2Királyok 8 FHB Father's Heart Bible™

8 ¹Elizeus ezt mondta az asszonynak, akinek a fiát életre keltette: „Kelj fel, és menj el háznépeddel együtt, és telepedj le, ahol tudsz, mert Atyánk éhínséget rendelt, amely hét évig sújtja az országot.”

²Az asszony fölkelt, és úgy tett, ahogyan Atyánk embere mondta: elment háznépével együtt, és hét évig a filiszteusok földjén lakott. ³Hét év múlva az asszony visszatért a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy visszakérje tőle a házát és a földjét. ⁴A király éppen Géhazival, Atyánk emberének szolgájával beszélgetett, és ezt mondta: „Mondd el nekem mindazokat a nagy dolgokat, amelyeket Elizeus tett!” ⁵Miközben Géhazi azt beszélte el a királynak, hogyan keltette életre Elizeus a halottat, éppen megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, és a házáért meg a földjéért kiáltott a királyhoz. Ekkor Géhazi így szólt: „Uram, királyom, ez az az asszony, és ez az a fia, akit Elizeus életre keltett!”

⁶A király kérdezte az asszonyt, az pedig elbeszélte neki. Ekkor a király adott mellé egy udvari embert, és ezt mondta: „Adj vissza mindent, ami az övé, és a föld egész termését is, attól a naptól fogva, hogy elhagyta az országot, egészen mostanáig!”

Atyánk megmutatja Hazáél felemelkedését

⁷Elizeus Damaszkuszba ment. Benhadad, Arám királya éppen beteg volt, és jelentették neki: „Idejött az Isten embere.”

⁸A király ezt mondta Hazáélnak: „Végy magadhoz ajándékot, menj az Isten embere elé, és kérdezd meg általa az Urat: Felépülök-e ebből a betegségből?”

⁹Hazáél eléje ment, és magával vitt ajándékul mindenféle drága damaszkuszi holmit, negyven teve terhét. Megállt Elizeus előtt, és ezt mondta: „Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád ezzel a kérdéssel: »Felépülök-e ebből a betegségből?«”

¹⁰Elizeus ezt felelte neki: „Menj, és mondd meg neki: »Biztosan felépülsz.« De Atyánk megmutatta nekem, hogy egész biztosan meghal.” ¹¹Mereven nézett rá, egészen addig, amíg Hazáél zavarba nem jött. Ekkor Atyánk embere sírva fakadt.

¹²Hazáél megkérdezte: „Miért sír az én uram?” Ő így válaszolt: „Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izráel fiaival: erődjeiket fölgyújtod, ifjaikat karddal megölöd, csecsemőiket a földhöz csapod, várandós asszonyaikat pedig felhasítod.”

¹³Hazáél ezt mondta: „De hát mi a te szolgád? Csak egy kutya! Hogyan vihetne végbe ilyen nagy dolgot?” Elizeus így felelt: „Atyánk megmutatta nekem, hogy te leszel Arám királya.”

¹⁴Hazáél elment Elizeustól, és visszatért urához. Az megkérdezte tőle: „Mit mondott neked Elizeus?” Ő így felelt: „Azt mondta nekem, hogy biztosan felépülsz.”

¹⁵Másnap azonban Hazáél fogott egy durva takarót, vízbe mártotta, ráterítette a király arcára, az pedig meghalt. És Hazáél lett helyette a király.

Jórám uralkodik Júdában

¹⁶Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának ötödik évében, amikor még Jósáfát volt Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, Jósáfát fia, Júda királya. ¹⁷Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. ¹⁸Izráel királyainak útján járt, ahogyan Aháb háza tette, mert Aháb leányát vette feleségül. És azt tette, ami gonosz Atyánk szemében. ¹⁹Atyánk mégsem akarta elpusztítani Júdát szolgájáért, Dávidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad Dávidnak és fiainak örökké.

²⁰Az ő idejében lázadt fel Edóm Júda uralma ellen, és saját királyt állított maga fölé. ²¹Jórám átvonult Cáírba összes harci szekerével együtt. Éjjel fölkelt, és megverte az őt körülvevő edómiakat meg a harci szekerek parancsnokait. A hadinép pedig elmenekült, mindenki a maga sátrába. ²²Így lázadt fel Edóm Júda uralma ellen mind a mai napig. Ugyanabban az időben lázadt fel Libná is. ²³Jórám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit véghezvitt, vajon nincs-e megírva a Júda királyainak krónikájában? ²⁴Azután Jórám meghalt, és őseivel együtt temették el Dávid városában. Utána a fia, Ahazjá lett a király helyette.

Ahazjá uralkodik Júdában

²⁵Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának tizenkettedik évében kezdett uralkodni Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia. ²⁶Ahazjá huszonkét éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Ataljának hívták, Omrínak, Izráel királyának az unokája volt. ²⁷Aháb házának útján járt, és azt tette, ami gonosz Atyánk szemében, akárcsak Aháb háza, hiszen Aháb házának veje volt.

²⁸Elment Jórámmal, Aháb fiával együtt, hogy Hazáél, Arám királya ellen harcoljon Rámót-Gileádnál. De az arámok megsebesítették Jórámot. ²⁹Jórám király ezért visszatért Jezréelbe, hogy kigyógyuljon azokból a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta Rámánál, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Ahazjá pedig, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a sebesült Jórámot, Aháb fiát.