1Mózes 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig Sodoma kapujában ült. Amikor meglátta őket, felkelt, eléjük ment, és arccal a földig hajolt. ^a a v1 A három közül, aki Ábrahámnak megjelent Mamrénál, csak kettő ment tovább Sodomába – Atyánk ott maradt, és Ábrahámmal járt; ez a két angyal vitte tovább az ítéletet. ²Így szólt: „Kérlek, uraim, térjetek be szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat, aztán reggel keljetek fel, és menjetek utatokra!” De ők ezt felelték: „Nem, inkább a téren töltjük az éjszakát.”

³De Lót erősen unszolta őket, ezért betértek hozzá, és bementek a házába. Lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret sütött, és ettek. ⁴Mielőtt lefeküdtek volna, a város férfiai, Sodoma férfiai körülvették a házat, fiatalok és öregek, az egész nép, kivétel nélkül. ⁵Így kiáltottak Lótnak: „Hol vannak azok a férfiak, akik ma éjjel hozzád jöttek? Hozd ki őket, hadd háljunk velük!”

⁶Lót kiment hozzájuk a bejárathoz, és bezárta maga mögött az ajtót, ⁷majd ezt mondta: „Kérlek, testvéreim, ne tegyetek rosszat! ⁸Van két lányom, akik még nem voltak férfival. Kihozom őket hozzátok, tegyetek velük, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, hiszen az én hajlékom oltalma alá jöttek.”

⁹De azok így feleltek: „Takarodj innen!” Majd ezt mondták: „Ez a jövevény ide jött, hogy itt lakjon, most meg bíráskodni akar fölöttünk? Rosszabbul bánunk veled, mint velük!” Erősen nekiestek Lótnak, és odanyomultak, hogy betörjék az ajtót. ¹⁰De a férfiak kinyúltak, behúzták magukhoz Lótot a házba, és bezárták az ajtót. ¹¹A ház ajtajánál álló férfiakat pedig vaksággal verték meg, kicsinytől nagyig, úgyhogy azok hiába keresték az ajtót, belefáradtak.

¹²A férfiak ekkor így szóltak Lóthoz: „Ki van még itt veled? Vőd, fiaid, lányaid, bárki, aki a tiéd a városban? Hozd ki őket erről a helyről! ¹³Mert el fogjuk pusztítani ezt a helyet, hiszen nagy a lakói elleni kiáltás Atyánk előtt, és Atyánk küldött minket, hogy elpusztítsuk.”

¹⁴Lót kiment, és beszélt a vejeivel, akik eljegyezték a lányait: „Keljetek fel, menjetek el erről a helyről, mert Atyánk elpusztítja a várost!” De a vejei azt hitték, hogy tréfál.

¹⁵Hajnalhasadtakor az angyalok sürgették Lótot: „Kelj fel, fogd a feleségedet és a két lányodat, akik itt vannak, különben elpusztulsz a város büntetésében!” ¹⁶De ő habozott, ezért a férfiak megragadták a kezét, a felesége és a két lánya kezét, mert Atyánk megszánta, és kivezették, majd a városon kívül hagyták. ¹⁷Amikor kivitték őket, az egyikük ezt mondta: „Menekülj, mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a völgyben! A hegyekbe menekülj, különben elpusztulsz!”

¹⁸De Lót ezt mondta nekik: „Ne, kérlek, Uralkodó Atyám! ¹⁹Szolgád kegyelmet talált nálad, és nagy irgalmat tanúsítottál, amikor megmentetted az életemet. De a hegyekbe nem tudok menekülni, mert utolér a veszedelem, és meghalok. ²⁰Kérlek, az a város közel van, oda el tudok futni, elég kicsi. Hadd meneküljek oda – hiszen kicsi, ugye? –, hogy életben maradjak!”

²¹Erre ezt felelte neki: „Ezt a kérést is teljesítem: nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. ²²Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!” Ezért nevezték el a várost Cóarnak. ^b b v22 A Cóar jelentése »kicsiny« – Lót a saját könyörgése alapján nevezte el a várost, hiszen azt mondta, hogy »csak egy kicsi«.

²³A nap már felkelt a föld fölött, amikor Lót Cóarba érkezett. ²⁴Akkor Atyánk ként és tüzet hullatott az égből Sodomára és Gomorára. ^c c v24 Egyes keresztény olvasók a Szentháromság két személyét hallották ki ennek a versnek a kettős megnevezéséből, de az FHB egyet hall: Atyánkat, akinek az ítélete a saját trónjáról származik. ²⁵Elpusztította azokat a városokat, az egész síkságot, a városok minden lakóját és mindent, ami a földön nőtt. ²⁶Lót felesége pedig hátratekintett a háta mögül, és sóoszloppá változott.

²⁷Másnap reggel Ábrahám elment arra a helyre, ahol Atyánk előtt állt. ²⁸Letekintett Sodomára, Gomorára és az egész síkságra, és látta, hogy füst száll fel a földről, mint egy kemence füstje.

²⁹Amikor Atyánk elpusztította a síkság városait, Atyánk megemlékezett Ábrahámról, és kimentette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, amelyekben Lót lakott.

Lót a barlangban

³⁰Lót pedig felment Cóarból a hegyekbe, hogy ott lakjon a két lányával, mert félt Cóarban maradni. Egy barlangban lakott a két lányával. ³¹Az elsőszülött ezt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs több férfi a földön, aki hálna velünk, ahogy ez mindenütt szokás. ³²Gyere, itassuk le borral apánkat, aztán háljunk vele, hogy utódot tartsunk életben apánktól!” ³³Azon az éjszakán leitatták borral az apjukat, és az elsőszülött bement, és vele hált. Az apjuk pedig nem tudta, mikor feküdt le a lánya, és mikor kelt fel. ³⁴Másnap az elsőszülött ezt mondta a fiatalabbnak: „Tegnap éjjel az apámmal háltam. Itassuk le borral ma éjjel is, te pedig menj be, és hálj vele, hogy utódot tartsunk életben apánktól!” ³⁵Azon az éjszakán is leitatták borral az apjukat, és a fiatalabb bement, és vele hált. Az apjuk pedig nem tudta, mikor feküdt le a lánya, és mikor kelt fel. ³⁶Így Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától. ³⁷Az elsőszülött fiút szült, és Móábnak nevezte el; ő a móábiak atyja mind a mai napig. ³⁸A fiatalabb is fiút szült, és Ben-Amminak nevezte el; ő az ammóniak atyja mind a mai napig.