2Királyok 10 FHB Father's Heart Bible™

10 ¹Ahábnak hetven fia volt Samáriában. Jéhú leveleket küldött Samáriába a város elöljáróihoz, a vénekhez és Aháb fiainak nevelőihez. Ezt írta: ²„Amint ez a levél hozzátok ér, mivel nálatok vannak uratok fiai, és nálatok vannak a harci szekerek, a lovak, egy megerősített város és a fegyverek is, ³válasszátok ki uratok legjobb és legrátermettebb fiát, ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért!”

⁴Ők igen megrémültek, és ezt mondták: „Íme, két király sem tudott megállni előtte, hogyan állhatnánk meg mi?” ⁵A palota felügyelője, a város kormányzója, a vének és a nevelők ezt üzenték Jéhúnak: „A te szolgáid vagyunk, és mindent megteszünk, amit mondasz. Senkit sem teszünk királlyá. Tedd azt, amit jónak látsz!”

⁶Jéhú másodszor is írt nekik egy levelet: „Ha velem tartotok, és engedelmeskedtek nekem, vegyétek uratok fiainak fejét, és holnap ilyenkor jöjjetek hozzám Jezréelbe!” A király hetven fia pedig a város előkelőinél volt, akik nevelték őket.

⁷Amikor megérkezett hozzájuk a levél, fogták a király fiait, és mind a hetvenet lemészárolták. A fejüket kosarakba tették, és elküldték Jéhúnak Jezréelbe. ⁸A hírnök megjött, és így szólt hozzá: „Elhozták a király fiainak fejét.” Ő pedig ezt mondta: „Rakjátok két rakásba a kapu bejáratánál reggelig!”

⁹Reggel aztán kiment, odaállt az egész nép elé, és ezt mondta: „Ti ártatlanok vagytok. Íme, én szőttem összeesküvést uram ellen, és én öltem meg őt, de ki ölte meg mindezeket? ¹⁰Tudjátok meg tehát, hogy Atyánk szavából, amelyet Aháb háza ellen mondott, semmi sem hull a földre. Atyánk megtette azt, amit szolgája, Illés által mondott.”

¹¹Így hát Jéhú megölt mindenkit, aki még megmaradt Aháb házából Jezréelben: minden előkelőjét, bizalmas barátját és papját, nem hagyott neki egyetlen túlélőt sem.

¹²Azután elindult, és Samária felé ment. Útközben, a Pásztorok Bét-Ekedjénél ¹³Jéhú találkozott Ahazjának, Júda királyának rokonaival, és megkérdezte: „Kik vagytok ti?” Azok így feleltek: „Ahazjá rokonai vagyunk, és azért jövünk, hogy köszöntsük a király és az anyakirálynő családját.”

¹⁴„Fogjátok el őket élve!” – mondta. El is fogták őket élve, majd lemészárolták őket Bét-Eked kútjánál: negyvenkét embert, egy sem maradt közülük.

¹⁵Onnan továbbment, és találkozott Jónádábbal, Rékáb fiával, aki elébe jött. Jéhú köszöntötte, és megkérdezte tőle: „Olyan őszinte-e a szíved az enyémhez, mint az enyém a tiédhez?” „Olyan” – felelte Jónádáb. „Ha így van – mondta Jéhú –, add a kezed!” Az odanyújtotta a kezét, Jéhú pedig felsegítette őt a harci szekérre.

¹⁶„Gyere velem, és nézd meg, milyen buzgó vagyok Atyánkért!” – mondta. Így vitte őt magával a szekerén. ¹⁷Amikor megérkezett Samáriába, Jéhú megölte mindazokat, akik Aháb házából ott megmaradtak, és kiirtotta őket, úgy, ahogyan Atyánk megmondta Illésnek.

Jéhú kiirtja a Baal-tiszteletet

¹⁸Jéhú összegyűjtötte az egész népet, és ezt mondta nekik: „Aháb kevéssé szolgálta a Baalt, Jéhú majd sokkal inkább szolgálja. ¹⁹Most tehát hívjátok hozzám a Baal minden prófétáját, minden tisztelőjét és minden papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot akarok bemutatni a Baalnak. Aki hiányzik, nem marad életben.” Jéhú azonban csellel járt el, hogy elpusztítsa a Baal tisztelőit.

²⁰Jéhú megparancsolta: „Hirdessetek ünnepi gyülekezést a Baal tiszteletére!” Ki is hirdették.

²¹Jéhú szétküldte a hírt egész Izráelben, és eljött a Baal minden tisztelője, egy sem maradt el. Bementek a Baal házába, és az egyik végétől a másikig megtelt. ²²Jéhú ezt mondta a ruhatár őrének: „Hozz ki díszes ruhákat a Baal minden tisztelőjének!” Az pedig kihozta nekik a ruhákat.

²³Jéhú és Jónádáb, Rékáb fia, bement a Baal templomába. Így szólt a Baal tisztelőihez: „Nézzetek jól körül, nehogy Atyánk szolgái közül legyen itt valaki köztetek, hanem csak a Baal tisztelői legyenek itt!”

²⁴Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és égőáldozatokat mutassanak be. Jéhú pedig kívül nyolcvan embert állított oda, és figyelmeztette őket: „Ha valaki hagyja megszökni csak egyet is azok közül, akiket a kezetekbe adok, az életével fizet annak életéért!”

²⁵Amikor befejezték az égőáldozat bemutatását, Jéhú ezt mondta a testőröknek és a tiszteknek: „Menjetek be, öljétek meg őket, egy se jusson ki!” Azok kardélre hányták őket, majd a testőrök és a tisztek kidobták a holttesteket, és behatoltak a Baal templomának belső helyiségébe. ²⁶Kihozták a Baal templomának szent oszlopait, és elégették azokat. ²⁷Lerombolták a Baal szent oszlopát, lerombolták a Baal templomát is, és árnyékszékké tették mind a mai napig.

²⁸Így irtotta ki Jéhú a Baal tiszteletét Izráelből. ²⁹Jéhú azonban nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, amelyekbe ő vitte bele Izráelt: az aranyborjaktól, amelyek Bételben és Dánban voltak.

³⁰Atyánk ezt mondta Jéhúnak: „Mivel jól cselekedtél, azt tetted, ami helyes a szememben, és mindazt megtetted Aháb házával, amit szándékoztam, ezért a negyedik nemzedékig fognak utódaid Izráel trónján ülni.”

³¹De Jéhú nem ügyelt arra, hogy teljes szívével Atyánknak, Izráel Istenének törvénye szerint éljen. Nem tért el Jeroboám vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

³²Azokban a napokban kezdte Atyánk megkisebbíteni Izráelt. Hazáél verte őket Izráel egész területén, ³³a Jordántól keletre, egész Gileádban, Gád, Rúben és Manassé földjén, az Arnón-völgy melletti Aróértól fogva Gileádon és Básánon át.

³⁴Jéhú egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és minden hőstette, vajon nincs-e megírva Izráel királyainak krónikájában? ³⁵Azután Jéhú megtért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Jóáház lett a király. ³⁶Az az idő pedig, ameddig Jéhú Izráel királya volt Samáriában, huszonnyolc év volt.