Atyánk szava életre hívja a világot

A kezdetek könyve: teremtés és bűneset, vízözön és szövetség, és Ábrahám családjának elhívása, akik által az egész világ áldást nyer. Az Írás ott kezdődik, ahol az evangélium is – Atyánkkal, aki világot és családot alkot önmagának.

1. fejezet.

Kezdetben teremtette mennyei Atyánk a mennyet és a földet. ^a A föld kietlen és puszta volt, sötétség borult a mélység színére, és Atyánk Lelke lebegett a vizek felett.

Akkor ezt mondta Atyánk: „Legyen világosság!” És lett világosság.

Látta, hogy a világosság jó, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot „nappalnak” nevezte el, a sötétséget pedig „éjszakának” nevezte. Lett este, és lett reggel: az első nap.

Majd ezt mondta Atyánk: „Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket!”

Megalkotta a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy lett. A boltozatot „égnek” nevezte. Lett este, és lett reggel: a második nap.

Akkor ezt mondta Atyánk: „Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljon a száraz!” És úgy lett.

A szárazat „földnek” nevezte, az összegyűlt vizeket pedig „tengernek”. És látta, hogy ez jó.

Majd ezt mondta: „Hajtson a föld növényzetet: maghozó növényeket és gyümölcsfákat, amelyek fajtájuk szerint teremnek gyümölcsöt, amelyben mag van!” És úgy lett.

A föld növényzetet hajtott: maghozó növényeket fajtájuk szerint, és fákat, amelyek magot tartalmazó gyümölcsöt teremnek fajtájuk szerint. És látta Atyánk, hogy ez jó. Lett este, és lett reggel: a harmadik nap.

Azután ezt mondta Atyánk: „Legyenek világító testek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és szolgáljanak jelekként az évszakok, a napok és az évek meghatározására, és legyenek világító testek az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre!” És úgy lett.

Megalkotta Atyánk a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék az éjszakán, és megalkotta a csillagokat is. Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta, hogy ez jó. Lett este, és lett reggel: a negyedik nap.

Azután ezt mondta Atyánk: „Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repüljenek madarak a föld felett, az ég boltozata alatt!”

Megteremtette a nagy víziállatokat, a vízben nyüzsgő összes mozgó élőlényt fajtájuk szerint, és minden szárnyas madarat fajtája szerint. És látta, hogy ez jó.

Megáldotta őket Atyánk, és ezt mondta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tengerek vizét, a madarak pedig sokasodjanak a földön!”

Lett este, és lett reggel: az ötödik nap.

Azután ezt mondta Atyánk: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajtájuk szerint: jószágot, csúszómászókat és vadállatokat fajtájuk szerint!” És úgy lett.

Megalkotta a vadállatokat fajtájuk szerint, a jószágot fajtája szerint és a földön csúszó-mászó összes állatot fajtája szerint. És látta, hogy ez jó.

Akkor ezt mondta Atyánk: „Alkossunk embert a magunk képére, a magunk hasonlatosságára, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágon, az egész földön és a földön csúszó-mászó összes állaton!” ^b

Megteremtette tehát Atyánk az embert a maga képmására; Isten képmására teremtette őket; férfivá és nővé teremtette őket. ^c

Megáldotta őket Atyánk, és ezt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó összes élőlényen!” Majd ezt mondta: „Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen ez a ti eledeletek. A föld minden állatának, az ég minden madarának és mindennek, ami a földön csúszik-mászik, és amiben élet lehelete van, eledelül adok minden zöld növényt.” És úgy lett.

És látta Atyánk, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Lett este, és lett reggel: a hatodik nap.