1Királyok 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Hosszú idő múltán, a harmadik évben így szólt Illéshez Atyánk szava: „Menj, mutasd meg magad Ahábnak, mert esőt adok a földre!”

²Illés tehát elment, hogy megmutassa magát Ahábnak. Samáriában pedig súlyos éhínség volt. ³Aháb hívatta Óbadját, aki a palota felügyelője volt. (Óbadjá pedig nagyon félte Atyánkat. ⁴Amikor Jezábel megölette Atyánk prófétáit, Óbadjá vett száz prófétát, és ötvenenként egy-egy barlangba rejtette, és kenyérrel meg vízzel látta el őket.) ⁵Aháb ezt mondta Óbadjának: „Járd be az országot, minden forráshoz és minden patakhoz; talán találunk füvet, hogy életben tartsuk a lovakat meg az öszvéreket, és ne vesszen oda egyetlen állat sem.”

⁶Felosztották egymás közt az országot, hogy bejárják: Aháb az egyik úton ment egyedül, Óbadjá pedig a másik úton ment egyedül. ⁷Amikor Óbadjá úton volt, egyszer csak Illés jött vele szembe. Óbadjá felismerte, arcra borult, és ezt mondta: „Te vagy az, uram, Illés?”

⁸Illés így felelt neki: „Én vagyok. Menj, mondd meg uradnak: »Itt van Illés.«”

⁹Óbadjá ezt kérdezte: „Mit vétettem, hogy szolgádat Aháb kezébe akarod adni, hogy megöljön? ¹⁰Az élő Atyádra mondom, nincs olyan nép vagy ország, ahová uram ne küldött volna, hogy keressenek téged. És amikor azt mondták: »Nincs itt«, megeskette azt az országot vagy népet, hogy nem találtak meg. ¹¹És most te azt mondod: »Menj, mondd meg uradnak: ‚Itt van Illés.'« ¹²Mihelyt elmegyek tőled, Atyánk Lelke elragad téged, nem tudom, hová; ha pedig elmegyek, hogy jelentsem Ahábnak, és ő nem talál meg téged, megöl engem—pedig a te szolgád ifjúkora óta féli Atyánkat. ¹³Hát nem mondták el uramnak, hogy mit tettem, amikor Jezábel megölette Atyánk prófétáit? Hogy elrejtettem száz prófétát Atyánk prófétái közül, ötvenenként egy-egy barlangba, és kenyérrel meg vízzel tápláltam őket? ¹⁴És most te azt mondod: »Menj, mondd meg uradnak: ‚Itt van Illés'«—és akkor megöl engem!”

¹⁵Illés ezt mondta: „Él a Seregek Atyja, akinek a színe előtt állok: ma bizonyosan megmutatom magam Ahábnak.”

¹⁶Óbadjá tehát elment Aháb elé, és jelentette neki; Aháb pedig elment Illés elé. ¹⁷Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: „Te vagy az, Izráel megrontója?”

¹⁸Illés így felelt: „Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és atyád háza, amikor elhagytátok Atyánk parancsolatait, és a Baalokat követtétek. ¹⁹Most azért küldj szét, és gyűjtsd ide hozzám az egész Izráelt a Kármel-hegyre, meg Baal négyszázötven prófétáját és Asérá négyszáz prófétáját, akik Jezábel asztalánál esznek.”

²⁰Aháb tehát szétküldött Izráel egész népéhez, és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel-hegyre. ²¹Illés pedig odalépett az egész néphez, és ezt mondta: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha Atyánk az Isten, őt kövessétek; ha pedig Baal, akkor őt kövessétek!” De a nép egy szót sem felelt neki.

²²Ekkor Illés ezt mondta a népnek: „Egyedül én maradtam meg Atyánk prófétájának, Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. ²³Adjatok nekünk két bikát! Válasszák ki ők az egyiket, vágják darabokra, és rakják a fára, de tüzet ne gyújtsanak alá; én meg elkészítem a másikat, ráteszem a fára, és tüzet nem gyújtok alá. ²⁴Ti pedig segítségül hívjátok a ti istenetek nevét, én meg segítségül hívom Atyánk nevét. És az az Isten, aki tűzzel felel, az az Isten!” Az egész nép pedig ezt felelte: „Jól van így!”

