2Királyok 7 FHB Father's Heart Bible™

7 ¹Elizeus így szólt: „Halljátok Atyánk szavát! Ezt mondja Atyánk: Holnap ilyenkor hét liter finomliszt négy uncia ezüstbe kerül, és tizennégy liter árpa is négy uncia ezüstbe Samária kapujában.”

²Ekkor az a tiszt, akinek a karjára támaszkodott a király, így felelt Atyánk emberének: „Íme, ha Atyánk ablakokat nyitna is az égen, megtörténhetne-e ez?” Elizeus így válaszolt: „Saját szemeddel látni fogod, de nem eszel belőle.”

Atyánk szétszórja az arámok seregét

³Négy bőrbeteg férfi volt a kapu bejáratánál, és így szóltak egymáshoz: „Miért üljünk itt, amíg meg nem halunk? ⁴Ha azt mondjuk: »Menjünk be a városba!«, ott éhínség van, és meghalunk. Ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Jöjjetek hát, menjünk át az arámok táborába! Ha életben hagynak, élünk; ha megölnek, meghalunk.”

⁵Alkonyatkor fölkerekedtek, hogy az arámok táborába menjenek. Amikor a tábor széléhez értek, nem találtak ott senkit. ⁶A mindenható Atya ugyanis úgy intézte, hogy az arámok serege szekerek és lovak zaját hallja, egy nagy sereg zaját, ezért így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, Izráel királya felbérelte a hettiták és az egyiptomiak királyait, hogy megtámadjanak minket!” ⁷Ezért fölkerekedtek, és alkonyatkor elmenekültek, otthagyva sátraikat, lovaikat és szamaraikat. A tábort úgy hagyták, ahogy volt, és futottak az életükért. ⁸Amikor ezek a bőrbeteg emberek a tábor széléhez értek, bementek az egyik sátorba, ettek-ittak, majd elvittek onnan ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elrejtették. Visszatértek, bementek egy másik sátorba, onnan is elvittek dolgokat, és azokat is elrejtették. ⁹Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem helyesen cselekszünk. Ez a nap a jó hír napja, mi pedig hallgatunk róla. Ha megvárjuk a reggeli világosságot, utolér minket a büntetés. Jöjjetek hát, menjünk azonnal, és mondjuk el a király házának!”

¹⁰Elmentek tehát, és odakiáltottak a város kapuőreinek, jelentve: „Elmentünk az arámok táborába — nem volt ott senki, emberi hang sem, csak megkötött lovak és szamarak, a sátrak pedig úgy, ahogy voltak.”

¹¹A kapuőrök tovább kiáltották a hírt, és jelentették a király házában is.

¹²Azon az éjszakán fölkelt a király, és ezt mondta a tisztjeinek: „Hadd mondjam el, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhezünk, ezért elhagyták a tábort, és a mezőn rejtőznek el, mert azt gondolják: Amikor kijönnek a városból, élve elfogjuk őket, és bejutunk a városba.”

¹³Ekkor az egyik szolgája így szólt: „Vegyen néhány ember öt lovat azok közül, amelyek a városban maradtak. Úgyis úgy járnak, mint Izráel egész népe, amely itt maradt — mint Izráel egész népe, amely már elpusztult. Küldjük el őket, és majd meglátjuk!”

¹⁴Fogtak tehát két szekeret lovakkal, és a király elküldte őket az arámok serege után, ezt mondva: „Menjetek, és nézzétek meg!” ¹⁵Követték őket a Jordánig; az egész út tele volt ruhákkal és fölszereléssel, amit az arámok sietségükben eldobtak. A követek visszatértek, és jelentették a királynak.

¹⁶A nép pedig kivonult, és kifosztotta az arámok táborát. Így hét liter finomliszt négy uncia ezüstbe került, és tizennégy liter árpa is négy uncia ezüstbe, ahogyan Atyánk megmondta. ¹⁷A király azt a vezért állította a kapu fölé, akinek a karjára támaszkodott; a tömeg pedig halálra taposta ott, és meghalt — ahogyan Atyánk embere megmondta, amikor a király lement hozzá. ¹⁸Úgy történt, ahogyan Atyánk embere megmondta a királynak: „Holnap ilyenkor Samária kapujában tizennégy liter árpa négy uncia ezüstbe kerül, és hét liter finomliszt is négy uncia ezüstbe.” ¹⁹A tiszt ugyanis ezt felelte Atyánk emberének: „Íme, ha Atyánk ablakokat nyitna is az égen, megtörténhetne-e ilyesmi?” Ő pedig így válaszolt: „Saját szemeddel látni fogod, de nem eszel belőle.” ²⁰Pontosan így is történt: a nép halálra taposta a kapuban, és meghalt.