszuán) Dél-Egyiptomban – a távoli határt jelöli, ahonnan Atyánk gyermekei visszatérnek.
^eÉzsaiás 49:15 — Az összes vers közül, amely Atyánk szívét tárja fel, ez az egyik legbensőségesebb. A leghűségesebb anya szeretete is cserbenhagyhat – Atyánké soha.