²⁵Illés ezt mondta Baal prófétáinak: „Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el ti először, mert ti vagytok többen; azután hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok alá!”

²⁶Fogták tehát a bikát, amelyet nekik adtak, elkészítették, és segítségül hívták Baal nevét reggeltől délig, és ezt mondták: „Baal, felelj nekünk!” De nem jött hang, és nem felelt senki. Közben ott ugráltak az oltár körül, amelyet készítettek.

²⁷Délben pedig Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: „Kiáltsatok hangosabban! Hiszen isten ő! Talán elgondolkodott, vagy félrement, vagy úton van; vagy talán alszik, és föl kell ébreszteni!”

²⁸Erre hangosabban kiáltoztak, és szokásuk szerint összevagdalták magukat kardokkal meg lándzsákkal, míg el nem borította őket a vér. ²⁹Amikor elmúlt a dél, révületben voltak egészen az esti áldozat idejéig, de nem jött hang, nem felelt és nem figyelt rájuk senki.

³⁰Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: „Jöjjetek ide hozzám!” És az egész nép odament hozzá. Ő pedig helyreállította Atyánk lerombolt oltárát.

³¹Illés vett tizenkét követ, annyit, ahány törzse volt Jákób fiainak, akihez így szólt egykor Atyánk szava: „Izráel lesz a neved.”

³²A kövekből oltárt épített Atyánk nevében, és az oltár körül akkora árkot húzott, amelybe mintegy két véka vetőmag férne. ³³Elrendezte a fát, darabokra vágta a bikát, és rárakta a fára. Majd ezt mondta: „Töltsetek meg négy korsót vízzel, és öntsétek az égőáldozatra meg a fára!” ³⁴Azután ezt mondta: „Tegyétek meg még egyszer!” És megtették még egyszer. Majd ezt mondta: „Tegyétek meg harmadszor is!” És megtették harmadszor is. ³⁵A víz pedig körülfolyta az oltárt, sőt még az árkot is megtöltötte vízzel.

³⁶Az esti áldozat idején pedig odalépett Illés próféta, és ezt mondta: „Atyánk, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg ma, hogy te vagy Izráelben az Isten, én pedig a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te parancsodra tettem. ³⁷Felelj nekem, Atyánk, felelj nekem, hogy megtudja ez a nép, hogy te, Atyánk, vagy az Isten, és te térítetted vissza a szívüket!”

³⁸Ekkor lecsapott Atyánk tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. ³⁹Amikor az egész nép ezt meglátta, arcra borultak, és ezt kiáltották: „Atyánk, ő az Isten! Atyánk, ő az Isten!” ^a a v39 A nép, amely Baal után tévelygett, arcra borul, és nevén nevezi az igaz Istent—az Atya magához vonzza eltévelyedett gyermekeit.

⁴⁰Illés ezt mondta nekik: „Fogjátok el Baal prófétáit, egy se meneküljön el közülük!” Elfogták őket, Illés pedig levitte őket a Kísón-patakhoz, és ott megölette őket.

⁴¹Majd ezt mondta Illés Ahábnak: „Menj föl, egyél és igyál, mert hatalmas eső zúgása hallatszik!”

⁴²Aháb tehát fölment, hogy egyék és igyék, Illés pedig fölment a Kármel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. ⁴³Ezt mondta a szolgájának: „Menj föl, és nézz a tenger felé!” Az fölment, odanézett, és ezt mondta: „Nincs ott semmi.” Illés pedig hétszer mondta: „Menj vissza!”

⁴⁴Hetedszerre ezt mondta a szolga: „Nézd, egy kis felhő emelkedik föl a tengerből, akkora, mint egy ember tenyere.” Illés erre ezt mondta: „Menj föl, és mondd meg Ahábnak: »Fogj be, és menj le, míg az eső föl nem tartóztat!«”

⁴⁵Eközben elsötétült az ég a felhőktől meg a széltől, és nagy eső támadt. Aháb pedig kocsira szállt, és Jezréel felé ment. ⁴⁶Atyánk keze pedig Illésen volt: felövezte a derekát, és Aháb előtt futott egészen Jezréel bejáratáig.