1Mózes 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Atyánk megjelent Ábrahámnak Mamré tölgyesénél, amikor a sátra bejáratánál ült a nap hevében. ^a a v1 Az Ószövetségben Atyánk olyan formákban jelenik meg, amelyekben a gyermekei találkozhatnak vele — emberként, tűzben és felhőben, követként. Aki itt eljön Ábrahámhoz, az Atyánk, aki mindig szeretettel kereste a gyermekeit. ²Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll a közelében. Amikor meglátta őket, a sátra bejáratától eléjük futott, és földig hajolt. ³Ezt mondta: „Felséges Atyám, ha kegyelmet találtam előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat! ⁴Hadd hozzanak egy kis vizet, hogy megmossátok a lábatokat, és pihenjetek meg a fa alatt. ⁵Hadd hozzak egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, mielőtt továbbmentek, hiszen szolgátokhoz tértetek be.” Ők így feleltek: „Tégy úgy, ahogy mondtad!”

⁶Ábrahám besietett a sátorba Sárához, és ezt mondta: „Gyorsan, végy mintegy huszonöt font finomlisztet, gyúrd meg, és süss kenyeret!” ⁷Ábrahám a csordához futott, fogott egy szép, fiatal borjút, és odaadta a szolgának, aki sietve elkészítette. ⁸Fogott vajat, tejet és az elkészített borjút, eléjük tette, majd odaállt melléjük a fa alatt, amíg ettek.

⁹Megkérdezték tőle: „Hol van Sára, a feleséged?” „Ott, a sátorban” – felelte.

¹⁰Akkor Atyánk ezt mondta: „Jövőre ilyenkor bizonyosan visszatérek hozzád, és feleségednek, Sárának fia lesz.” Sára pedig a háta mögött, a sátor bejáratánál hallgatózott.

¹¹Ábrahám és Sára öregek voltak, benne jártak a korban; Sáránál megszűnt a havi tisztulás. ¹²Sára magában nevetett, és ezt mondta: „Most, hogy elnyűtt vagyok, lehet-e még gyönyörben részem, amikor az uram is öreg?”

¹³Akkor Atyánk ezt mondta Ábrahámnak: „Miért nevetett Sára, és miért mondta: »Csakugyan szülök még, öreg létemre?« ¹⁴Van-e bármi is, ami túl nehéz Atyádnak? Jövőre a kijelölt időben visszatérek hozzád, és Sárának fia lesz.”

¹⁵Sára azonban tagadta: „Nem nevettem!” – mert félt. De ő így szólt: „De bizony nevettél!”

Sodoma felé tekintve

¹⁶A férfiak elindultak onnan, és letekintettek Sodoma felé; Ábrahám pedig velük ment, hogy elkísérje őket.

¹⁷Atyánk pedig ezt mondta: „Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni készülök, ¹⁸hiszen Ábrahámtól bizonyosan nagy és hatalmas nép származik, és általa nyer áldást a föld minden népe? ¹⁹Mert kiválasztottam őt, hogy megparancsolja gyermekeinek és háza népének, hogy őutána is megtartsák az én utamat, és azt tegyék, ami igaz és igazságos, hogy teljesíthessem, amit megígértem Ábrahámnak.” ²⁰Akkor Atyánk ezt mondta: „Nagy a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és igen súlyos a bűnük, ²¹ezért lemegyek, és megnézem, hogy valóban úgy cselekedtek-e mindenben, ahogy a hozzám eljutott kiáltás mondja; ha nem, megtudom.”

²²A férfiak tehát megfordultak onnan, és Sodoma felé indultak, Ábrahám pedig ott maradt állva Atyánk előtt. ²³Ábrahám pedig odalépett, és ezt mondta: „Valóban elpusztítod az igazat a bűnössel együtt? ²⁴Tegyük fel, hogy ötven igaz van a városban — valóban elpusztítod, és nem kegyelmezel a helynek a benne élő ötven igazért? ²⁵Távol legyen tőled, hogy megöld az igazat a bűnössel, és egyformán bánj velük! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem cselekszik-e igazságosan?”

²⁶Atyánk így felelt: „Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.”

²⁷Ábrahám ezt mondta: „Lám, merészeltem szólni Felséges Atyámhoz, noha csak por és hamu vagyok.

²⁸Tegyük fel, hogy az ötven igazból hiányzik öt. Elpusztítod-e öt miatt az egész várost?” Atyánk pedig így felelt: „Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt.”

²⁹Ábrahám ismét szólt hozzá: „Tegyük fel, hogy negyven található ott.” Ő így felelt: „Negyven miatt nem teszem meg.”

³⁰Ábrahám ezt mondta: „Ne haragudj, Felséges Atyám, hadd szóljak! Tegyük fel, hogy harminc található ott.” Ő így felelt: „Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.”

³¹Ábrahám ezt mondta: „Lám, merészeltem szólni Felséges Atyámhoz: tegyük fel, hogy csak húsz található ott.” Ő így felelt: „Húsz miatt nem pusztítom el.”

³²Végül ezt mondta: „Ne haragudj, Felséges Atyám, hadd szóljak még csak egyszer: tegyük fel, hogy csak tíz található ott.” Atyánk így felelt: „Tíz miatt nem pusztítom el.”

³³Amikor Atyánk befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, elment; Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.