1Királyok 17 FHB Father's Heart Bible™

17 ¹A tisbei Illés, a gileádi Tisbéből, ezt mondta Ahábnak: „Él Atyánk, Izráel Istene, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az években nem lesz sem harmat, sem eső, csak az én szavamra.”

²Akkor így szólt Illéshez Atyánk igéje:

³„Menj el innen, fordulj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-pataknál, a Jordántól keletre! ⁴A patakból majd iszol, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy ott tápláljanak téged.”

⁵Elment tehát, és úgy tett, ahogy Atyánk mondta: odament, és a Kerít-pataknál maradt, a Jordántól keletre. ⁶A hollók reggel kenyeret és húst vittek neki, este is kenyeret és húst, a patakból pedig ivott. ⁷Egy idő múlva kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.

Atyánk egy özvegyasszony által gondoskodik

⁸Akkor így szólt hozzá Atyánk igéje:

⁹„Kelj fel, menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.”

¹⁰Elment tehát Sareptába. Amikor a város kapujához ért, ott egy özvegyasszony éppen fát szedegetett. Odakiáltott neki: „Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam!” ¹¹Amikor az asszony elindult, hogy hozzon, utána kiáltott: „Hozz nekem egy falat kenyeret is!”

¹²Az asszony így felelt: „Az élő Úrra, a te Istenedre mondom, hogy nincs egy falat kenyerem sem, csak egy marék liszt a fazékban és egy kevés olaj a korsóban. Éppen néhány darab fát szedegetek, hogy bemenjek, és elkészítsem magamnak meg a fiamnak. Megesszük, azután meghalunk.”

¹³Illés ezt mondta neki: „Ne félj! Menj, és tégy úgy, ahogy mondtad! De előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!”

¹⁴Mert ezt mondja Atyánk, Izráel Istene: „A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy el addig a napig, amíg Atyánk esőt nem ad a földre.”

¹⁵Az asszony elment, és úgy tett, ahogy Illés mondta. És evett az asszony is, Illés is, meg a háza népe is, sok napon át. ¹⁶A lisztesfazék nem ürült ki, és az olajoskorsó nem fogyott el, ahogy Atyánk megmondta Illés által.

¹⁷Ezek után megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia. Betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem maradt benne lélegzet. ¹⁸Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Mi közöm hozzád, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékezetembe idézd a bűnömet, és megöld a fiamat?”

¹⁹„Add ide a fiadat!” – mondta Illés. Majd kivette az asszony öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és lefektette a saját ágyára. ²⁰Majd így kiáltott Atyánkhoz: „Atyám, hát még erre az özvegyasszonyra is nyomorúságot hozol, akinél lakom, hogy megölöd a fiát?” ²¹Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott Atyánkhoz: „Atyám, térjen vissza ebbe a gyermekbe az élete!”

²²Atyánk meghallgatta Illés kiáltását, és a gyermekbe visszatért az élete, és életre kelt. ^a a v22 Ez az első alkalom a Szentírásban, hogy valaki feltámad a halálból — ami megmutatja, hogy Atyánk az élet adója és helyreállítója, és előremutat a feltámadásra, amely teljességében Jézus által jön el. ²³Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, és átadta az anyjának. „Nézd! – mondta Illés – Él a fiad!”

²⁴Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban Isten igéje.”