Ataljá magához ragadja a trónt

Atalja legyilkolja a királyi családot, de egy csecsemőt hat évig rejtegetnek Atyánk házában. Jójádá pap felfegyverzi az őrséget, megkoronázza a fiút, és a királynét a szentélyen kívül megöleti. Baal templomát lerombolják, és egy hétéves gyermek lép a trónra.

11. fejezet.

Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy a fia meghalt, nekilátott, hogy kiirtsa az egész királyi családot. Jóseba azonban, Jórám király leánya és Ahazjá húga, fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta a király fiai közül, akiket meg akartak ölni. Elrejtette őt és a dajkáját a hálószobában, Ataljá elől, ezért nem ölték meg. Hat évig rejtőzött vele Atyánk házában, mialatt Ataljá uralkodott az országban.

Az Atya megőrzi a törvényes királyt

A hetedik évben Jójádá elküldött a századosokért, a károk és a testőrök parancsnokaiért, és magához hívatta őket Atyánk házába. Szövetséget kötött velük, megeskette őket Atyánk házában, és megmutatta nekik a király fiát. Ezt parancsolta nekik: „Így cselekedjetek: egyharmadotok, akik szombaton álltok szolgálatba, őrizze a királyi palotát, egyharmadotok a Szúr-kapunál, egyharmadotok a testőrök mögötti kapunál; felváltva őrizzétek a palotát. Két másik csapatotok pedig, akik szombaton leszerelnek a szolgálatból, őrizze Atyánk házát a királyért. Vegyétek körül a királyt minden oldalról, mindenki fegyverrel a kezében; aki a sorokhoz közelít, azt öljétek meg. Maradjatok a király mellett, bárhová megy is.”

A századosok mindent megtettek, amit Jójádá, a pap parancsolt. Mindegyik maga mellé vette az embereit – azokat, akik szombaton szolgálatba álltak, és azokat, akik leszereltek –, és Jójádához, a paphoz ment. A pap a századosoknak adta Dávid király lándzsáit és pajzsait, amelyeket Atyánk házában őriztek. A testőrök felálltak a király köré, mindenki fegyverrel a kezében, a templom déli oldalától az északi oldaláig, az oltár és a templom mellett. Jójádá kivezette a király fiát, a fejére tette a koronát, és átadta neki a bizonyságtételt. Királlyá kiáltották ki és felkenték, a nép pedig tapsolt, és így kiáltott: „Éljen a király!”

Amikor Ataljá meghallotta a testőrök és a nép zaját, a néphez ment Atyánk házába. Körülnézett – és íme, ott állt a király az oszlop mellett, ahogy a szokás megkívánta, a parancsnokok és a trombitások mellette, az ország egész népe pedig örvendezett és trombitált. Ataljá megszaggatta a ruháját, és így kiáltott: „Árulás! Árulás!”

Jójádá, a pap ezt parancsolta a sereg fölött álló századosoknak: „Vezessétek ki a sorok közül; aki követi, azt öljétek meg karddal.” A pap ugyanis azt mondta, hogy nem szabad megölni Atyánk házában. Megragadták tehát, és a lovak bejáratán át a palotához ment, ott pedig megölték.

Akkor Jójádá szövetséget kötött Atyánk, valamint a király és a nép között, hogy ők Atyánk népe lesznek; meg a király és a nép között is. Az ország egész népe Baal templomához ment, és lerombolta. Összetörték az oltárait és a bálványait, Mattánt pedig, Baal papját, megölték az oltárok előtt. Azután a pap őröket állított Atyánk házához. Maga mellé vette a századosokat, a károkat, a testőröket és az ország egész népét, és levezették a királyt Atyánk házából a testőrök kapuján át a királyi palotához, ahol a királyok trónjára ült. Az ország egész népe örvendezett, és a város megnyugodott, miután Atalját karddal megölték a király palotájánál.

Jóás hétéves volt, amikor király lett.