Már nyomtatásban is

1Mózes 2 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

A hetedik nap

A teremtés tág elbeszélése egyetlen kertre szűkül. Atyánk elülteti, belehelyezi az embert, hogy művelje és őrizze, szabadságot ad neki egyetlen tilalommal, aztán kimondja, hogy egyedülléte nem jó, és saját oldalából asszonyt formál.

2. fejezet.

Így készült el az ég és a föld a maga egész seregével együtt. A hetedik napra befejezte Atyánk a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megpihent minden munkájától, amelyet alkotott. Majd megáldotta Atyánk a hetedik napot, és megszentelte, mert azon pihent meg egész teremtő munkájától, amelyet végzett.

Ádám és Éva

Ez az ég és a föld teremtésének története, amikor Atyánk a földet és az eget megalkotta. A mezőn még semmiféle cserje nem volt a földön, és a mező növénye még nem hajtott ki, mert Atyánk még nem bocsátott esőt a földre, és ember sem volt, aki a földet művelje, de forrás fakadt a földből, és megöntözte a termőföld egész felszínét. Akkor Atyánk megformálta az embert a föld porából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élő személlyé lett. a a v7 Az »élő személy« az emberi lét kapcsolati méltóságát fejezi ki: arra teremtve, hogy Atyánkkal szemtől szemben éljen. Azután Atyánk kertet ültetett Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált. A földből pedig Atyánk mindenféle fát sarjasztott, amely szép látványt nyújt, és amelynek gyümölcse jó eledel, a kert közepén az élet fáját, meg a jó és a rossz tudásának fáját. Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet, majd onnan szétvált, és négy ágra szakadt. Az első neve Písón, ez megkerüli Havilá egész földjét, ahol arany van. b b v11 Havilá vidéke finom aranyáról volt híres, pontos helye ma már nem ismert. Annak a földnek jó az aranya, van ott illatos gyanta és ónixkő is. c c v12 A bdellium kellemes illatú gyanta volt, amelyet az ókori világban drágakőként becsültek. A második folyó neve Gíhón, ez kanyarog Kús egész földjén át. d d v13 Kús Egyiptomtól délre fekvő föld volt, azon a vidéken, amelyet olykor az ókori Núbiának neveznek. A harmadik folyó neve Tigris, ez Assíriától keletre folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. Atyánk fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.

Majd ezt parancsolta Atyánk az embernek: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”

Azután ezt mondta Atyánk: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki hozzá illő segítőtársat.”

A földből megformálta Atyánk a mező minden állatát és az ég minden madarát, majd odavitte őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. És minden élőlény azt a nevet kapta, amelynek az ember elnevezte. Az ember nevet adott minden jószágnak, az ég madarainak és minden vadállatnak, de Ádám számára nem akadt hozzá illő segítőtárs. Ekkor Atyánk mély álmot bocsátott az emberre, és amíg az aludt, kivette az egyik bordáját, majd hússal töltötte be a helyét. Azután Atyánk asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: „Végre! Ez csontomból való csont, és testemből való test; asszonynak nevezik majd, mert a férfiból vétetett.” Ezért elhagyja a férfi az apját és az anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. Az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat.