2Királyok 9 FHB Father's Heart Bible™

9 ¹Elizeus próféta odahívott egyet a prófétatanítványok közül, és ezt mondta neki: „Övezd fel a derekadat, vedd a kezedbe ezt az olajos korsót, és menj el Rámót-Gileádba! ²Amikor megérkezel, keresd meg ott Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját! Menj be hozzá, állítsd fel társai közül, és vezesd be egy belső szobába!

³Azután vedd az olajos korsót, öntsd a fejére, és mondd: »Ezt mondja Atyánk: Királlyá kenlek Izráel fölött!« Majd nyisd ki az ajtót, és menekülj, ne késlekedj!”

⁴El is ment az ifjú, a próféta szolgája, Rámót-Gileádba. ⁵Amikor megérkezett, a sereg vezérei éppen együtt ültek. Így szólt: „Beszédem van veled, vezér!” „Melyikünkkel?” – kérdezte Jéhú. „Veled, vezér!”

⁶Jéhú fölkelt, és bement a házba. Az ifjú pedig a fejére öntötte az olajat, és ezt mondta neki: „Ezt mondja Atyánk, Izráel Istene: »Királlyá kenlek az én népem, Izráel fölött. ⁷Verd le uradnak, Ahábnak a házát, hogy megbosszuljam Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a vérét, és mindazokét, akik nekem szolgálnak. ⁸Elpusztul Aháb egész háza. Kiirtok Aháb házából minden férfit Izráelben, akár szolga, akár szabad. ⁹Úgy teszek Aháb házával, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házával, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házával. ¹⁰Jezábelt pedig a kutyák eszik meg Jezréel határában, és nem lesz, aki eltemesse.«” Azután kinyitotta az ajtót, és elmenekült.

¹¹Amikor Jéhú kiment ura szolgáihoz, megkérdezte tőle az egyik: „Rendben van minden? Miért jött hozzád ez az eszelős?” Ő így felelt: „Hiszen ismeritek ezt az embert és a beszédét.”

¹²„Hazugság! – mondták. – Mondd el nekünk!” Ekkor így szólt: „Ezt meg ezt mondta nekem: »Ezt mondja Atyánk: Királlyá kenlek Izráel fölött.«”

¹³Ekkor sietve fogta mindegyik a ruháját, és leterítette alá a lépcső csupasz fokaira. Majd megfújták a kürtöt, és ezt kiáltották: „Jéhú a király!”

Jéhú megöli Jórámot és Ahazját

¹⁴Így szőtt összeesküvést Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám pedig egész Izráellel együtt Rámót-Gileádot védte Hazáéllal, Arám királyával szemben, ¹⁵de Jórám király visszatért Jezréelbe, hogy kigyógyuljon a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáéllal, Arám királyával harcolt. Jéhú ekkor így szólt: „Ha egyetértetek velem, senki se szökjön ki a városból, hogy hírül vigye Jezréelbe.” ¹⁶Jéhú a harci kocsijára szállt, és elindult Jezréelbe, mert Jórám ott feküdt. Ahazjá, Júda királya is lement, hogy meglátogassa Jórámot. ¹⁷Amikor az őrálló, aki Jezréel tornyán állt, meglátta a közeledő Jéhú csapatát, ezt kiáltotta: „Egy csapatot látok!” Jórám így parancsolt: „Fogj egy lovast, küldd eléjük, és kérdezze meg: »Békével jössz-e?«”

¹⁸Elébe lovagolt a lovas, és ezt mondta: „Ezt kérdezi a király: »Békével jössz-e?«” Jéhú így felelt: „Mi közöd neked a békéhez? Kerülj mögém!” Az őrálló pedig jelentette: „A követ elért hozzájuk, de nem jön vissza.”

¹⁹Ekkor a király egy másik lovast küldött. Amikor az elért hozzájuk, így szólt: „Ezt kérdezi a király: Békével jössz-e?” Jéhú így felelt: „Mi közöd neked a békéhez? Kerülj mögém!”

²⁰Az őrálló megint jelentette: „Elért hozzájuk, de nem jön vissza. A hajtás olyan, mint Jéhúé, Nimsi fiáé, mert eszeveszetten hajt.”

²¹Jórám ekkor megparancsolta: „Fogjátok be!” Be is fogták a harci kocsiját, és kivonult Jórám, Izráel királya meg Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Jéhú elé, és a jezréeli Nábót birtokán találkoztak vele.

²²Amikor Jórám meglátta Jéhút, megkérdezte: „Békével jössz, Jéhú?” De ő így felelt: „Miféle béke, amíg anyádnak, Jezábelnek számtalan paráznasága és varázslása tart?”

²³Ekkor Jórám megfordult, elmenekült, és ezt kiáltotta Ahazjának: „Árulás, Ahazjá!”

²⁴Jéhú pedig teljes erejéből kifeszítette az íját, és a válla közé lőtte Jórámot. A nyíl átjárta a szívét, ő pedig összeroskadt a harci kocsijában. ²⁵Jéhú ekkor így szólt Bidkar nevű tisztjéhez: „Fogd meg, és dobd oda a jezréeli Nábót birtokára! Emlékezz csak: amikor te meg én együtt lovagoltunk apja, Aháb mögött, Atyánk ezt a jövendölést mondta róla:

²⁶»Bizony, láttam tegnap Nábót vérét és fiainak vérét – így szól Atyánk –, ezért megfizetek neked ezen a birtokon.« Most azért fogd meg, és dobd oda arra a birtokra, Atyánk szava szerint!”

²⁷Amikor Ahazjá, Júda királya ezt látta, elmenekült Bét-Gán felé. Jéhú üldözőbe vette, és megparancsolta: „Őt is lőjétek le!” Meg is sebezték a harci kocsijában a Gúr felé vezető kaptatón, amely Jibleám mellett van, de ő elmenekült Megiddóba, és ott halt meg. ²⁸Szolgái harci kocsin Jeruzsálembe vitték, és eltemették sírjába, ősei mellé, Dávid városában. ²⁹(Jórámnak, Aháb fiának a tizenegyedik évében lett Ahazjá Júda királya.)

Atyánk szava Jezábel ellen

³⁰Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel meghallotta ezt, kifestette a szemét, feldíszítette a haját, és kitekintett az ablakon. ³¹Amikor Jéhú belépett a kapun, Jezábel megkérdezte: „Békével jössz, te Zimri, aki meggyilkoltad uradat?” ^a a v31 Jezábel úgy gúnyolja Jéhút, hogy »Zimrinek« nevezi – egy hadvezér volt ő, aki meggyilkolta a királyát, hogy megszerezze Izráel trónját, de néhány napon belül meghalt; ezzel Jezábel pusztulásra ítélt árulónak bélyegzi Jéhút.

³²Jéhú föltekintett az ablakra, és ezt kiáltotta: „Ki van velem? Ki?” Erre két vagy három udvari főember tekintett le rá.

³³„Dobjátok le!” – mondta Jéhú. Azok pedig ledobták, úgyhogy a vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták.

³⁴Azután Jéhú bement, evett és ivott, majd ezt mondta: „Nézzetek utána ennek az átkozott asszonynak, és temessétek el, hiszen király leánya volt.”

³⁵De amikor temetni akarták, semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a kezefejét.

³⁶Visszamentek, és jelentették Jéhúnak. Ő így szólt: „Ez Atyánk szava, amelyet szolgája, a tisbei Illés által mondott: »Jezréel határában a kutyák eszik meg Jezábel húsát. ³⁷Jezábel holtteste olyan lesz, mint a trágya a mező színén Jezréel határában, hogy senki se mondhassa: „Ez Jezábel.”«”