1Mózes 3 FHB Father's Heart Bible™

3 ¹A kígyó ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet Atyánk alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy »a kert egyetlen fájáról sem ehettek«?” ^a a v1 Miután elutasította Atyánkat, a kígyó távoli, mindent visszatartó istenségként állítja be őt — ez az alapvető hazugság, amely elrejti az Atya szívét a gyermekei elől.

²Az asszony ezt felelte a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, ³de Isten azt mondta: »Ne egyetek a kert közepén álló fa gyümölcséből, ne is érintsétek, különben meghaltok.«”

⁴A kígyó pedig ezt mondta az asszonynak: „Dehogy haltok meg! ⁵Isten tudja, hogy amikor esztek róla, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” ^b b v5 Már hordozták a hasonlatosságát (1:27). A hazugság az, hogy ezt a háta mögött kell megragadni, nem pedig a kezéből elfogadni.

⁶Az asszony látta, hogy a fa jó eledelül, gyönyörködteti a szemet, és kívánatos, mert bölccsé tesz. Szakított a gyümölcséből, evett belőle, adott a vele levő férjének is, és az is evett. ⁷Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőt készítettek maguknak.

⁸Meghallották Atyánk hangját, amint a kertben járt a nap esti szellőjében, és az ember meg a felesége elrejtőzött Atyánk elől a kert fái között.

⁹Atyánk pedig szólította az embert, és ezt kérdezte tőle: „Hol vagy?”

¹⁰Az ember így felelt: „Meghallottalak a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok. Ezért rejtőztem el.”

¹¹Atyánk ezt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy meztelen vagy? Ettél arról a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?”

¹²Az ember így felelt: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, és ettem.”

¹³Akkor Atyánk ezt kérdezte az asszonytól: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó becsapott, és ettem.”

¹⁴Akkor Atyánk ezt mondta a kígyónak: „Mivel ezt tetted, átkozottabb légy minden jószágnál és minden vadállatnál; a hasadon járj, és port egyél életed minden napján. ¹⁵Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” ^c c v15 A bűneset utáni legelső ígéretben Atyánk már Jézusra mutatott — arra az utódra, aki széttapossa a kígyót, és megmenti a gyermekeit.

¹⁶Az asszonynak ezt mondta: „Igen nagyra növelem fájdalmadat a szülésben; fájdalommal szülöd gyermekeidet. A férjed után fogsz vágyakozni, ő pedig uralkodni fog rajtad.”

¹⁷Ádámnak pedig ezt mondta: „Mivel hallgattál a feleségedre, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked: »Ne egyél róla!«, átkozott lesz a föld miattad; fáradságos munkával eszel belőle életed minden napján. ¹⁸Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényeit eszed. ¹⁹Arcod verejtékével eszed a kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél: por vagy, és porrá leszel.”

²⁰Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja. ^d d v20 Az Éva név jelentése „élő” — ő minden élő anyja.

²¹Atyánk bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, és felöltöztette őket. ^e e v21 Bukásuk után Atyánk jobb öltözetet ad a gyermekeinek, mint amit ők készítettek maguknak — ez az első kép arról, hogy a szíve fel akarja öltöztetni őket azzal, amit egyedül ő adhat.

²²Akkor Atyánk ezt mondta: „Íme, az ember olyanná lett, mint mi közülünk valaki: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most pedig, nehogy kinyújtsa a kezét, szakítson az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen…” ^f f v22 A héber mondat itt befejezetlenül megszakad — Atyánk soha nem mondja ki, mi következne. A Szentírás befejezetlenül hagyja a gondolatot.

²³Ezért Atyánk kiküldte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. ²⁴Kiűzte az embert, és az Éden kertjétől keletre kerúbokat állított, meg egy villogó, lángoló kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat. ^g g v24 A kerúbok a Szentírásban nem a reneszánsz művészet apró angyalkái, hanem hatalmas mennyei őrállók, akiket Atyánk azzal bízott meg, hogy védjék az élethez visszavezető szent utat.